Castaway Change [H.S.]

Castaway Change/Második rész

Pamela Heather Champbell

Meglepődve, és némileg érdeklődve néztem a lányt, aki számomra nem volt ismerős. Szőke haja hullámokban omlott a vállára. Egy eléggé rövid ruhát viselt, ami alig takarta valamijét. Nem csoda, hogy az összes férfi utána fordult az étteremben. A lábait egy fekete magassarkúba bújtatta, ami tökéletesen passzolt a bézs ruhájához. Kétségtelenül gyönyörűen nézett ki. Simán elmenne egy modellnek, aki most lépett ki a legfrissebb divatmagazin címlapjáról.

-Szia, Cinthya!

Harry talán kicsit kínosan szólította meg a lányt. Felállt mellőlem, és a lány, vagyis ezek szerint Cinthya felé indult.

Cinthya értetlenkedve nézett engem, és szemében egy cseppnyi jóindulatot sem fedeztem fel. Lekezelően mérte végig a ruházatomat, ami az ő kollekciójához képest elég gyatrán festett.

-Hogyhogy itt vagy?

Harry hangja mintha késként vágott volna a levegőbe. A feszültség tisztán tapintható volt körülöttünk.

-Nálam maradt a telefonod! Gondoltam elhozom, habár ma még úgyis jössz hozzám, ugye?-a lány nyávogó hangjától a hideg futkosott a hátamon.

Vigyorogva pásztázta Harold arcát, aki a tekintetét köztem és Cinthya között kapkodta.

-Vagy ha a nyomikával van programod, akkor megértem.-fokozta tovább a feszültséget.

Még hogy azt hittem, hogy szimpi. Ugyan már!

-Ugyan, a világért se akadályoznám meg, hogy nyaljátok-faljátok egymást!

Kicsit nagyobb hévvel álltam fel, mint azt terveztem. A székem csikorgott a padlón, amikor kilöktem magam alól.

A vendégek kíváncsian tekintgettek felénk, de én nem törődve velük, odatrappoltam a pulthoz. Felkaptam a fekete márványról a kötényemet, amin egy kis táblán a nevem virított. Jegyzetfüzetemet a kezembe vettem, és odamentem az egyik asztalhoz, ahova éppen akkor érkezett egy négytagú család.

A düh tombolt bennem, és elterelte a figyelmemet a munkáról. Remek, már a legelső napom borzalmasan telik!

A rendelés felvétele közben többször is visszakérdeztem, mert az eszem teljesen máshol járt. Legfőképp persze Harry-n.

Édes istenem, hagytam, hogy majdnem lesmároljon, amikor az a csaj valószínűleg a barátnője. Nem lehetnék ennél szánalmasabb teremtmény!

Miután a konyhán leadtam a család rendelését, kivittem nekik az italokat. A fekete kerek tálcán nehezen egyensúlyoztam az italokat, de valahogy ki tudtam vinni őket az asztalhoz.

Ezután visszamentem a pult mögé. Letettem a tálcát, és a bejáratot kémleltem. Vártam, hogy új vendégek érkezzenek.

Néhány perc múlva Harry állt meg mellettem. Lazán a pultra könyökölt, és féloldalasan állt, hogy lásson engem. Nem szólalt meg, csak figyelt engem.

Már percek óta ezt csinálta, amikor elegem lett, és ideges tekintettel felé néztem.
Zöld íriszei engem kémleltek, a szája pedig egy félmosolyra volt húzva. Jól szórakozott rajtam. Hát ez valami fantasztikus!

-Mit akarsz, Styles?-kérdeztem mogorván.

Egy huncut mosollyal megvonta a vállát.

-Csak jó látni, hogy ilyen féltékeny vagy.

Olyan egyszerűen, és olyan természetes hangsúllyal mondta ezt, hogy rögtön felment bennem a pumpa. Ajkamba haraptam, hogy el ne kiabáljam magam, miközben Harry felé fordultam, és jó mélyen a szemébe néztem.

Láthatta, hogy nem vagyok jó kedvemben, úgyhogy a mosoly pillanatok alatt eltűnt az arcáról.

-Képzeld, egyáltalán nem vagyok féltékeny! Pusztán kurva szarul esik az érzés, hogy azt hiszem, egy férfi tényleg szépnek és vonzónak tart, aztán kiderül, hogy amúgy egy büdös tapló, és csak heccből akar az ujjai köré csavarni!

A mondandóm alatt a hangom végig higgadt maradt. Harry nem válaszolt nekem. Azt hiszem, láthatta, hogy ha akár egy szót is szól, akkor robbanok.

Azt hitte, hogy nem látok át rajta. Pedig nagyon is. Nem tart se szépnek, se gyönyörűnek, se semmi ilyesminek. Csupán egy újabb lány voltam neki, akit szédíthet, még ha csak egy kis ideig is.

A vak is látja, hogy neki nem kellenék, soha, semmilyen körülmény között.

A feszültség újra vibrált köztünk.

-Pam, a hatos asztal rendelése kész!

Azt hiszem a szakács hangja mentette meg Harry-t egy jó nagy pofontól.

A kiszolgáló ablakhoz léptem, és elvettem a négy tányért onnan. Ügyesen egyensúlyozva lépkedtem velük az asztal felé, ahol a két kisgyerek ült a szüleikkel.

-Jó étvágyat!-erőltettem magamra egy mosolyt.

Otthagytam őket, és visszamentem a pultba. Hamarosan újabb vendégek érkeztek, és láttam, hogy Harry megy oda hozzájuk. Sármos mosollyal vezette a két lányt egy üres asztalhoz, majd miután jó alaposan végigmérte őket, vitt nekik egy-egy étlapot.

Hányingerem lett tőle.

A viselkedésétől, mindenétől.

Anna&Vivi❤