Blood Stealers[befejezett]

9.rész

-Persze.-fordultam a hang irányába megszeppenten.
-Hallottam mindent. Miattam kellett hazudnod.-lépett közelebb Minho.

Amikor mellém ért, szívem szapora ütemben kezdett el zakatolni,melegség árasztott el és teljesen más helyen jártam agyilag. Csak néztem hatalmas szemeibe mereven.

-Minden rendben?-fogta meg vállaim. Kezének érintése forrósággal járt,majd bizsergő érzés kerített hatalmába.
-Igen,csak elbambultam.-hajtottam le fejem,majd a még mindig kezemben helyet foglaló tükörre pillantottam.
-Mi az a markodban?-tette fel kérdését,mire én egyre inkább próbáltam elrejteni a tárgyat tenyereimmel.

-Kíváncsi voltam a mostani énemre.-mosolyodtam el enyhén.
-Nem kell tükör ahhoz,hogy megtudd még mindig gyönyörű vagy.-mondta,majd óvatosan elvette tőlem azt.
E mondata sokkoló hatással hatott rám. Arcom egyre inkább kipirulni kezdett.

-K..köszönöm.-dadogtam.
-Én tartozom inkább neked hálával,hogy megvédtél.-mondta,majd egy szempillantás alatt védelmező karjai közt találtam magam. Szemeim elkerekedtek,de mikor nyugalmat kezdtem el érezni ,íriszeim automatikusan lecsukódtak és a boldogság lett urrá rajtam.

Kezei hátamról egészen derekamig csúsztak le,majd ott folytatták megpihenésüket.

Minho teste gyengéden eltávozott az enyémtől,majd csillogó szemeimbe nézett. Ezt követte egy mindent elmondó mosoly,majd ajkai az enyémhez kezdtek el közelíteni.
Testemet pehelykönnyűnek kezdtem el érezni,egészen addig,amíg száját teljesen az enyémnek nem tapasztotta. Lassan és érzékien csókolt meg.

Úgy bánt velem,mintha törékeny lennék, mitha félne,hogy valami fájdalmat fog okozni nekem.

Mikor véget ért a varázs,megilletődve álltam egyhelyben és csak mosolyogtam.
-Ennyire tetszett?-nézett le rám.
-Első csókom volt.-fordítottam felé tekintetem,mire ő csak nevetett egyet és átkarolta vállaimat.

-Mutatok valamit.-kezdett el húzni kezemnél fogva.
-Hova megyünk?-kíváncsiskodtam.
-Meglepetés.

Egy padláshoz értünk,melynek felvezető lépcsője terült el előttem.
-Gyere.-mutatott fel,majd óvatosan tettem meg lépteim,amíg teljesen fel nem értünk. Sötét volt,szinte semmit se láttam.
-Miért jöttünk fel ide?-húztam meg finoman karját.
Nem válaszolt,csak testem megfordította és egy erkéllyel találtam magam szembe,melynek üvegén keresztül jól látszódott az est szépsége.
-Azta..-kinyottam ki teljesen az ajtót,hogy még jobban szemeim elé tudjon tárulni a színes égbolt,mely több árnyalatban pompázott.

-Ez gyönyörű.-fogtam arcom két tenyerem közé.
-Az estnek is vannak szépségei.-mondta Minho,majd rámnézett.
Értetlen tekintettel néztem vissza ,hiszen nem értettem mondata igazi mondanivalóját.
-Az égbolt a te tükröd. Pont olyan gyönyörű,mint amilyen te is vagy,Jiwoo.

Mosolygó szemekkel néztem rá,hiszen metaforája lenyűgöző hatással volt rám. Még sose kaptam ilyen bókot,sőt! Egész életemben ez az első alkalom,amikor biztosan kijelenthetem,hogy boldog vagyok.
Pont egy vámpír testben. Mindig azt hittem,hogy ezek a lények semmilyen érzelem birtokába nincsenek,viszont ma kellemeset csalódtam.

-Teljesen zavarba hozol.-jelentettem ki halkan.
-Nem számít.-fogta meg egyik kezem.

-Jiwoo!-hallottam meg Taemin kiáltozását lentről,majd pár másodperc múlva már előttem állt és az összekulcsolt kezeinket kezdte el tanulmányozni.
-Mi ez?-fogta meg csuklóm,majd elhúzott Minho szorításából.
-Most velem jössz!-jelentette ki határozotta.