Örökkévalóság

Első lépések

(2 héttel később)

Ez a második nap, hogy ezen a szeméttelepen roskadok. Egész nap beszélgetések, semmi drog, semmi izgalom. A családunkkal, barátainkkal tarthatjuk a kapcsolatot, hogy egy biztos pont legyen a szenvedéssel teli napjainkban. Kegyetlen ez a hely. Mindenkit szembesítenek a negatívumaival, de a pozitívról megfeledkeznek. Ha anyám látná ezt a sok idegbeteget, átgondolná, hogy tényleg én vagyok-e a megtestesült sátán. Ma délelőtt beszéltem Lee-vel. Azt mondta, Jona ki akar szállni. Ennek rossz érzést kéne bennem keltenie, de semmi. Tényleg érzéketlenné váltam volna? Lószart. Hannah-t még mindig szeretem. Bár már lassan egy hónapja nem beszéltünk. Valószínűleg nem nagyon szereti a közelségemet az incidens óta... Ha megjárom ezt a poklot, elsőként tőle fogok bocsánatot kérni. Mindenért, amit ellene követtem el az elmúlt időszakban. Apa valószínűleg így is, úgy is utcára tesz. Elviselhetetlen számára, hogy a fia kábítózik. Egy kibaszott szar dolog ez az egész. Ő sem érti, hogy nem akarom ezt az egészet. Az egyik buliban mutatta egy csaj, kipróbáltam, és... egyszerűen felold a mindennapok feszültsége alól. Egy haluzott világban éldegélhetsz. A hátulütője, hogy rászoksz, és reggel bitang fejfájással ébredsz.

Most miért néz rám mindenki?

A francba. Az előadó kérdezett tőlem valamit, én meg elgondolkodtam. Picsába.

-Uram, maga most is kábítószer hatása alatt áll?

-Nem. Elnézést, csak elgondolkodtam. Megismételné a kérdést?

-Persze. Legközelebb kérem figyeljen! - pásztáz mérgesen a szemeivel - Azt kérdeztem, mi invitálta ide magát? Miért akar leszokni?

-Huh. Az emberi kapcsolataim miatt. A családom már baszo...

-Kérem, itt ne káromkodjon! - vág a szavamba. Itt már kommunikálni sem szabad? Marha jó.

-Öm... Elnézést. Igyekszem. Szóval a családom már nagyon kikészült tőlem. A barátnőm, akit nem mellesleg mindennél jobban szeretek, már egy hónapja felém sem néz. Meg van egy bandám, de az nem olyan lényeges...

-BAKKER! AKKOR MAGA TÉNYLEG AZ AZ ÜVÖLTŐS SRÁC! - ordít fel hirtelen valami idióta. Még hogy én üvöltök...

-Elnézést, szerintem összetéveszt valakivel - szabadkozom. Életemben nem használtam annyiszor az "Elnézést" szót, mint az elmúlt percekben.

-Nem maga az a Szájsz? Vagy szkájsz? - bakker, legalább beszélni tudna.

-A nevem Oliver Sykes. A BMTH frontembere va...

-Haljja, a lányom oda van magáért. Ha megtudja, hogy drogos... hahaha - jézus, ez beteg.

-Szóval, Mr Sykes. Valóban híresség? - vág a beszélgetésbe az elvonó-program vezetője.

-Hát, valami olyasmi.

-Akkor... Uram, mi is a neve? - kérdezi az idegbajosat.

-George Woods

-Mr Woods. Megkérném, hogy az itt lévő személyeket ne hozza kínos helyzetbe, azzal, hogy mesél a "hátsó" történetükről! Főleg ne hozza szóba Mr Sykes-ot!

-Eeee..elné-elnézést - motyogva leül. Ez közel volt. Ha bárki is tudomást szerez arról, hogy drogfüggő vagyok, az valószínűleg a banda végét jelentené. Mondjuk Jona már így is elhúzott.

-Köszönöm - mosolyodom el.

