My tatty everyday [Befejezett].

17.rész (utolsó rész)

5 évvel később.

- Anyuci, anyuci! -szaladt hozzám a kis lányom Sofia.
- Tessék kicsim.-kerdeztem Sofiatol
- Ma van apucinak a szülinapja, viszünk neki virágot?
- Persze hogy viszünk.
- Mikor megyünk?
- Menjünk most? -kerdeztem erőltetett mosolyal az arcomon, hiszen már a könnyeim folytak végig az arcomon.
- Igen ,igen. Vigyünk virágot.
Felöltöztem, felöltöztettem Sofiat és már indtunk is. Elsőnek a virágos boltba mentünk be, ahol egy nagy csokor virágot vettünk, aztán a temetőbe.
Amikor oda értünk Sofia Boldog születésnapot kívánt Ericnek és a vázába rakta a virágot. Ott ültünk sokkaig és egyszer Sofia megszólalt:
- Anya! Apa miért nem várta meg hogy én meg szülessek, nem akart látni? -folyt le egy könnycsepp az arcán, amitől énnekem is a könnyeim hullottak.
- De nagyon szeretett apukád csak sajnos meghalt.
- És te nem fogsz meghalni ugye anya?
- Nem...-oleltem meg és sírtunk együtt tovább.
Lassan elcindultunk haza felé és othol egy gyors ebédet készítettem. Mikor még hallottam hogy csongettek az ajtón. Oda mentem és kinyitottam az ajtót. Nagyon meg ijedtem mikor Aaronnal találtam szemben magam, aki meghalt., Vagyis azt hittük. Nem mondott semmit csak a földre dobott, az ajtót kulcsra zárta és a nyakam kezdte el csókolgatni.
- Áaaa. Segítség, segítség!-Orditottam teljes hangombol
- Úgy sem hall senki nem kell kiabálni. -gonosz mosolyal az arcán.
Sofia állt a fejem fölött és könnyes szemekkel nézett rám.
- Fuss Sofia hívj segítséget!
Bólintott egyet és szaladt ki az útra. Egy nagy sikolyt halottam, amikor fel néztem Sofia feküdt az utca közepén véres fejjel. Aaron le számát rólam és el rohant.
- Sofia! -szaladtam hozzá.
Oda értem és a mentőt hívtam. Kis idő múlva már a kórházban voltunk és be vitték egy szobába ahová én már nem.mehettem be. Ma még semmi hírt nem kaptam róla.
Más nap.
- Jó reggelt! Jó hírrel tudok szolgálni, Sofia felkelt és fél fog épülni nincs nagy sérülése.
- Jaj köszönöm Istenem- tört ki belőlem az öröm könny.
Elment a doki és én siettem be Sofiahoz. Még aludt de ott ültem mellette.
3 héttel később.
Új hazát vettünk innentől​ jó messzire és már ma oda költözünk, mivel már ki engedték Sofiat.
Át mentünk és ott éltük tovább az életünket én és Sofia.