Blood Stealers[befejezett]

1.rész

Pontosan, a mai nap szöktem meg a fogságából fél éve. Azóta bolyongok és megyek messze,amennyire csak tudok tőle. Nem eshetek ismét áldozatul,hogy a mocskos játékait játszhassa velem,úgy ahogy csak a kedve tarja. Kezeimen még mindig mélyen díszelegtek a kötél szorítása által keletkezett hegek.
Testem alig borítja némi zsír,mely melegen tartana. Szinte csak csontból és bőrből állok,de akkor is tovább kell mennem. Sose leszek tőle elég távol. Lelkemben hatalmas sebeket mélyített cselekedeteivel.

Saját apám tette mindezt velem. Megerőszakolt,nem is egyszer. Édesanyámat szemeim előtt kínozta meg a legfájdalmasabb eszközökkel. Nagyon nehezen viselte a fájdalmat,ebbe halt bele.
Bátyámmal nem tudom mit művelt,rég nem láttam,biztos már őt is kivégezte,ahogy csak tudta.
Apám egy elmebeteg.

Azon kaptam magam,hogy egy erdőbe értem,de ez nem egy átlagos erdő volt. Hollófekete fákból állt,valamint köd lepte be az egészet.Hátborzongató,de mégis hívogató ereje volt. Minden lépésemnél madarak serege szállott fel az égre,ezzel libabőrt okozva nekem. Mégsem pánikoltam. Annál rosszabb,mint ami abba a házba történt velem sose lesz. Bátorságot merítettem az akkori félelmemből.

Lábaim remegni kezdtek,késztettek a megpihenésre.
Mellettem egy kidőlt fa törzse pihent meg a földön, végtagjaim pedig kényszerítettek a ráheveredésére.

Csak néztem magam elé. Szemléltem a hátborzongató erdő rejtett szépségét,majd hirtelen hűvös fuvallat járta át testem,amely annak összébb húzódását eredményezte.

Úgy éreztem,mintha valaki figyelne. Lassan megfordultam és 1 másodpercig egy homályos alak tárult szemeim elé,de ezt a fáradtságnak tudtam be,biztos csak képzelődtem. Majd ismét hűvös fuvallatot kezdtem érezni sebes bőrömön,ismét jött az érzés,hogy nem vagyok egyedül,de most csak fejem megráztam,majd szemem megdörzsöltem. Most nem néztem hátra,mert biztos voltam egyedüllétemben,de egy faág reccsent a hátam mögött,amely már a megfordulásra késztetett,de ismét semmi.

Ahogy visszafordultam eredeti pozíciómba egy fát láttam magam előtt,ami sebesen dől az én irányomba. Időm se volt elmenekülni a súlyos tárgy alól,így fejen talált és elárasztott a sötétség,amely a kómát jelentette.

Egy sötét helyen ébredtem fel,amely rémálomba illő volt. Egyedül voltam. A padló nyirkos volt és rettentően hideg.
-Hol vagyok?-kezdtem el magamba beszélni.
Egy vasajtó mögül hangokat hallottam. Testem gyorsan kezdett hűlni,remegni,fejembe erőteljesen hasított a fájdalom. Szemeimet becsuktam és egy alakot láttam meg elmémben,ahogy mosolyog rám hegyes fogaival,melyekről vér csordul le. Feljebb emeltem tekintetem,majd szembesültem vele.
Bátyám arcát fedeztem fel,hófehér bőre volt,valamint élesen világító piros szemei. Mikor jobban szemügyre vehettem volna az éles fájdalom elillant. Kinyitottam érzékszervem,de még mindig azon a helyen voltam.

Mikor már kezdtem feladni a szabadulást, pontosan az ajtó mögül hallottam,ahogy valaki a zárat kezdte el piszkálni,majd pár pillanat múlva az ajtó nyikorgó hangjára kaptam fel fejem.

Egy fiatal fiú lépett be rajta,egyenesen íriszembe nézett,amelytől szorongva éreztem magam.
-Mindent meg fogsz tudni.-mondta,majd elmosolyodott,így látványt nyújtott fehér,hegyes fogaira.
-Te ki vagy?-kérdeztem remegve.
-Túl kíváncsi vagy.-lépett közelebb és közelebb,majd mikor csak pár centi választott el minket, megállt.
-Szebb vagy ,mint hittem. Később visszajövök érted.-húzta végig egyik ujját államon,majd megfordult és kisétált.

Nem tudtam mit gondoljak. Milyen lény ő? Mi folyik itt és hogy kerültem én egyáltalán ide?
Viszont az egy megnyugvást jelentett,hogy nem apám áll az egész mögött.