A reggel fájdalmasan gyorsan jött el és hulla fáradtan tápászkodtam fel az ágyamból a többiekkel együtt.
- Hova mentél este?- ülte le mellém az ebédlőben Jimin és enni kezdett.
- Sehova- jelentettem ki egyszerűen. Már épp tovább akart faggatózni mikor az ebédlőbe belépett a három új taidus. Minden erőmet össze kellett szedni, hogy ne nézzem Jungkook-ot.
Csak egy pillantást vetettem rá.
Ő engem nézett, mire az arcára is csapott egyet a mögöttük álló őr.
-Azok...-suttogta mellettem Jimin. Csak most vettem észre, hogy a másik két személy sem visel már csuklyát. Lányok voltak ami őszintén meglepett.
Tudtam, hogy nagyon erősek lehetnek.Nem tudtam megmondani, hogy szépek-e. Valószínűleg ennyi idő után bárkit szépnek látnék. De Jimin szemei szinte ragyogtak. Nem is akartam elképzelni mire gondolhat. Megböktem az asztal alatt, nem szabad ilyen feltűnőnek lennie.A szemem sarkából láttam, hogy Jungkook elmosolyodik.Ennyire látszódna Jimin arcán? Vagy rajtam mosolyog? Tálcát vett a többiekkel együtt majd szabad helyet kezdtek el keresni. Már épp újból meg akartam bökni a barátomat, de már nem volt mellettem.Az alacsonyabb rövid hajú lány előtt tűnt fel aki nem tudta elég gyorsan felfogni az eseményeket és nekiment. A kása szerű trutyi Jimin fehér felsőjén végezte, majd a tányér hangos csattanással apró darabokra tört a padlón.
Jimin szemei szinte ragyogtak. Nem is akartam elképzelni mire gondolhat. Megböktem az asztal alatt, nem szabad ilyen feltűnőnek lennie. Szemem sarkából láttam, hogy Jungkook elmosolyodik.
Valami nem volt rendben, éreztem, hogy baj lesz. Hirtelen megragadtam a vízzel teli poharam és Jimin arcába borítottam. Azonnal levette a szemét a lányról és választ várva rám nézett.Két őr pattant mellém és a vállamnál fogva kirángattak az étteremből. Még hátra fordulva pont láttam Jimint ahogy annyit tátog "Ez meg mi volt?"
Én sem tudtam. De azt éreztem, hogy ha nem akadályozom meg nagy bajba került volna.Ki kellett hagynom a tanulást mivel lábra állni sem bírtam a büntetésem után. Már nagyon rég volt ilyen.
A szobámban feküdtem és próbáltam mozgatni a bokámat, ami valószínűleg csúnyán zúzódott.Másokat egy napon belül kapnak segítséget egy gyógyítótól. Viszont mivel rám akkora szükség nincs itt, tudtam, hogy a héten nem fognak velem foglalkozni.Még mindig nem értettem azt ami az ebédlőben történt, nem egy egyszerű deja vu volt. Tényleg tudtam, hogy mi történne ha nem léptem volna közbe.A hetet az ágyban töltöttem, a sebek csúnyán elgennyesedtek és még az állás sem ment jól. Jimin mikor tudott a szobámban volt, viszont a többi időben megismertem az unalomnak egészen új dimenzióit.Egyik délután az egyik lány lépett be a szobába akit az ebédlőben láttam. Rájöttem, hogy ő nem az akit Jimin úgy figyelt.- Nam Han-byul vagyok. A sebeit jöttem meggyógyítani - hajolt meg mélyen az ajtóban állva.Megkönnyebbülten felsóhajtottam. Na végre.- Köszönöm -mondtam. Odalépett az ágyhoz és először alaposan megfigyelte a sebeket -Mind a hárman gyógyítónak jöttetek a szigetre?-kérdeztem.- Nem -válaszolta kemény hangon- Egyikünknek sem ez a feladata itt.- Akkor? -csúszott ki a számon. Az egyszer biztos, hogy nem ugyan onnan jött mint Jungkook.- Csak ideiglenesen vagyunk itt, a 002.-es szigeten laktam eddig -mondta. Az a sziget volt a legközelebb az ellenséghez- Arról a szigetről már tud a Harecleis- olvasott a gondolataimban- Azért jöttünk ide, hogy fejlesszük a képességeinket, hogy aztán ott ne érjen meglepetés -teljesen ledöbbentem. Nem tudtam elképzelni, hogy Jungkook mire lehet képes, hogy oda akarják majd átvinni.- Az a gyerek többet tud mint hinnéd- nézett fel rám- Nem tudok olvasni a gondolataiban, és beszélni meg nem akar -a homlokomra tette a tenyerét és a sebeimnél bizsergést éreztem. Majd egyik pillanatról a másikra minden fájdalom eltűnt. Jimin jutott eszembe, kár volt.- Vigyázz a barátodra -mosolyodott el -Hani is túl könnyen lesz szerelmes. Ha valami történne köztük és azt bárki észrevenné nem élnék túl- nagyon komoly volt a hangja. Épp meg akartam köszönni de már nem volt mellettem.Mikor a többiek elaludtak megint kimentem a partra, közel a vízhez a homokba ültem.Sok idő után először örültem a napsütésnek. Lehunytam a szemem és csak élveztem, hogy végre kinn lehetek és semmim sem fáj.Talán egy negyed óra telt el mikor valami elállta előlem a napot. Kinyitottam a szemem, Jungkook állt előttem. - Be kell mennie –jelentette ki. Azt hittem csak álmodom, úgyhogy megdörzsöltem a szemem.- Mi? Miért kéne?- Taehyung, uram kérem menjen be -ideges lettem. Felálltam és merészen a szemébe néztem.- Ne magázz. Hallottam, hogy rengeteg képességed van csak nem beszélsz róluk. Lehet idősebb is vagy- mondtam neki idegesen- És mégis miért kéne bemennem?- csalódottan lehajtotta a fejét. Fel sem fogtam mit csinál de a következő pillanatban átkarolt. Nem hiszem, hogy ölelkezni kéne egy ilyen pillanatban. Ellöktem magamtól, de már nem a parton voltunk.- Mi a...? -fordultam körbe. Jimin csak a szigeten belül tudott teleportálni. Viszont mi nem ott voltunk. Jungkookra néztem . Csak álmodnék?Fekete ruhája volt és egy hatalmas kard volt a kezében. Hirtelen megjelent mellettem egy hasonlóan fekete ruhás alak.Az idegen magához rántott és a nyakamhoz tartotta a kardját. Éreztem, hogy az éle egy apró vágást tett már a bőrömön. Jungkook összeszorította a fogait majd vészjóslóan a mögöttem állóra nézett. Szempillantás alatt eltűnt a kard és a furcsa táj. Reggel a menzán álmosan ültem be Jimin mellé. Furcsálltam amennyire fáradt voltam, pedig úgy rémlett, hogy este hamar lefeküdtem.Chim éppen arról panaszkodott, hogy mennyire utálja a tanárát akivel a telekinézist gyakorolják. Nem tud kavicsoknál nagyobb tárgyakat mozgatni még. Befejeztem a reggelimet és a sárgás színű tálba tettem az evőeszközöket. Épp felálltam volna, hogy kivigyem mikor valami furcsát láttam meg a kanálban visszatükröződő képemben.Egy vágás volt a nyakamon.
