SkaterStory

4.rész

Leültünk a váróban.
-Megkeresed?-szólt egy idő után Carly.
-Már megbocsáss?-kérdeztem vissza, mert komolyan nem értettem, hogy miről dumál.
-Attilát.-mondta. Felálltam, és elmentem a büfébe. Carly és Denisz is követett, beszélgettek, röhögtek...hátat fordítottam nekik, kivártam a soromat, majd vettem egy szenyát.
-Szasztok-mondtam. Carly először meglepetten nézett, majd dühösen köszönt.
-Cső...-Denisz pedig csak nézett utánnam. Kiléptem a korház kapuján. Már tudtam, hogy mi vár rám. Nem is kellett sokat várnom, ugyanis mikor elmentem egy épület mellett, hallottam egy eltorzított, mély hangot:
-Heniiiii. Sziaaaaa. Hééééé. Megfolytalak Heniiiii.-nem szóltam semmit, mégcsak fel sem néztem. Szemben jött velem két osztálytársam is.
-Szia Heni! Mikor jönnek haza a többiek Erdélyből?-kérdezte úgy, hogy közben meg sem állt, csakhogy ordítanom kelljen. Nagyonis jól tudta, de azért odalöktem egy választ. Útközben elkaptam egy-egy párbeszédben szereplő információt. Egy néni beszélt a másiknak valami beteg Sanyiról, egy 20 körüli csaj rántotta magához a kislányát mielőtt az neki ment volna egy oszlopnak, egy másik csaj velem szemben ordított át a másik oldalra, hogy végre ez az utolsó levél amit felad a postán...szoval totálisan kilógtam a sorból. Mindenkinek zajlott az élete, csak én voltam jelen pillanatban k.rvára  magányos. Már majdnem otthon voltam, mikor egy padon egy felkontyolt hajú (blah) csaj ült, és nagyon nézett. Mikor közelebb értem, úgy tett, mint aki telefonozik. "Igen, most el fogok menni előtted", "igen, elmentem előtted", "igen, csinálj nyugodtan fotót, hülyegyerek". Hát, kb. ilyesmi gondolatokkal mentem be a kapun. Az udvarunkon a bátyám várt.
-Nem tetszett a csaj?-kérdezte, mikor meglátta az arckifejezésemet. Nyilván tudta, hogy mi történt.
-Hülye kurva.-feküdtem le mellé a fűbe. Felnevetett.
-Te kis embergyűlölő!-ezen meg èn nevettem fel. Igen, utálom az embereket, de csak mert magamat is utálom. De úgy igazából senkivel sincs bajom. Maga ezt a helyet utálom. Szerintem full unalmas, és ha mást akarsz csinálni, mint a többiek (esetemben a gördeszkázás), akkor az emberek 20%-a idegesitően leutánoz, a többi 80% pedig összesúg mögötted. Legszívesebben elmondanám ezt mindenkinek, de vagy nem érdekelné őket, vagy örülnének a rosszkedvemnek. Így hát befogtam. Még feküdtünk a fűben pár percig, majd az öcsém ugrott elő gonosz kacajt hallatva, és beindította a slagot, természetesen felénk irányítva. Felpattantunk, majd röhögve néztük, ahogy öcsénk kezéből kiesik a slag, és elkezdi őt is ellepni a víz.