-Ugyan - és MOSOLYOG a vezető! Mi az isten! - Kérem üljön le! Folytassuk önnel Mr...

Ez kínos volt. Ez az idegbeteg faszi... Sok ilyen alkohol- és drogmámoros fogyatékos mászkál manapság az utcán. Hupsz, én is az vagyok. Meg a kurzus vezetője, komolyan mint Drakula ráncosabb változata kockás ingbe és vászongatyába bújtatva. A frászt hozza rám a tekintete. De nem rosszabb, mint a megvonás. Tegnap este remegett a kezem, fájt a fejem, alig bírtam mozogni. Mára jobb. A kezem még így is remeg, illetve belepusztulok a fejfájásba, de asszem túlélem. Néhány perc, és vége a mai szenvedésnek. Délután 6 van. Már csak a lényegtelenebb "programok" következnek. Mindjárt meg is próbálom felhívni Hannah-t. Azt sem tudtam neki elújságolni, hogy elvonón vagyok. Biztos örül majd nekem. Meg Tom-mal is közölnöm kéne Jona kiválását... Bassza meg. Tuti nem fogadja jól.

Vége az előadásnak. Kisétálok, tárcsázom Hannah számát. A fülemhez emelem a telefont... és bazmeg kicsöng. Na még egyszer. A másodpercek szinte óráknak tűnnek. És sípszó megint. Ettől felrobban a fejem. Talán majd visszahív. Próbálkozzunk Tom-nál.

-Szia Tom - köszönök boldogan, és majd fokozatosan rátérek a tárgyra - Mizujs otthon?

-Ne szórakozz velem. Tudok róla, hogy Jona kilépett. Felhívott. Ez mind a szarságaid miatt van. Miért csinálod ezt? Mindenkit eltolsz magadtól! Jona mondta, hogy elköltözik - na király. Erről nem is tudtam - Tudod, rohadj meg. Mindent elcseszel. Hannah-t is képes voltál eldobni. Engem is. Anyáékat is - hallom, hogy sír. Bakker csak ezt ne! Hogy lehetek ekkora szemét? - Költözz el. Takarodj. Felborítasz mindent

-Tom, figyelj! Szerinted miért vagyok most elvonón? Mert jobbá akarok tenni mindent. Értsd meg kérlek!

-Az után akarsz mindent rendbehozni, miután mindent te romboltál le? Jó szöveg. Anya szívét meglágyíthatod, de az enyémet nem!

-Tom, kérlek, ezt n... - lerakta. BASSZA MEEEEEEEEG!

(Vacsoraidőben)

Ez a kaja ehetetlen. Miért tud Tom minden szépet elcseszni néhány szóval? Vagy igaza lenne? Áh, szarok rá. Az a fontos, hogy túllegyek ezen, Hannah megbocsásson, és végre minden happy legyen. Nincs szükségem a bandára sem, Jona-ra sem, anyára sem, apára sem, Tom-ra sem. Van egy biztos pontom. Hannah. Ha ezt megcsinálom, minden jó lesz.

A fejfájásom erősebb. Az ebédlő nagyon zajos. Kéne egy fejfájás-csillapító. De nem hoztam. Lemegyek a portára, és kérek valamit.

Hmm, milyen retkes ez a porta. Ráférne egy kis takarítás. Ezt eddig miért nem vettem észre? Hol a portás? Itt ez a szaros csengő. Most tökre filmben érzem magam ahogy megnyomom. Ilyet többször kéne csinálnom. Elnevetem magam. Milyen rég nem nevettem... A portás mérgesen néz ki a kabinból.

-Nem látja, hogy telefonálok? Addig legyen szíves szólni valami Sykes nevű srácnak, hogy az anyja keresi! - szól elég undorítóan a portás. Mit akar anyám? Csak nem Tom!

-Én vagyok Oliver Sykes.

-Ó, rendben. Tessék - átnyújtja a telefont, lassan a fülemhez emelem. Anya hangja...