Második esély (One Direction ff.)

4. rész

•Louis szemszöge•

Hajnalban, felébredtem, éreztem, hogy üres mellettem az ágy és öklendezést hallottam a fürdőből. Gyorsan kimásztam az ágyból, és bementem. Elouise a WC felett térdelt, és éppen kiadott magából mindent. Mellé léptem, és hátra fogtam a haját.
-Menj ki! Nem akarom, hogy így láss!-motyogta, de újra hányt, így bent maradtam, és a hátát simogatva próbáltam segíteni. Mikor végzett, fáradtan dőlt neki, a szekrénynek. Mögé ültem, és a mellkasomra húztam, és csak ültünk így.
-Nem kellene, hogy ennek vége legyen már?-kérdeztem a rosszul létre utalva.
-Nem tudom, nem voltam még terhes!-mondta fáradtan, és kicsit bunkón, de ezt nem fogom a szemére hányni.
-Tudom, bocsánat!-mondtam inkább.
-Ahogy olvastam, már nem kéne lennie, hiszen a 24. hétben járok már. De a doki azt mondta, hogy nincs semmi bajom, és a kicsik is jól vannak!-magyarázta.-Ha ez kell hozzá, ám legyen!-mondta meggyötörten.
-Értem!-mondtam, miközben kezemet kinyújtva lehúztam a WCt. Nem beszéltünk, csak halkan dúdoltam neki, hátha ettől kicsit megnyugszik.
-Köszönöm!-mondta maga elé meredve, aztán nagy nehezen felállt, megmosta a fogát, és rám nézett.-Gyere, még tudsz egy kicsit pihenni mielőtt elmész!-nyújtotta felém a karját, amin felcsúszott a hosszú ujjú pólója. Ahogy néztem a kezét, egy lilás foltot fedeztem fel.
-Ez mi?-ugrottam talpra.
-Semmi!-rántotta le a ruhát. Alapból furcsa volt, hogy Júliusban hosszú ujjút viselt, de így már értem.
-Ne hazudj nekem!-mondtam idegesen.-Mi? Az? Ott?-tettem fel újra a kérdést, kicsit lassabban.
-Beütöttem!-ráncolta az orrát, és ebből tudtam, hogy hazudik.
-Nem!-jelentettem ki.-Az a pasi volt igaz?-kérdeztem rá.
-Én...-próbálkozott, de aztán lemondóan sóhajtott.-Igen, de ne balhézz, kérlek!-lépett hozzám, és átölelt.
-Ha még egyszer meglátom, megölöm!-jelentettem ki. Ebben nem ismerek viccet. Senki nem bánthatja. Rémülten nézett rám, mert tudta, hogy nem viccelek.
-Ne! Akkor elveszítelek!-mondta kétségbeesetten. Nem mondtam semmit, csak megfogtam a kezét, és elindultam vissza a szobába. A lámpát lekapcsoltam, és az ágyba fekve magamhoz húztam.
-Csak nem értem miért hazudtál!-suttogtam hosszú hallgatás után.
-Sajnálom, de van elég bajod így is, nem akartam megint teher lenni!-szipogott.
-Soha nem leszel teher! Feltudod ezt fogni? Mindig te leszel a legfontosabb!-szorítottam magamhoz.
-Köszönöm!-suttogta. Könyökére támaszkodva, megcsókolt.-Szeretlek!-motyogta.
-Szeretlek!-csókoltam meg én is. Az ajkunk csak egymáson pihent, nem mozgott, és nem volt egyikünk sem követelőző. De ezt megelégelve Elie óvatosan és lassan mozgatni kezdte a száját. Egyre vadabbul csókolt, és ez engem is feltüzelt. Nyelvemmel megsimítottam alsó ajkát, így kérve bejutást amit azonnal megadott. Egy gyors mozdulattal a csípőmre ült, és így folytattuk a heves csókolózást. Ahogy nyelvem a szájába került, még vadabb lett, de hagytam, hogy ő irányítson. Fölém hajolt és úgy csókolt, aztán elhúzódott, és az állam vonalát puszilta végig, a nyakamnál megállva, foga közé csípte a bőröm, és megszívta, mire hangosan felnyögtem. Percekig szívta azt az egy pontot, aztán apró puszikat hintett rá, és elégedett mosollyal nézte a művét.
