A lány lélekszakadva futott végig a sötét utcán. Mellette rendőrautók suhantak el,mindegyik a könyvtár felé tartott. Egy tartály olajat locsoltak ott széjjel, diákokat tartottak fogva, fenyegettek az Arkhamból szökött bűnözők, amikor rendőrök csaptak le rájuk. Lövöldözés tört ki majd lángok csaptak fel. Tűzoltó autók süvítettek a helyszínre és riporterek tudosítottak a káoszról. Az épület előtt már messziről ki lehetett szúrni a városi tv csatorna kisbuszát, emberek kamerákkal a vállukon mászkáltak jobbra-balra izgatottan. És persze megjelentek a bámészkodók is. A lány ügyet sem vetve rájuk dobogó szívvel kerülgette őket. Próbálta megszaporázni a lépteit, de a tömeg miatt egyre nehezebben ment.
A vörös hajú fiú a szemben lévő épület tetejéről figyelte az egybegyülteket. Rabruhában, lábait lelógatva szórakozott rajtuk. Hamar felfigyelt a lányra. Egy könnyed kis nyári ruhácska volt rajta. Sötétbarna haja libbent a szélben és nagyon gyorsan futott, pont az összegyűlt tömegbe csapódott.
Amikor a könyvtár ajtaja kinyílt, a riporterek özönleni kezdtek befelé, a rendőröknek úgy kellett kordont felhúzni, oldalt tartani őket, hogy a sebesült embereket kiengedhessék, köztük letakart mozdulatlan testeket is toltak ki hordágyakon. A lány ekkor fékezett le és remegve indult meg a tömegen át a kijárathoz. Átfurakodott, odébblökdöste őket, nem hagyta magát.
A vörös hajú fent keserűen elmosolyodott.
A lány megszédült, teste zsibbadni kezdett, érezte, hogy torkát fojtogatja valami, már egyre nehézkesebb léptekkel haladt a kordon felé, szemeivel végigtekintett a letakart testeken. Váratlanul egy ismerős arcot pillantott meg. A nyomozó is felismerte őt, fejét leszegve sétált oda hozzá.
- Nincs közöttük. Megint kicsúszott a kezeink közül. - túrt bele idegesen a hajába. A férfi csalódott arcával ellentétben a lánynak egy félmosoly jelent meg a szája szegletében. Szívverése lenyugodott és győzködnie kellett magát, hogy lassabban vegye a levegőt is. Mintha egy maratont futott volna le. Ruhái izzadtan tapadtak a testére, haja ziláltan omlott szét a vállain. Észre sem vette, hogy könnycseppek patakzottak a szeméből és csordultak végig az arcán. Halkan szipogott. Még akkor is, amikor a nyomozó már nem állt előtte. Lassan hátrálni kezdett mígnem a fal mentén távolabb feladták a lábai és összecsuklott a földre. Megkönnyebbülten temette az arcát a tenyereibe.
A vörös még mindig nem vette le a szemeit róla.
- Megmondtam, hogy fogsz te még futni miattam.
2017-03-18
Találtam wallpapert hozzá *-*
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
