Blood Stealers[befejezett]

2.rész

Földön ülve vártam a jövőben rám váró eseményeket.Gondolatom több fele cikázott,de lassacskán képes voltam feldolgozni a nemrég velem történteket.Viszont nem hiszek a mesebeli lényekben,szóval valaki vagy szórakozik velem,vagy cáfolást kapok a hitemmel szembe.

Az ajtó kicsapódott és ismét ugyanaz a személy lépett be rajta,de most alaposabban meg tudtam figyelni kinézetét. Talpig feketében volt,válláig leomló haja is e sötét színben pompázott.
-Látni akar.-fogta meg karom,de akkor éreztem,hogy ő biztos nem emberi szerzemény,hiszen hatalmas erő birtokába volt,amelyet karomat szorító keze magyarázott meg.
-De mégis ki?-kérdeztem halkan,szinte hang se akart kijönni torkomon.

Egy hosszú folyosón húzott végig egyenesen egy szobáig,amely előtt megtorpant,elengedte kezem,majd rám nézett és mosolyra húzta száját.
-Ne remegj ennyire.
Fejem lehajtottam,és kezemet kezdtem el tanulmányozni,amely nemrég szorításában volt és ennek nyoma meg is látszott erősen.

Majd benyitott és egy asztal elé állított be,ő pedig szorosan mellém állt.

-Meghoztam.-mondta,majd egy férfi fordult meg székével. A látvány lesokkolt,amelyet ő is észrevett.
-Hatalmasak a szemeid.-nevette el magát.
-Te mit keresel itt?-tettem fel a kérdést bátyámnak.
-Nem is örülsz nekem?-állt fel.
-Örülök,hogy életbe vagy,de ez most mi ,Taemin? Hova tűntél el és miért hagytál magamra?-gyűltek könnyek szemeimbe.-Tudod miken mentem keresztül?

-Nem tehettem mást. Menekülnöm kellett,de valamit tudnod kell rólam,amit már most az elején tisztázni szeretnék előtted.-nézett rám,majd ajkait felemelte és hatalmas fogai kivillantak.
-Te..te is?-kezdtem el dadogni,miközben a nem régi képzelgésem ugrott be.
-Apánk is vámpír és ő tette ezt velem. És ha azt hiszed megszabadultál tőle..tévedsz! Érzi a szagod és téged keres,ezért is hoztalak ide. Csak akkor lesz elég nagy erőd vele szembe,ha te is vámpír leszel.-fejezte be.

Egy pillanatig nem tudtam megmozdulni. Legszívesebben elmenekültem volna innen,de testem mégsem engedelmeskedett nekem. Szorosan megöleltem régen látott bátyámat és zokogni kezdtem a félelemtől és az örömtől egyben.

-Figyelj rám. Itt fogsz maradni velem és a többiekkel.-mutatott a szobában álló 3 fiúra,köztük volt az is,aki értem jött és Taemin elé rángatott.

-Minho!-szólt egy magas,szintén fekete hajú fiúnak.-Te fogsz vigyázni rá! Ajánlom,hogy ne essen semmi baja,különben..tudod mi történt Onew-wel is.-fejezte be.
-Igenis Uram!-hajolt meg.
-Uram?Mi folyik itt?-néztem Taeminre.
Nem válaszolt,csak sóhajtott egyet.
-Elég volt a mai csevegésből.-mondta,majd rám mutatott és Minho azonnal ki is vezetett a szobából.

-Rá se ismerek..-motyogtam orrom alatt.
-Vigyázz vele.-mondta halkan,de nem rám nézett,hanem a maga előtt elterülő hosszú folyosót vizslatta.

-Tessék?-kérdeztem vissza,hiszen ledöbbentett ez a mondat,de nem válaszolt semmit.
Ismét egy szobához érkeztünk,de ez a szoba különbözött a többitől. Enyhe nőiességet éreztem benne.
-Ez a szobád. Taemin Úr neked készítette elő.-mondta,majd becsukta utánam az ajtót és magamra hagyott a sok kérdésemmel,melyek fejemben tolongtak.

A szobában nem volt sok minden. Egy ágy,két szék,egy kis asztal,valamint egy tükör is díszelgett azon.
Kezeimbe vettem,majd belenéztem és elszörnyedtem a látványtól. Szemem alatt karikák pihentek,hajam kócos volt,bőröm pedig fehér. Undorodtam magamtól.

Odasétáltam ágyamhoz,majd az a feletti függönyt elhúztam és egy hatalmas ablakkal találtam magam szembe,ami egy erdőre nézett,de ez meglepetésemre gyönyörű volt. Nem pedig olyan,ahol mindezek előtt ültem egyedül.

A nap fénye világította meg,a fák levelei csillogtak a napfényben.Szinte kívánkoztam odamenni és felfedezni az erdő rejtélyeit.

Kiléptem vackom ajtaján,majd a kijárati ajtót kezdtem el keresni.

Egy nagy ajtót láttam meg a távolból,biztos voltam,hogy ez lesz,ami kienged ebből az undorító házból,de nem így lett.

Mikor benyitottam Taemint pillantottam meg,ahogy egy bekötött szájú kislányt tart ölébe,aki láthatólag eszméletlen volt.

Haját lesöpörte a kislány nyakáról,majd egy gyors mozdulattal beleharapott és a vérét kezdte el szívni. Szinte habzsolta a kellemetlen szagú folyadékot.
Szörnyű látvány volt. A kislány teste egyre összébb ment,ahogy a vér távozott belőle,valamint bőre is úgy fakult.

Émelyítő látvány volt,majd bevillant,amit Minho mondott.
"Vigyázz vele." Lehet,hogy nekem is ez lesz a sorsom?

Képzelgés helyett,inkább szépen becsuktam az ajtót és indultam volna vissza szobámba,de valaki megcáfolt benne.
-Mit láttál?-állt előttem Taemin.