-Ennek nyoma marad!-suttogta ártatlanul, ami eléggé beindított. Felültem, és a nyakához hajolva hasonló képpen puszilgatni kezdtem, és több helyen is szívtam a bőrt, mire hevesen szuszogott, és a hátam simogatta. Kezem combjára téve simogatni kezdtem, mire elmosolyodott. Kezével, megsimította az arcom, ezért ránéztem.
-Szeretlek!-mondta újra, aztán egy puszit nyomott a számra, amit nem hagyott elmélyíteni.
-Baj van?-vontam fel a szemöldököm.
-Nem dehogy! De pihenj!-mászott le rólam és mellém feküdt.
-Ugye csak viccelsz?-kérdeztem elképedve.
-Nem! Fáradt leszel! Gyerünk aludj!-paskolta meg maga mellett a párnát.
-Hát de, most nézd meg mit csináltál!-mutattam nadrágomra hitetlenkedve, mire felnevetett.
-Sajnálom! Inkább lemegyek aludni!-kelt fel.
-Mi? Nem! Itt maradsz velem!-mondtam kissé ingerülten.
-Nyuszi figyelj! Ha itt maradok, aludni biztos nem fogsz!-magyarázta.-Úgy is mindjárt kelni kell!-vont vállat.
-Hát de...-kezdtem tiltakozni.
-De mi? Aludj már!-nevetett fel, aztán az ajtó felé ment.
-De naaa!-hisztiztem hátha ez meghatja.
-Istenem!-emelte az ég felé a fejét.-Na gyere te nagy óvodás!-fordult vissza és a szemét forgatva felhúzott az ágyról.
-Ne forgasd a szemed!-nevettem rajta.
-Ne hisztizz és akkor nem fogom!-vágta rá kapásból. Mondjuk jogos. A nappaliba leültetett a kanapéra, és kiment a konyhába.-Kérsz valamit?-kiabált be.
-Nem!-mondtam tök normális hangon, mert azért annyira nincs messze a konyha, hogy ne hallja. Nem válaszolt, csak néhány fiók csapódás hallatszott, aztán bejött egy doboz csoki fagyival. Mellém ült, és kinyitotta a dobozt.-Nem is szereted a csokit! Ráadásul hajnali három van!-soroltam a tényeket amik először eszembe jutottak.
-És? A fiúk enni akarnak!-vont vállat, aztán belekanalazott a fagylaltba.-Ha csokit akarna enni, akkor azt esznek!-magyarázta. Érdeklődve figyeltem, ahogy kanalaz.
-Nem lesz ebből baj?-kérdeztem mert fogalmam sincs.
-Nem hiszem!-mondta.-Tuti nem kérsz?-emelte fel a kanalat, és a szám elé tette.
-Nem!-fordítottam el a fejem nevetve.
-Naaa!-nevetett ő is.-Csak egy picit!-gügyögött, mint valami ovisnak.
-Nem kell, mondom!-toltam el a kezét. Gonosz mosoly húzódott ajkára, és automatikusan odébb húzódtam.
-Most hova mész?-röhögött ki.
-Sehová na! Csak ne kenj össze!-kértem.
-Jó jó!-mondta megadóan, aztán becsukta a dobozt és letette az asztalra.-Gyere!-csapkodta meg a combját.
-Mi?-néztem értetlenül.
-Feküdj le, hülye!-szólt rám.
-Jaaa!-értettem meg, és fejemet ölébe hajtva elfeküdtem a kanapén. A hajamat simogatta mint valami kiacicát, és közben aranyos dolgokról magyarázott, mint például a fiúk játékai, amiket szeretne később venni, és a többi. Egy darabig érdeklődve hallgattam, de kezdtem érezni, hogy újra elfogok aludni, így csendesen lehunytam szemem, aztán pillanatokkal később újra aludtam is.

