Vámpír bosszú

1. rész

Szelina vagyok, 20 éves. Két évig komában feküdtem, ami miatt a legtöbb emlékem porba hullott.
Minden egy átlagos pénteki napon kezdődött, éppen barátnőmmel, Hope-val siettem a suliba. Szokásosan elkéstünk.

Bevágódtunk a terembe, amit Gray Tanár Úr nem nagyon díjazott.
Már nagyon vártam a nap végét, végre hétvége. Nagyon ki voltam az érettségi miatt.
Rám fért egy laza est, Hope meg is hívott egy szolid kerti partyra.
Természetesen rögtön igent mondtam, végre pontosan arra van szűkségem.

Szerencsére hamar eltelt a nap. A suli előtt vártam Hopet ahonnan özönlöttek a diákok és szinte mindenhol csak azt lehetett hallani ki hová megy bulizni a hétvégén.
Végre meg jött Hope és indulhattunk.
- Kik lesznek ma nálad? - kérdeztem
- Nyugi csak egy pár jó arc. - mosolygott
Megnyugtató mivel igenis bulizni akartam, de semmiféleképpen sem túl zsúfolt helyen.
- Akkor, nyolckor nálam. -köszönt el Hope
- Igen. - majd 3 puszival búcsúztunk.
Amint haza értem rögtön csörögni kezdett a telóm. Ismeretlen szám, sosem szoktam fel venni, de most mégis.
- Igen?
Nagy csend és semmi válasz.
- Hahó?
Szóltam bele ismét, na ezért nem szoktam én fel venni soha.
Mérgesen csaptam le a telefont, majd készülődni kezdtem estére, amikor ismét megcsörrent a telefon.
- Ne szórakozz már! -üvöltöttem a telefonban.
- Szia Szeli! Szamanta vagyok. - mondta megszeppenve
- Ne haragudj. Azt hittem más hív. Tényleg bocs.
- Semmi baj, ugye nem felejtetted el az estét?
Oh ne...
- Itt vagy? - szólt bele
- Igen itt nem, nem felejtettem el, nyugi ott leszek tízre.
- Tízre? Úgy volt, hogy kilenckor indulunk.
- Valóban, de előtte van egy kis dolgom.
- Rendben akkor tíz, és ne késs!
- Jó-jó.

Tovább készülődtem végül eljött az idő.
Nyolcra oda is értem Hope-hoz, ahhoz képest, hogy szolidat mondott elég sokan voltak.

- Hope! Ez neked szolid?- keltem ki magamból
Már semmi kedvem nem volt partizni.
- Lazíts már, jó bulika lesz.
És a kezembe nyomott valami italt.
Igaza volt Hopenak valóban jól szórakoztam, bár őt alig láttam. Nem csoda, hisz rengetegen voltunk.

Épp az egyik osztálytársammal beszélgettem, Dáviddal.
Amikor valaki hátulról a fülembe súgott.
- Vigyázz magadra!
Hirtelen fordultam meg, ám még sem láttam senkit.
- Mi a baj? –kérdezte Dávid miközben megérintette karom.
- Semmi csak… nem semmi- majd mosolyogtam biztosan, csak képzelődtem
Rohamosan telt az idő észre se vettem, hogy elmúlt tíz.
De jó most is elkések Szami meg fog ölni.
Ott hagytam a partyt és siettem Szamihoz.
- Igen? - szóltam bele a telefonba.
- Hol vagy? - dühöngött Szami
- Úton.
- Még csak most? Fogj egy taxit!
És rám csapta a telefont.
Az utam többi részét taxival folytattam, az egész úton arra a fura hangra fókuszáltam.
- 780 lesz.
Rázott fel a taxis.
- Köszönöm.

Szami már ott állt az ajtóban éppen hívott.
- Vééégre! Na menjünk be.
Ahhoz képest, hogy nem szeretem a zsúfolt szórakozó helyeket itt sem voltak kevesebben, mint Hopenál.
- Helló!
Jaj, ne csak ezt ne... Patrik, Szami bátyja.
- Hali! Fordultam meg felé.
- Nem tudtam, hogy jössz.
- OH, Tényleg? Talán baj?
- Nem, de nem kellene sokáig maradnod.
- Tessék? – meghökkentem
- Ez nem neked való hely.
- Patrik! Mi bajod van?
- Semmi, gyere, hazaviszlek. -ragadta meg karom elég szorosan.
- Mi? Nem! Most jöttem, és amúgy sem vagy a bátyám!
Rántottam ki karom, erőteljes karjaiból, majd ott hagytam és a pult felé vettem az irányt.
Mire ő utánam rohant.
- Szeli! Haza kell menned!
- Patrik hagyjál már!
A pultnál egy fura pasi ült sosem láttam még itt, biztos új vagy stílust váltott.
Rendeltem egy whiskyt, Patrik egyre idegesebb lett. Nem értettem, miért és nem is érdekelt.
A fickó már mellettünk volt.
- Helló Rik! Be sem mutatsz?
Patrik ismeri ezt a fazont?  nem szólt csak mélyen a szemembe nézett, mint ha valami ijesztő dolgot látott volna.
Pedig semmi ijesztő nem volt a pasasban, sőt...
- Ha te nem majd én, Erik vagyok, Patrik jó barátja.
Patrik szorosabban állt hozzám végül a derekam is megfogta.
- Szia, Szelina vagyok! - mosolyogtam kedvesen.
- Örülök.
Meg érkezett a whiskym. Szuper.
- Rik gyere, gyújtsunk rá.
- Oké.
Majd a fülembe súgta, hogy tűnjek el.
Még is mit képzel ez magáról? Egy frászt, megittam a whiskym és elmentem megkeresni Szamit.
Sehol sem találtam, úgy döntöttem megnézem a mosdóban.

A mosdóból Patrik és Erik beszélgetéséből egy részletet ragadtam ki.
- Miért jöttél ide?
- Még kérdezed? Szerintem nagyon jól tudod!
- Mit akarsz?
- A csajt!
- Milyen csajt?
- A barátnőd! Szelinát!
- Őt? -kacagott Patrik
- Nem is a barátnőm.
- Nem? Akkor is ő kell!
- Nem hozzád való!
- Hanem kihez, hozzád?
- Hagyjál már vele...nem az esetem.
- Akkor ezt megbeszéltük.
- Szerintem nem.
Dulakodást hallottam, de jobban érdekelt az, hogy Patrikot nem érdeklem, pedig éreztem valami szikrát közöttünk.
Úgy látszik tévedtem, elkeseredetten mentem ki, főleg, hogy Szamit sem találtam.
Elindultam haza éjfélt ütött az óra épp magam elé merengtem amikor...
- Ne! Szeli NE!!
Hallottam Patrik szavait kinek karjaiban hevertem.
A távolban még egy kacagást hallottam és nem éreztem mást csak a halál hideg leheletét az arcomon.