My tatty everyday [Befejezett].

12.rész

Csak néztem a tesztet és könnyeim hullottak a szememből. Nem hiszem el hogy állapotos vagyok a testvéremtől. Tovább gondolkodtam mikor az orvos hangja zavarta meg a gondolataimat.
- Gratulálok!
- Köszönöm de, de én nem szeretnék gyereket.-Mondtam határozottan, vagy is csak én hittem annak.
- Hát ha nem szeretné a gyereket akkor beszéljünk meg egy idő pontot el jön és el véteti.
- Rendben. Akkor mikor jöjjek el?- Kérdeztem nagyon le hangoltan.
- Meg nézem a naptáram hogy mikor vagyok szabad.-  Leült maga elé vette a kis naptárat és keresett egy napot amikor el vétethetem a gyerekemet.
- Akár 3 nap múlva 12:00-kor.
- Rendben. Akkor három nap múlva találkozunk. Viszlát.
- Viszont látásra.
Ki mentem az orvostól és egyenesen a parkba, hisz nagyon nem akartam találkozni Eric-el. Azon gondolkodtam hogy az nagyobb bűn hogy meg fosztok egy gyereket az életétől, mint hogy legyen egy gyerekem a testvéremtől. Ezen nagyon sokat gondolkodtam hogy el akarom e vetetni. Felálltam és haza mentem. Othol lent a nappaliban ült Eric.
- Szia.- Köszönt.
-Szia.- Köszöntem vissza csuklottan.
- Mi a baj?- Kérdezte nagyon rémülten.
- Semmi.
- De van valami. Mond már!
- Semmi csak Dorisnal meg néztünk egy romantikus filmet és attól sírok, nagyon jó film volt.
- Neked nem ez a bajod.- Mondta majd a kezem ért nyúlt de én el húztam.
- De ez. Megyek lefekszem.- Rohantam ahogy csak bírtam a szobámba.
Ott le ültem és ki vettem a táskámbol a terhességi tesztet. Néztem és most is csak az járt az eszembe hogy most meg fogok fosztani egy gyereket az életétől. Kábé egy órát ültem, néztem a tesztet és ezen gondolkodtam. Aztán le raktam és el aludtam.

3 nappal később. 11:00.

Gyorsan el készültem és indultam a kórházba. Oda értem be mentem a szobába ahova kellet menem, és csináltam amit mondanak. Fel feküdtem egy ágyra és ott is csak gondolkodtam a gyereken.
Egyszer csak rossz érzésem támadt, és mint ha egy gyerek beszélt volna hogy:
- Anya ne, ne csináld én élni szeretnék. Én is akarok életét, én is akarok majd szerelmes lenni és egy nagyszerű anyukát mint te.
Össze szorult a szívem. Fel álltam az ágyról és ki futottam a szobából. Egy orvos jött utánam aki mondta hogy ha el akarom vétetni akkor menjek vissza és feküdjek fel az ágyra.
- Nem. Nem szeretném el vétetni, meg fogok szülni ezt a gyereket.- Mondtam és egy nagy teher esett le a szívem-ről.
Vissza mentem elnézést kértem majd haza mentem ki volt sírva a szemem és Eric jött felém, szintén ki sírt szemmel. Hogy ő sír??
- Mi a baj Eric?- Kérdeztem kíváncsian.
- Állapotos vagy, és tudom hogy ez az én gyerekem!- Nyújtotta át a tesztet. Nem dobtam ki baszus. Nem tudtam reagálni csak néztem a szemébe ahogy hullanak a könnyei.
- És most hol voltál?
- Hát.. Ömm- Nem tudtam mit találják ki.
- Hol voltál?- Ordított a az arcomba.
- Elvétetni!- Vágtam rá rögtön mert meg ijedtem.
- Mi hogy tudtál megölni egy gyereket?
- Nem tudtam meg tenni. Nem vétettem el.
- Akkor meg a hasadban van a gyerekünk.- Térdelt le elem és fejét a hasamra hajtotta.
- Igen.
Felállt és meg csókolt. Én vissza csókoltam, és végre minden olyan volt mint amikor még nem tudtuk az igazságot.
- Nagyon szeretlek Eric.- Turtam bele a hajába.
- Én is.- Mosolyodott el.
Még beszéltük hogy nem számít hogy testvérek vagyunk már az előtt is szerettük egymást hogy kiderült az igazság. Nagyon meg könnyebbültem. Szóval megint együtt vagyunk. Nagyon boldog voltam ma és Eric is nagyon örült hogy gyereke lesz. Eltelt lassan ez a nap is, és most már minden olyan amiennek akartam. Este az Eric szobájában aludtam vele és el határoztuk hogy holnap el mondjuk anyának is. A mellkasára hajtottam a fejem és el aludtam.

Sziasztok köszönöm a sok nézetet. Remélem tetszik nektek ez a rész.