•Elouise szemszöge•

Pár perc múlva, egyenletes szuszogást hallottam, így tudtam Louis elaludt. Óvatosan kimásztam alóla, és egy párnát raktam a helyemre. Rátettem egy takarót, és a haját kisimítva arcából kimentem a konyhába.
Gondoltam addig magazint nézegetek vagy ilyesmi, mert aludni már nem tudtam. Fogtam az egyik babavárással kapcsolatos újságot, és újra olvasni kezdtem, pedig már legalább tízszer átolvastam. Mikor meguntam, magam elé húztam a laptopot, és online katalógusokat néztem, hátha találok valami jót. Órákig böngésztem, aztán az órára nézve, láttam, hogy hét óra van, ezért bementem Louishoz, hogy felkeltsem, mivel fogalmam sincs, hányra hozzák a törpét.
-Lou! Szívem, kelj fel!-ráztam meg.
-Fent vagyok!-motyogta és kinyitotta a szemét.
-Na hát! Mióta?-néztem csodálkozva.-Pedig nem vagy korán kelő!-simogattam meg.
-Csak pár perce keltem!-ült fel.-Itt hagytál!-durcizott.
-Jajj Lou ne már!-nevettem fel.-Gyere, csinálok reggelit!-mondtam és magam után húztam a konyhába.-Mit kérsz?
-Csak egy kávét! Majd Freddievel úgyis kell ennem.
-Már rendesen eszik?-fordultam felé, miután bekapcsoltam a kávé főzőt.
-Hát ilyen kicsit pépes cuccokat!-borzongott meg.
-Mi van? Te is azt eszed?-röhögtem ki.
-Csak néha megkóstolom amiket Bri hoz neki, és borzasztó. Van, hogy csinálok inkább én neki!-magyarázza elborzadt arccal.
-Bri!-ismételtem halkan.
-Hm?-kapta rám fejét.
-Ja, semmi!-legyintettem.-Szóval akkor nem eszel?-tereltem a szót.
-Nem! Köszönöm!-mosolygott mikor elé tettem a kávét és beleivott, de olyan kifejezés ült az arcára, hogy hihetlen.
-Baj van?-vontam fel a szemöldököm.
-Nem dehogy!-motyogta könnyes szemmel.
-Forró vigyázz!
-Nem, nem semmi gond!-hadonászott a kezével, aztán újra ivott, de megint olyan fejet vágott.
-Add ide!-nyúltam a bögréért.
-Ne!-kiáltott fel.-Ez az enyém, ne idd meg!-magyarázott, de addigra elvettem tőle és belekortyoltam.
-Bassza meg!-fintorogtam. Véletlen sót tettem a kávéba cukor helyett. A csaphoz fordultam, és kiöntöttem.
-Neked nem is szabad kávét innod!-mondta felelősség teljes barát módjára, aztán halkan hozzátette.-Főleg ilyet nem!
-Jó bocsánat! Csak elterelte a figyelmem, hogy az exed becézgetted!-vágtam hozzá.
-Mi van?-bámult rám.
-Semmi hagyjuk!-legyintettem.
-Öhm cica?-mondta kicsit félve.
-Hm?-emeltem rá a tekintetem.
-Most kaptam egy üzenetet, hogy el ne felejtsem, khm, amit elfelejtettem!
-És mi lenne az?-érdeklődtem.
-Hát izé!-vakarta meg a tarkóját, ezért inkább megfordultam és pakolni kezdtem, hátha úgy hamarabb elmondja ha közben nem nézek rá úgy mint egy eszelős.-Este interjú van, és megígértem Briának, hogy ma elmegyünk ebédelni vele és Freddievel, és izé, aztán ugye ők elvileg nálam lesznek, de nekem le kell lépnem, szóval mit szólnál hozzá, hogy ha délután áthoznám őket, és addig veled lennének.-hadarta egy levegővel, mire lecsaptam a kezemben lévő tányért.
-Louis William Tomlinson!-kiabáltam.-Ugye ezt nem gondolod komolyan?
-Mi? Miért?
-Jaa, persze minden okés, pont ezt terveztem mára. Az exeddel lógni, és közben a babavárás csodálatos időszakáról dumálni! Honnan tudtad? Köszönöm szépen csodálatos ötlet!-mondtam gúnyosan.-Oh és ha ez nem lenne elég, három hónap alatt, egy normális randink nem volt, sőt semmilyen nem volt, de őt elviszed ebédelni!-kiabálok vele.-Tudod mit? Király ötlet! Nem akarod esetleg Freddiet lepasszolni nekem, hogy kettesben legyetek?-tettem rá egy lapáttal, mert tényleg nagyon felhúzott.-Nagyon szívesen vigyázok rá!-mondtam aztán halkabban, és a döbbenten ülő fiút otthagyva felmentem az emeletre. Felvettem a fekete nadrágom, meg Lou egyik fekete kapucnis pulcsiját, magamhoz vettem a pénztárcám, és az időközben kifolyó könnyeim letörölve becsuktam magam mögött az ajtót.
-Kulcs a helyén! Ha elmész zárj be! Majd dumálunk vagy ilyesmi!-montam neki, immáron a konyhában állva, és felvettem a telefonomat a pultról.
-Hova mész?-jött utánam mikor kimentem cipőt húzni.
-El!-adtam a rövid választ, aztán még egy napszemüveget húztam és kimentem a kocsimhoz.
-Elie várj már!-jött utánam ismét.
-Mi van?-csattantam fel.
-Haragszol?
-Oh ugyan dehogy! Sőt, remélem jól fogod érezni magad!-mosolyogtam erőltetetten, aztán hozzátettem.-Szép cikk lesz belőlünk!-és a hatás kedvéért, minden egyéb nélkül beültem a kocsimba, és a motort elindítva kihajtottam a kapun, aztán a távirányító gombját megnyomva becsuktam azt, és kikanyarodtam a feljáróról, aztán a város központ felé vettem az irányt.