Invisibly |Láthatatlanul| - - - - Függő - - - -

1.fejezet

Anya reggelire csinált csokis palacsintát, meg hozzá citromos teát és megígérte, hogy ha elintézte a dolgait, elmegyünk venni új díszeket a házba. Miután elment, bementem az új szobámba és elhatároztam, hogy kidíszítem és átalakítom. Azzal kezdtem, hogy leporoltam a szekrényeket, felporszívóztam és felmostam. Mivel tegnap már túl fáradt voltam a kipakoláshoz, ezért ez is mára maradt.

Az előző szobámban volt egy "idézet falam", ami arról szólt, hogy az aktuális évszakhoz, hónaphoz és a kedvemhez kapcsolódó képeket és idézeteket nyomtattam, amit később felragasztgattam a falra. Volt amikor az egészet beborította a sok betű, vagy színes kép. Na mivel jelenleg fogalmam sem volt, hogy hol, melyik dobozban van a nyomtató, ezért a díszítést elnapoltam. Úgyis megyünk az IKEA-ba, majd magamnak is veszek pár dolgot. Viszont a már meglévő holmijaimat attól ki tudom pakolni. Kezdtem a ruhákkal, aztán az apróbb tárgyakkal szöszmötöltem és végül a könyveimet tettem ki. Három órámba telt, de a szobám végre otthonos és nem úgy néz ki, mint egy börtön.

Épphogy leültem angolozni, kopogtak az ajtón. Kimentem megnézni, hogy ki az, de Cintia megelőzött.

-Sziasztok! Láttam este, hogy most költöztök és gondoltam, hogy körbevezethetnélek titeket a környéken. Oh, elfelejtettem bemutatkozni. Anna vagyok a 6. emeletről.

-Én Cintia vagyok, Ő pedig a húgom Berni. Nagyon kedves tőled, hogy lejöttél, de sajnos én nem érek rá, mert épp az új iskolánk weboldalát böngészem.

-Hova foktok járni?-ezt már tőlem kérdezte, mert Cintia addigra elviharzott.

-Nem tudom a gimi nevét, de azt mondta anya, hogy itt van a közelben és elég híres.

-Igen-igen én is ott tanulok, most leszek tizedikes. Remélem egy osztályba kerülünk!

-Sajnos azt kétlem, hacsak nem ugrok egy osztályt valami csoda folytán.

-Akkor te most leszel kilencedikes?

-Igen. Egyébként nincs kedved bent folytatni ezt a beszélgetést, mert már egy jó ideje itt állunk az ajtóban.

-De igen.

Leültünk a kanapéra és ott folytattuk egymás megismerését. Kiderült, hogy ebben a suliban elég tizedikben nyelvvizsgát tenni, de bármelyik előző éven is meg lehet próbálni. Úgy döntöttem, ha már ennyit tanultam rá, elmegyek most egyszerre Annával. Legalább ő sem lesz egyedül és én sem. Jó tudni, hogy lesz valaki a suliban Cintián kívül akire számíthatok és nem leszek egyedül.

Anna nem sokkal anya érkezése előtt ment el, de már pont nem találkoztak. Vásárlás közben elmeséltem anyának, hogy járt ma nálunk Anna és, hogy mennyi mindent megtudtam a suliról is és róla is, meg hogy milyen jó tudni, hogy laknak itt olyan emberek, akik velünk korabeliek, szóval szinte az egész vásárlást végigbeszéltem.

Ötre értünk haza, egy tucat szatyor kíséretében. Vettünk a szobámba szőnyeget, díszpárnákat, illatgyertyákat és ehhez hasonló dolgokat, a nappaliba is díszpárnákat, meg egy tálat, ami tele van tengeri kagylókkal és csigákkal, a fürdőbe zuhanyfüggönyt, fürdősót és törülközőtartót. Haza felé jövet beugrottunk egy gyorsétterembe és hoztunk vacsorát. Mire hazaértünk, már apa megterített, szóval csak tálalni kellett. Vacsora után bevállaltam a mosogatást, hogy anyáék az egész napos rohangálás után, tudjanak egy kicsit pihenni is.

A szobámba menet benéztem Cintiához, mert szinte egész nap ki sem dugta az orrát a szobájából.

-Gyere csak nyugodtan, épp most fejeztem be a könyvemet.

-Hát akkor ezért voltál eltűnve ma.

-Tudod, hogy egy jó könyvnek sosem tudok ellenállni. Mi a programod holnapra?