Pillangó

Támasz

Ahogy ígérte. Ma is eljött hozzám. Kezdem meg kedvelni ezt az embert. Nem tudom miért törődik velem, de most nagyon jól esik.

-Szia! -lép be széles vigyorral kezeit háta mögé rejtve. Mi a fene? Mit dugdoshat?? Kíváncsi vagyok, elvégre itt bent semmi nem történik, és most még kinézni se tudok, mert le lett húzva a redőny és csak csíkokban látszódik, a táj (ami egyébként, nagyon szép). Sajnos, segítség nélkül még felállnom is tilos, így nem tudom felhúzni.
-Hoztam egy társasjátékot! -mondja vidáman, de ahogy realizálja helyzetem, megindul az ablak fele, és világosságot varázsol. -Na, elmagyarázom, hogyan is kell ezzel játszani! -kezd neki izgatottan, én pedig csak nézem őt. Nem azért, de a társas játékoknál nem utálok semmit se jobban, bár... valahogy... most ez is megfelel. Végighallgatom és bólogatok, hogy értem. -Akkor hajjrá! -valami versenyautóst hozott, elmondása szerint ez egy nagyon jó játék.
A "verseny" során sikerült az összes szerencsés "szerencse" kártyát kihúznom és végül én nyertem. Egész idő alatt csak ő beszélt én pedig hallgattam. Jó érzéssel tölt el a hangja.

-Egyébként Shirota a nevem, de a Shiro is megteszi. Csak hogy tudd, hogy szólíts. A tiéd? -kérdezte, mire kicsit meglepődtem kérdését illetően. -Vagy talán nincs? Akkor elnevezle...
-Van! -vágok közbe nevetve, ő pedig tágra nyílt szemekkel nyugtázza meglepettségét.
-T-te nevetsz! -örül. -Kár, pedig szerettem volna... -mondja lehajtott fejjel és lebiggyesztett ajkaival szomorúságot tettetve.
-Rin. A nevem Rin. -mosolygok rá. Majd megölel(?), én pedig csak ülök. Nem tudom miért csinálja.
-Sh-shiro???
-Hmmm?... Jah, bocsi, olyan magányosnak tűntél. -ez az ember belém lát, vagy mi a szösz?! Simán kiszúrta, pedig nem akartam kimutatni.
Zavaromból egy belépő orvos zökkent ki.
-Egy hétig még bent tartjuk megfigyelésre, de eddig úgy tűnik minden rendben.
Távozása után elgondolkoztam az elmúlt hét eseményein.
-Egyébként Shiro! Öhmm... Hogyan is történt az egész? -utalok a megmentő akciójára... nem sok sikerrel, mert nem esik le neki.
-Mi? -gondolkodik, gondolkodik, én meg hiszek a reményben... de az csúnyán cserben hagy.
-Hát, hogy... izé... kimentettél onnan. Amit egyébként köszönök. -segítettem ki.
-Éppen én is haza tartottam. Előttem haladtatok a barátaiddal, aztán, mikor nagyokat dörrent, elkezdtetek futni, gondolom megijedtetek, - hát, inkább szórakozásból, de nem akarok belebeszélni - mivel lusta voltam, meg fáradt, inkább toltam magam mellett a biciklim. Aztán megláttam a füstöt és megindultam. A kaputok tárva-nyitva állt, amikor a házba léptem, megláttalak egy gerenda alatt. Valahogy sikerült kiszednem téged onnan és a mentők is odaértek, aztán onnantól, meg már tudod.

*Shiro*

-Éppen én is haza... A kaputok tárva-nyitva állt, amikor a házba léptem, megláttalak -(igazából, nem akartam neki mondani, a szüleit is megpróbáltam kiszedni, viszont egyre jobban szét terjedtek a lángok, úgyhogy kimenekítettem őt, amikor ki értem a tűzoltókat láttam ahogy rohannak befele, de két fekete zsákkal jöttek vissza, azt mondták nem tudnak már semmit tenni, borzalmas volt) -egy gerenda alatt. Valahogy sikerült kiszednem téged onnan és a mentők is odaértek -(végig fogtam az ölemben, egy pillanatra se mertem elereszteni) -aztán onnantól, meg már tudod. -meséltem el neki.

Nem tudom miért éreztem akkor annyira, hogy meg akarom védeni, de ez mostanra se változott.
Olyan elveszettnek tűnik ahogy ül ott és gondolkodik. Biztos hiányoznak a szülei, bár egyszer sem említette őket.
Volt nála egy pszichológus, de aludt így nem kérdezte ki, hanem engem faggatott, hogy mi történt. Mikor elmagyaráztam, annyit mondott, hogy nem kizárt, ha magába fordul, de lehet rajta segíteni. Úgy gondoltam azzal segíthetek, ha a támasza leszek.

*Rin*

Hirtelen szembe fordított magával.
-Hiányoznak, igaz? -kérdezi komolyan, de kedvesen és ágyam szélére telepszik. Valamit elindít bennem, mert könnyeim patakokban kezdenek el folyni. Bólogatok, ő pedig szorosan magához ölel. Jó, meleg érzés. Könnyeim csak, úgy ömlenek, mire ő finoman az ölébe von. Fejem mellkasába fúrom és beszippantom kellemes illatát. Emiatt könnyebben megnyugszom, de érzem, hogy szemeim már nem bírják. Lecsukódnak. Álmaim hatalmukba kerítenek.