SZJG idézetek

~2~

"Nem láttam senkit a sorunkba, csak Zsoltit, aki a fejét fogva vihogott, és Ricsinek mutogatta a telefonját. Aztán hirtelen egy kar ölelte át a derekam, amitől összerándult a gyomrom, és hirtelen megfordultam. Belevesztem a mélykék szempárba, és vadul dobogó szívvel fontam a karom a nyaka köré. Cortez még szorosabban magához húzott, én pedig lehunytam a szeme, és magamba szívva az illatát, a vállába fúrtam a fejem. Így álltunk, a terem közepén, aztán a zene hirtelen felgyorsult, és a többi diák ütemre ugrálni kezdett. Vetten egy mély levegőt, és kissé eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Szia - köszönt, amit a hangzavarban nem hallottam, csak a szájáról tudtam leolvasni.

- Szia - mosolyodtam el halványan l, és óvatosan körbenéztem. - Kivel jöttél? - kérdeztem zakatoló szívvel. Cortez a lelátó felé nézett és felmutatott.

- Monóval.

- Monó? - csodálkoztam hátrafordulva, és folyamatosan a sorokat lestem.

- A francia cserediák - suttogta a fülembe. Lehunytam a szemem, és a megkönnyebbüléstől elnevettem magam. - Egy hete nálam van.

-Melyik az? - kérdeztem, és próbáltam visszatartani a könnyeimet, mert akkora súly esett le a vállamról, hogy a sírás kerülgetett.

- Zsákkal beszélget, ha jól látom - vonta meg a vállát.

Hát persze! Hogy én mekkora hülye vagyok! Cortez volt Párizsban szeptemberben, de a cserediák programértelmében a másik félnek is ide kell utaznia. És ezt az őszi szünetre hagyták! Jézusom! Hogy ez miért nem jutott eszembe? No comment.

- Milyen volt a szünet? - kérdezte még jobban körém kulcsolva a karját.

- Nem túl jó - dadogtam zavartan. - Neked?

- Nem volt teljes - nézett a szemembe, én pedig megpróbáltam állni a tekintetét. 

[ Szent Johanna Gimi 5. - Remény ]