SkaterStory

2. rész

A parkban megálltam a BMX pályánál, és elkezdtem deszkázni. Egyedül voltam a pályán, ezért gyorsítottam. A szél belekapott az ingembe és a fekete izompólómba. Eleinte csak gurultam, fordultam és kanyarodtam párat, majd megpróbálkoztam egy ugrással. Először sikerült (khm...kezdők szerencséje...khm), ám mikor másodszor próbálkoztam, szabályosan leestem a deszkáról. Mielőtt továbbgurult volna, megállítottam.
-Fúú, hogy...-megpróbáltam felállni, de összecsuklott a lábam, és visszaestem a földre. Ezután nyilaló fájdalom hasított a bokámba, ami miatt felszisszentem, majd dühösen vertem bele az öklömet a deszkámba. Kb. 5 perce ülhettem a naptól felforrósodott betonon, mikor valaki a semmiből felettem termett. (Megjegyzem: az anyját ijesztgesse!)
-Na gyere!
Felnéztem rá. A srác két szemét piros (konkrétan világító) haja fedte el, fekete felsőt viselt, piros kockás nadrággal és fekete cipővel. Mivel láttam, hogy a felajánlása nem tart örökké, megragadtam kesztyűs kezét, mire ő felrántott a földről. A keze meglepően hideg volt, és szerintem simán elszorította a vérkeringésemet.
-Köszönöm..-kezdtem hálálkodni, de mikor félbeszakított, meg is bántam.
-Nem kell. Semmit sem érek vele. Már egy ideje nézem a szerencsétlenkedésed, de full unalmas volt, szal inkább segítettem. Egyébként is útban vagy.
-Aha...jó. De legalább a nevedet megtudhatnám...?-barom! Nem is értem, miért kérdeztem ezt.
Mintha nemis hallana, elment, felszállt a BMX-ére és elhajtott vele. Gondolom, ha válaszolt volna, azt mondta volna, hogy "miért, mit érsz vele?". Na mindegy. Egyébként nagyon aranyos, tényleg, de egyáltalán nem tudok...úgy konkrétan semmit se kezdeni magammal. Ugyanis ha rálépek a jobb lábamra, megint ugyanott leszek, ahol eddig. Vagyis útban.
-Ne törődj vele, mindig ilyen. Armin vagyok, tudsz járni, vagy segítsek?-jött felém egy kedvesebb srác, gondolom az előző haverja. Sóhajtottam.
-Csak vigyél el egy padig. Onnantól megoldom.-mondtam, majd hagytam, hogy a derekamat átkarolva elvigyen a padig. Letett, elment, majd fél perc múlva a deszkámmal jött vissza. Szomorúan vettem észre, hogy neki jobban megy ez az egész deszkázás dolog.
-És most mihez kezdesz?-kérdezte.
-Felhívom a barátaimat, hogy jöjjenek szórakoztatni.
-Baj, ha maradok?
-Igen, takarodj!-nevettem fel. Mosolyogva leült mellém, majd hagyta, hogy kioperáljam a zsebemből a telefonomat. Sem Carly, sem Alexa nem vette fel (a két lusta dög még biztosan alszik), így felhívtam Deniszt. Közölte, hogy 10 perc és itt lesz. Mikor letettem a telefont, Arminhoz fordultam.
-Heni-nyújtottam a kezemet. Megrázta, majd mesélni kezdett.