American Heaven (Andy Biersack ff.)

6.rész - Dinner with a familiar stranger

-Rendben! Akkor mit szólsz hozzá, hogy mielőtt elmegyek veled vacsorázni, előtte hazadobsz, mivel tiszta víz a ruhám...-ajánlottam fel a kompromisszumot. -Oké. Legyen úgy, hogy most hazaviszlek, te átöltözöl, meg amit akarsz, aztán elviszlek vacsizni. -legyen úgy! -Te nem jössz addig be?-kérdeztem tőle illedelmesen. -Nem zavarok?-villantott egy kacér mosolyt. -Nem dehogy!- Invitáltam be a negyedik emeleti kis lakásomba. Bementünk, ledobtam a kabátot a nappaliban, és bementünk a szobámba. Ő ledobta magát az ágyamra (ez még mindig felfoghatatlan, Andy Biersack az én ágyamban...), én pedig gyorsan bepakoltam a szekrénybe az új cuccokat, és kiszedtem pár holmit, amiben az estét fogom tölteni. Egy neccharisnyát, koptatott világos farmer sortot lánccal az övtartón, combközépig érő fekete magassarkú szegecses csizmát, és egy fehér ujjatlan laza felső aminek az elején egy pár fekete angyalszárny van. (Fallen Angels Forever) Bementem a fürdőbe, és elkezdtem készülni. -Kapcsolhatok zenét?-kiáltottam ki a szobából. -Persze, főleg ha BVB!-és elkezdett hangosan nevetni. És tényleg ez tűnt a legjobb ötletnek. A Rebel Love Song-ot választottam, majd akaratlanul is elkezdtem énekelni. -"So take your hand in mine, It's ours tonight, This is a rebel love song, Hearts will sacrifice, It's do or die, This is a rebel love song"-hallottam hogy bekapcsolódott Andy is. -Tök jó hangod van! Nem gondoltam volna!- ezt most nem tudom hogy bóknak vagy sértésnek vegyem. Maradok az elsőnél. -Köszike!-válaszoltam. Gyorsba megigazítottam a sminkemet, aztán kimentem, felpattant az ágyról, végignézett rajtam, és csak ámult. -Valami baj van?-nem értettem a reakcióját. -Ni-nincs... Azta de baromi dögös vagy!-dadogott. -Valóban?- elmosolyodtam, és megpördültem. Miután eszébe jutott levegőt venni, kirángattam a szobámból, és rájött hogy menni kéne. Már be is sötétedett. 
Lementünk, és kinyitotta előttem a kocsiajtót akár egy úriember! Beszálltunk a Mustangba, és elindultunk. Egy szép kis étteremben kötöttünk ki. Odament a pultoslányhoz, valamit a fülébe súgott, amitől elmosolyogra magát, és egy kis eldugott boxba vezetett minket.
-Így kettesben lehetünk kicsit!-kacsintott rám kacéran.
-Mit iszol?-kérdezte.
-Édes vörősbor?-kérdeztem vissza.
-Akkor először egy üveg édes vörös lesz.-adta le a rendelést. A pincérlányt láthatóan emésztette az irígység.
-Mesélj! Tudni akarok mindent!-kiváncsiskodott. Elkezdtem mesélni neki. Közben szépen lassan fogyott a bor, aztán a második üveggel us megittuk. Rendeltünk egy pizzát, nem volt egyikünknek se kedve puccos kaját enni. Igen csak jó lett a hangulat.
-Szerintem haza viszlek magamhoz, nem kéne így sokat kocsikázni, és úgyis a közelben lakom.-mondta kicsit spiccesen már.
-Ez egy nagyon jó ötlet!-helyeseltem.
Kifizette a számlát, és beszálltunk az autóba. Nevetéssel telt az a pár perces út, közben beugrottunk a boltba venni még pár üveg bort, meg egy karton sört, és egyszer csak megálltunk egy emeletes ház előtt. Ülünk a kocsiban, teljes a csönd. Egyszer csak arra vagyok figyelmes, hogy a keze érintését érzem a bal combomon...