Valltemis

Act. III "Az út"

Mikor elhatároztuk Lucyval hogy megkeressük a bátyámat, Danielt, már késő délután volt és kezdett sötétedni. Tartottam attól, hogy az a vörös köpenyes alak még mindig itt van valahol, és ha meglátja hogy itt találtam menedéket, nem csak én vagyok veszélyben, hanem a lány is. Szóval mindketten nyugovóra tértünk. Volt egy vendégszoba a ház sarkában, a konyha mellett, oda vitt engem Lucy.
- Ez a szoba a tied, már ha itt akarsz maradni még egy ideig.
- A házunkba nem mehetek vissza, túl veszélyes lenne.
- Tudom, de most megyek is, pihenj, és ha bármi van...
- Szólok, nyugi. - Vágtam közbe, egy kisebb mosollyal.
Ő is mosolygott aztán kiment a szobából, egyszer még vissza nézett, aztán becsukta az ajtót maga mögött. Egy pillanatig még néztem ki az ablakon, figyelve ahogy a hold megjelenik a háztetők között, aztán lehajtottam a fejem a puha tollpárnára.

-Őrző! Hát újra eljöttél? - Mélyen kacagott.
Kinyitottam a szemem és egy erdőben ébredtem, a hold fénye átvilágította a fák lombjait, és a levelek között átszűrődő fény egy utat világított ki előttem. - De hisz itt már jártam. - Gondoltam meglepetten.
- Hallom amit gondolsz, látom amit csinálsz, az életed rész lettem, nem emlékszel?
- De igen... Sajnos emlékszem.
- Jártál már itt... csak nem? - Nevetett - De igen, a bátyáddal jártatok erre még kis korotokban, itt...
- Ne mondj többet! Kiráz a hideg attól, hogy mindent tudsz rólam.
A fák leveleit fújta a szél, egy másodperc csend se volt ebben az erdőben. A titokzatos hang meg csak beszélt a semmiből.
- Te viszont nem mindent tudsz magadról. Tudod ki vagy?
- Persze hogy tudom, Dilan Trackley vagyok Eulwoból. Ki más lehetnék?
- Te vagy az Őrző!
- Őrző... Őrző...Őrző... Mond már el mit jelent ez... Mit őrzők én, hogy így hívsz?
- A két világ kapcsolatát tartod fent, őrződ az egyensúlyt az Ereklye használatával... Tudatlan!
- Két világ, Ereklye, és ennek egyensúlya?! Többet akarok tudni, beszélj!
Ekkor a fák kezdtek egyre alacsonyabbak lenni, a lombjaik eltűntek, majd a törzsek a földbe fúródtak. Alattam az út közben eltűnt, és minden világossá vált, aztán felébredtem.

Kinyitottam a szemem, nap a szemembe sütött, egyből el is néztem a másik irányba és megláttam Lucyt. Ott ült az ágyam mellett.
- Hát te meg? - Meglepett tekintettel néztem rá.
- Neked is jó reggelt! - Nevetett közben. - Beszéltél álmodban, valami világról, egy tárgyról vagy Ereklyéről, meg ilyesmi értelmetlen dolgokról.
- Uhh... Hát igen, álmodom furcsaságokat. - Vele együtt nevettem, de tudtam hogy ezekről nem beszélhetek neki, még nem.
- Na gyere öltözz fel, már lassan dél van, kihagytad a reggelit, akkor az ebédet már ne.
- Dél? - Csak néztem nagyra nyílt szemekkel. - Mostanában szeretek sokat aludni az tény.
Felkeltem az ágyból, felöltöztem és elindultam a a konyhába, megebédeltünk, aztán a bátyám megkereséséről kezdtünk el beszélni.
- Fogalmad sincs merre lehet most? - Kérdezte Lucy aggódva.
- Ami azt illeti lenne egy tippem. Itt a város mellett van egy erdő, kiskorunkban sokat jártunk arra, mert rátaláltunk egy elhagyatott faházra. Kisajátítottuk és ott időztünk néha.
- Biztos jó lehetett.
- Igen. És remélem ott megtalálhatom.
- Elpakolok és mehetünk!

Mikor elkészültünk, elindultunk Dan keresésére. Jártuk az utcákat, elhaladtunk Eulwo híres bordély háza mellett (na igen, valahogy elég népszerű hely), és a boltok sorai között, aztán elértünk az erdő széléhez. Egy földes út vezetett végig rajta, sosem tudtam hol ér ki, mert csak a faházig mentem a bátyámmal.
- Ez az? - Kérdezte a lány.
- Igen, emlékszem erre, itt versenyeztünk ki ér oda előbb.
- A házig? Ott lehet még egyáltalán, nem omlott össze vagy valami?
- Biztosan, erre nem sokan járnak, de ez látszik onnan is, hogy eléggé elhanyagolt az út, és ha csak nem dőlt rá egy fa akkor még mindig ott áll.
Kisebb beszélgetés után el is indultunk, és az erdő sötétjébe vettük az irányt. Egy kis idő elteltével megláttam valamit, egy frissen letört faágat ami az út felé nőtt.
- Itt nemrég járt valaki.
- A bátyád?
- És az ő elrablója...
- Biztosan jól van, nem kell aggódnod miatta.
- Igazad lehet, ő az a fajta aki jól meg tudja magát védeni ha baj van. Viszont elrabolták, és segítenünk kell neki minél előbb.
- Akkor hát siessünk!

Miközben jártuk az erdőt, azon gondolkodtam, hogy mi lehet ez az Ereklye amit az a hang mondott még nekem az este, amivel egyensúlyt lehet teremteni két világ között. Aztán arra is gondoltam, hogy lehet köze van a bátyám eltűnéséhez is ennek. Aztán le is álltam ez elmélkedéssel mert a távolban meg is láttam a házat.
- Mondtam hogy még mindig itt áll, semmi baja.
Aztán közelebb mentünk, és láttuk hogy az ablakok amik régen teljesen hétköznapiak voltak, most be voltak deszkázva. Mintha valaki rejtegetne bent valamit. Mikor az ajtóhoz léptem, láttam hogy résre ki van nyitva. Oda súgtam Lucyhoz:
- Te most várj kint, itt biztonságosabb, hátha odabent vannak.
- Vigyázz magadra!
Aztán mikor láttam hogy a lány távolabb ment a háztól, erőt és bátorságot merítve megmarkoltam a kilincset, és benyitottam.
Pár lépést tettem befele és megláttam. Ott állt egy sötét alak háttal nekem. Hasonló öltözéke volt mint annak a vörös köpenyesnek. Valamit épp készített az asztalnál, de megzavarta az ajtó hangos nyitódása és megfordult. Egy kis ideig mozdulatlanul néztük egymást, aztán a csukjájához nyúlt, és lehajtotta.
- Dan?!