Szerelmi szálak - One Shots

Őrület - Part1 ( Jerome Valeska )

A tévében öt veszélyes alakról tudósítottak, akik megszöktek a gothami elmegyógyintézetből. Vagyis megszöktették őket. Mert eddig ilyen még nem fordult elő,hogy abból a szigorúan zárt épületből valaki csak úgy kiszabaduljon. Túl sok fegyveres őr volt a folyosón, minden kapunál belépőkódok, kártyák. A veszélyesebb bűnözőket még ennél is bonyolultabb technika tartotta távol a külvilágtól. Lehetetlen volt onnan kiszabadulni. Nekik valahogyan mégis sikerült. A város felbolydult, a tévé állandóan a körözött személyek képeit sugározta, szinte minden órában lökve a polgárok felé, hogy ez most sürgős eset, el kell kapniuk a bűnözőket. De pont annyi hitvány alak is élt Gothamben, mint átlagos polgár. Előbbiek gond nélkül megtámadták, megfenyegették utóbbiakat, akik ez ellen semmit se tehettek. Hacsaknem fegyvert vásároltak ők is és kisebb késeket, paprikasprayt.

Délelőtt 10 óra volt. Bekah halkan felnyögve a másik oldalára fordult. Épp egy unikornist pillantott meg a zöldellő réten, amin apró virágok bontogatták szirmaikat. A Nap fényesen sütött és egy szivárvány is feltűnt a hatalmas égbolton. Lenge, fehér ruhájában az csendesen legelésző unikornis felé vette az irányt. Az állat nyugodtan felemelte a fejét, amikor a lány melléért, majd apró kezeivel finoman simogatni kezdte a sörényét, szíve megkönnyebbülten dobogott a mellkasában. Már készült felmászni a hátára, amikor hirtelen megrázkódott a föld és az unikornis távolabb került tőle. Idegesen kapdosott utána a karjaival, de a föld újra remegni kezdett a talpa alatt, mígnem egyensúlyát vesztve a fenekére zuhant. Hangosan feljajdult, kezeivel a hátsó fele után kapott és morgós ábrázattal megdörzsölte. Már a hálószobája padlóján ücsörgött. Kelletlenül tápászkodott fel, az ablak párkányban megkapaszkodva lassan húzogatni kezdte felfelé a redőny zsinórját. Összeszűkült szemeivel nézte a szürkés égboltot, a gyárkémények megállíthatatlanul ontották magukból a füstöt és egy újabb vonat tűnt el a szemei elől a távolban. Egy nagyot ásított az ágya felé haladva és a paplant felhajtva, a nagypárnát felforgatva kutakodni kezdett a telefonja után. Három ébresztőt nyomott ki egymás után.. ami azt jelenti..

Hangosan felsikított.

Lekéste az iskolabuszt. Tegnap volt az utolsó nagy próba és ma mehetnek a lányokkal a rögbi csapatnak szurkolni.

- A fene vinné el.. - mormogta magában. A szülei már jóval korábban elindultak dolgozni, így a kihűlt pirítós és tükörtojás ott árválkodott egy kis cetlivel az asztalon.

" Ügyes legyél! " - üzente neki az édesanyja. Gyorsan két pirítós közé nyomta a tojást, a narancslét üvegbe töltötte majd a bejárati ajtóhoz sietett. A ruháját már magára kapta, a pomponok meg úgyis a buszban vannak, neki semmi mást nem kell tennie, csak időben megérkeznie. Talán a bemelegítésről lemarad. De az legyen a legkevesebb.

Szendvicsét a fogai közé kapva maszatos ujjaival még elfordította a kulcsot a zárban majd a városi busz megállója felé sietett.

