1.rész /part1/

1.7K 46 0
                                    

Kedd

Eva
~~~~~
A mai nap utolsó órája után a szép napsütéses időben ültünk kint a lépcsőn Jonassal, a barátunkra, Isakra várva.

- Milyen volt?- kérdezte Jonas.

- Nagyon jó. - válaszoltam.

- Talán átírhatnám a címet mondjuk arra, hogy ’A munkafeltételek embertelenek?’

- Nem, ez így jó, ahogy van.

- Igen?- kérdezett vissza felvont szemöldökkel Jonas.-És van más amire gondoltál?

- Tudod, kétszer írtad egy sorba a ’lakmározunk olcsó kaját’? Talán ezt átfogalmazhatnád.

- Nem. Pont ez a lényege. Hogy kétszer van odaírva. Ismétlést használok, mint irodalmi eszközt, hogy kihangsúlyozzam…- a mondat végére nem igazán figyeltem, mert az előttünk elsétáló banda felcsapta a figyelmemet. Az ex-barátnőm és az ő baráti köre. Miközben elvonultak folyamatosan engem bámultak. Arra eszméltem fel, hogy a barátom befejezte a mondatot.

- Akkor jó volt?- kérdezte tőlem Jonas.

- Igen, nagyszerű. - bár nem igazán figyeltem. A tekintetem a földre szegeztem, de Jonas megfogta a fejemet és egy csókra húzott volna…ha Isak nem teszi a fejünk közé a dolgozatát.

- Ötöst kaptam. - jelentette ki boldogan az említett fiú, majd leült hozzánk a lépcsőre. Jonas kivette a kezéből a lapot.

- Öt plusz? Ügyes. Nagyszerű-csodálkozott el Jonas.

- Eva? Te mit kaptál?- kérdezte tőlem Isak. 

- Nem igazán szeretnék erről beszélni. - szegeztem rá a műmosolyomat.

- A helyzet az, hogy Jonas a pasid… Úgyhogy neki mindent el kell mondanod. És Jonas elmond nekem mindent. Úgyhogy úgyis tudni fogom. - kezdett bele a „vitába” Isak.

- Ez igaz. - egyezett bele Jonas is. 

- Oké, jól van. - adtam meg magamat, hiszen kiderült volna minden. - Négy mínuszt kaptam.

- Négy mínuszt kaptál?- kérdezett vissza Jonas és ránézett a dolgozatomra.

- Az elég rossz.-szólt közbe Isak.

- Igen, igen. De…de jó vagy más dolgokban is. Például…fel tudsz öltözködni, meg tudod mosni a fogaidat….teljesen egyedül. Ilyenek.- magyarázta ki magát Jonas, majd mindketten elmosolyodtunk és megcsókoltuk egymást.

- Jonas, ideje menni. - szólt ránk Isak, ezzel megszakítva a csókunkat.

- Most?

- Igen.

- Mégis hova mész?- értetlenül néztem rá.

- Eliashoz..Majd hívlak később. - nézett rám, majd egy búcsúcsókkal lépett le. Én pedig elindultam hazafelé.

SKAM [HUN] 😇Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt