American Heaven (Andy Biersack ff.)

11.rész - This is my heaven

E mondat hallatán könnyek közt borultam a nyakába.
-Miért sírsz?-értetlenkedve fürkészte a tekintetemet, hátha rájön belőle. Két kézzel az arcom, a két hüvelykujjával letörölte az arcomon legőrdülö könnycseppeket, és egy apró finom puszit nyomott a számra.
-Soha senki hasonlót sem mondott nekem. Köszönöm! Nagyon boldoggá teszel! Csak gondolj bele! Évek óta nagy rajongód vagyok. Már 4 éve követem az életed. Azóta minden vágyam az volt, hogy találkozzunk. Amikor végre először élőben láthattalak nagyon boldog lettem. Des szinte esélytelen volt, hogy újra találkozzunk. Aztán jött a levél, hogy felvették New York-ba álmaim iskolájába. De eszembe sem jutott, hogy láthatlak, hisz tudtommal New Orleans-ban élsz. És mégis. A leglehetetlenebb dolog történt velem, az ember aki az életem legnehezebb pillanataiban átsegített a hangjával, a zenéjével, vagy csak egy fotójával... Ort terem előttem és kijelenti, hogy 3 hónapja én járok a fejében. Mekkora erre az esély? 4 éve "plátói szerelemmel" gondolok rád nap mint nap, és most azt mondod, hogy szeretsz, és boldogabb nem is lehetnél. Amit most én érzek, elmondhatatlan. Andy Biersack, millió lány álma...és szeret engem.-áradoztam, és nyitottam meg előtte az én szemszögem.
-Így belegondolva tényleg durva! De a lényeg, hogy mindennél jobban szeretlek és ez nem változhat.-majd megvillantotta tökéletes féloldalas mosolyát.
-Szeretném ha mindenki tudná, hogy milyen boldog vagyok, és hogy Te teszel azzá. Este a srácokkal megyünk egy buliba, és szeretném ha jönnél velem, és az előtte lévő sajtótájékoztatóra is elkísérnél.-törte a fejét látványosan.
-Komolyan mondod!?-lepődtem meg.
-Igen!-helyeselt.
-"So take your hand in mine, it's ours tonight, this is a rebel love song..." -szólalt meg a telefonom.
-Ez a csengőhangod?-nevette el magát, és zavarában szexyn beletúrt fekete hajába.
-Igen, de ezt most fel kell vennem szívem!-pusziltam meg és vettem fel a telefont.
-Szia Drága! Na milyen New York? Szereztél végre valami jó pasit?-nevette el magát Dzseni a telefonban a mondat végére.
-Szió Cica! Sok mesélnivalóm van! New York gyönyörű, és igen, van barátom, méghozzá nem is akárki... Tudod van a Black Veil Brides!-erre a szóra Andy is felkapta a fejét, ha már ez az egyetlen amit ért a beszélgetésből. Mosolyogtam és dobtam neki egy puszit.
-Igen igen, mi van vele, kezd erdekes lenni?-sürgetett.
-Na tudod van az énekes akinek nem akarom kimondani a nevét hogy ne hallja...
-ANDY???-szinte kiabálta a telefonba, Andy meg is hallotta, és furcsállóan nézett rám, de én csak rákacsintottam.
-Igen, ő a barátom.-ahogy kimondtam a mondatot megtelt a tekintetem szerelemmel, amit az épp emlegetett Andymre fordítottam.
-De jó! Hát sokáig! Add át neki üdvözletem! És volt már valami??-adott rá egy lapáttal a kiváncsi kérdéseire.
-Igen, de itt most nem fogom részletezni. Megelőzve a kérdésed, nagyon jó volt!-ahogy odapillantottam a barátomra, aki egy szál kisgatyában feszít a kanapén, megkívántam őt újra.
-Na ennek örülök! Nagyon hiányzol! Mikor látjuk egymást?-váltott szomorú témára.
-Augusztus elején még szeretnék hazamenni. De ha tudsz elötte eljöhetnél nyaralni hozzám!-ajánlottam fel.
-Majd megbeszéljük! Most megyek melóba, de majd még beszélünk! Puszika, vigyázz magadra, Andyt meg üdvözlöm!-búcsúzott el.
-Okés, átadom, jó legyél, szere!-tettük le a telefont.