" Semmi gond, semmi gond. Időben oda fogsz érni. " nyugtatgatta magát. Az arca már teljesen kipirult és a tüdejét is kiköpte, mire a városi buszon találta magát és ledobta magát az egyik ülésre. A telefonját szinte percenként ellenőrizte, de nagyon úgy tűnt, hogy késni fog. Minden jel arra mutatott, hogy késni fog, nagyon megszívta és ha nem jelenik meg időre, akkor nem lesz teljes a csapat és akkor nem tudják előadni az új koreográfiát és az edző rajta fogja leverni az egészet és persze a csapat is csalódni fog benne. Minden összeomlik. A gyomra ezen gondolatokra vészesen fordult egyet és a reggeli vissza akart bukfencezni belőle. A lány nyelt egy nagyot és inkább elhúzta az egyik ablakot. Lecsavarta a narancsos üvegének kupakját és komótosan belekortyolt. Még csak az kell, hogy most elkezdjen rókázni és majd büdös ruhában kell megjelennie a meccsen. A többiektől még reggel érkezett pár ideges aztán mérges üzenet, de vagy fél órája senki sem kereste közülük. Inkább gyorsan felhívta Dorist, hogy jelezze már úton van. Kicsöngött, de a lány nem vette fel. Utána írt neki egy smst, várt 5percet, de semmi visszajelzés. Megpróbálta Kate-et is elérni, de tőle sem érkezett válasz.

A buszmegállótól 10 perc sétára volt a pálya. Szinte leugrott a busz lépcsőiről és szapora léptekkel haladt előre. Kapdosta közben jobbra-balra a fejét, néhány tincse kiszabadult a hajgumi szorításából és az izzadt homlokára tapadt. Nem messze keresztezte egymást két nagyobb utca, az egyikben kocsisor torlódott fel, az utca végében rendőrautók szirénáira lett figyelmes. A lány csak egy pillantásra méltatta őket majd inkább a következő kis utca felé vette az irányt, ami ugyancsak valahol találkozott a másik hosszabb utcával. Remegő kezekkel húzta el táskája cipzárját majd oda sem nézve tapogatta ki benne a telefonját.

" A többiek már biztosan az öltözőben vannak és bemelegítenek.. " futott végig az agyán és rátört a pánik. Unalmas kis életében ezek volt a nap fénypontjai, amikor a többiekkel próbálhatott és most alkalom nyílt volna rá, hogy megmutassa mit tud. De sikeresen elcseszi. Már nehezen szedte a levegőt, muszáj volt egy ponton megállnia. Lábai remegtek alatta, kézfejével pár lehulló verejtékcseppet elsöpört az arcából. Biztos volt benne, hogyha összeesik is, akkor is oda fog érni a meccsre...és nem fog csalódást okozni senkinek. A kis utca végére érve mintha újra kiért volna a napfényre és a távolban már kirajzolódott előtte a sportcsarnok épülete is. Ezt az utcát nem zárták le, de szerencsére már nem volt csúcsforgalom így pár autó akadályozta meg abban, hogy átjusson a túloldalra. Futni akart, de lábai mégis a járda padkára tapadtak. Még ebben a helyzetben sem lett volna képes szabályt szegni. Bőszen araszolt előre a következő zebra felé, aminek a túloldalán már ott volt a valóra vált álom. Két személyautó jött egymás után, amit egy hatalmas, sárga színű tartálykocsi követett. Mintha a sofőr ivott volna a kocsival kacsázva haladt az utcán. Ahogy közelebb értek kivehető volt a lány számára is, hogy ketten ülnek elől, a harmadik társuk pedig a vezető felőli oldalon egy slagnak a végét csapkodja vadul kacarászva a kocsi oldalához.

" Mint akinek elmentek otthonról " gondolta magában és megnyúlt ábrázattal nagyokat pislogva figyelte a nem mindennapi jelenséget. A fiú egyik kezével kapaszkodott a kocsi oldalába, a másikkal szorongatta a csövet, majd amikor találkozott a lánnyal a tekintete váratlanul abbahagyta a vihorászást. Még akkor is nyújtogatta a nyakát hátra, amikor a kocsi már elszáguldott a lány mellett enyhe port kavarva fel. A lány csak megrázta a fejét, majd átsietett az út túloldalára.

2018-04-20