Invisibly |Láthatatlanul| - - - - Függő - - - -

*Prológus*

Minden azzal a levéllel kezdődött...

Egy fantasztikus nyáron vagyunk túl: a legjobb barátommal töltöttem az első hónapot, bulikba jártunk, nyaraltunk a tengerparton, dalokat írtunk és rengeteget énekeltünk.

Egészen kicsi korom óta énekelek. Általánosban énekkaros voltam ugyan, de magánórára soha nem jártam.Szerettem, de nem volt a terveim közt, hogy kezdjek vele valamit. Most viszont itt vagyok lassan 15 évesen és e köré épül az életem.

A zenében találom meg igazán önmagam. Ott nem kell elrejtenem az érzéseimet, mint a való világban. Élőben mosolyognod kell, hogy ne lássák, ha valami fáj, vagy valami bajod van. A zene kifejezi az összes gondolatomat és ha valaki elolvassa a szöveget, magáévá teszi és a saját kis világát látja benne.

Szóval a nyaram...

Nyár elején megismertem egy srácot, akivel utána egy hónapig együtt is voltam. De nem volt alapja a kapcsolatunknak, valószínűleg azért, mert az, hogy "hú tetszel, te is nekem, járjunk" kapcsolatnak nincs alapja. Nem ismertünk egymást és úgy nézett ki, hogy nem is fogjuk.

A következő emlékem az, amikor családi nyaralásként elmentünk a Balatonra. Esténként a parton ücsörögtünk, néztük a naplementét és koktélokat iszogattunk. Körbesétáltunk a parton, úsztunk és rengeteget szórakoztunk a vidámparkban. Cintiával minden reggel futottunk egyet, vagy esetleg elmentünk a szállóhoz legközelebb lévő edzőterembe. Egy hetet töltöttünk a Balatonon, aztán haza jöttünk.

Július végére terveztünk még egy nyaralást, de az meghiúsult, mert apukánknak közbejött egy üzleti tárgyalás, nélküle meg nem akartunk elmenni. Augusztusban pedig elkezdődött a kőkemény tanulás. Felvettek a város legnevesebb iskolájába, ahol pedig decemberben középfokú angol nyelvvizsgát kell tennem.Cintia az éven kezdi a tizenegyediket, de nem ott ahol én. Ő egy másik gimibe jár, a város másik végében. Később pedig a helyi egyetemre szeretne menni.

A napjaim egybemosódtak a folytonos tanulás miatt és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a szórakozást lecsökkentettem a minimumra és lassan augusztus közepe van.

Egyik nap anya és apa odahívtak minket a nappaliba és leültettek. Már jól ismertük ezeket a helyzeteket és beszélgetéseket. Ilyenkor mindig valami nagyon jót vagy valami nagyon rosszat jelentettek be. Erre a helyzetre az utóbbi volt igaz. Idézem anyát.

" Ma érkezett egy levél, amiben egy munkafelkérés állt. Felajánlottak nekem egy remek állást, csak az a baj, hogy az ország másik végén van. Mégpedig Debrecenben, ehhez viszont oda kellene költöznünk, de ugyebár a ti véleményetek nélkül nem döntünk."

Cintiával összenéztünk és megpróbáltunk szó nélkül kommunikálni. Miután rájöttünk, hogy ez a képesség valószínűleg bennünk nincs meg, kértünk egy kis gondolkodási időt. Felmentünk a szobánkba és leültünk egymással szembe. Szépen átgondoltuk, hogy kinek mi lenne a legjobb és kifejtettük egymásnak.

-Figyelj Nina! Itt van az összes barátunk, ismerősünk, ráadásul Téged most vettek fel abba a híres gimibe. Én pedig nem szeretném feláldozni az eddigi tanulmányaimat és kialakított kapcsolataimat.

-Viszont ez anyáéknak fontos. És igen, Én is így gondolom, de nem lehetünk önzők. Ez a munkalehetőség fantasztikus, akár Debrecenben van, akár nem. Ott is van rengeteg gimi és később pedig a sokféle egyetem és főiskola.

-Tehát akkor mit mondunk anyáéknak?

-Szerintem nem állhatunk az útjukba. Én azt mondom, hogy döntsenek ők és mi meg pedig támogassuk őket.