Mi lesz ha váratlanul bővül a család? Sakurához és édesanyjához, új lakók költöztek, leendő mostohapja és annak két fogadott fia, Uchiha Sasuke és Itachi. De ahogy az már lenni szokott, sose megy minden zökkenőmentesen.
Igazából ezt már régen írtam...
- Sakura! - hallottam meg anyám hangját a földszintről. - Igen anya? - léptem a lépcső tetejére. - Van egy fontos hírem - mosolygott rám jelentőség teljesen.
*Csöngetnek*
- Ez kicsit korai volt - motyogta anya maga elé, miközben ajtót nyitott - még el se mondtam neki. Nem bírtam tovább a kíváncsiságommal és lesiettem a lépcsőn, ami az ajtóval szemben volt. - Anya ki az? Mit nem mondtál még el? - kérdeztem, felvonva a szemöldököm. Anya állítólagos pasija lépett be az ajtón. - Jó akkor elmondjuk neki ketten - szólalt meg komoly hangon anyám. - Mi a baj? Történt valami? - már nem értettem semmit. - Kicsim, kereken kimondjuk mi... - Összeköltözünk! - folytatta anya barátja. - MI? Ez komoly? Hol a kandi kamera? Azt se tudom ki maga és mégis összeköltözik anyával? Anya! - csattantam fel és kérdőn anyám felé fordultam, hátha ő mást mond. - Sakura, már nem egyszer találkoztál Jiraiyaval, ismered őt és a döntésünk végleges. Sajnáljuk, hogy téged nem kérdeztünk meg erről, de annyira boldogok vagyunk együtt, hogy szerettünk volna kicsit önzőek lenni. Végre szerettünk volna egy egész családot alkotni. - Nem hiszem el ilyen nincs - fogtam meg a fejem. - Ami az illeti, az az igazság, hogy... - Van még valami? - torzult el az arcom. - Szóval az az igazság - vette át a szót, Jiraiya - hogy nem csak én költözzöm ide, hanem a két fiam is. De nyugi nem lesz gond, biztos jól kijöttök majd, főleg, hogy egy idősek vagytok, nagyjából. Itachi, Sasuke gyertek be! Az ajtón belépő két személytől elakadt a lélegzetem. A hajuk színe sötét volt, ahogy a szemüké is. A fiatalabbik nem törődömnek tűnt, míg az idősebbikből áradt a kedvesség. Kedvesen mosolygott és rögtön oda lépett hozzám. - Helló én Itachi vagyok - nyújtott kezet - ő az öcsém Sasuke - intett maga mellé. Sasuke csak hanyagul bólintott egyet felém. Nem is olyan rossz ez az összeköltözés.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
*Később*
- Sakura! - hallottam megint anyám kiállítását, de most a szobám ajtajából. - Mit szeretnél? - Segítenél becipelni a dobozokat? - Nem! - és tüntetőleg még hangosabbra vettem a zenét, ami szólt. Artic Monkeystól a Do I Wanna Know-t. - Tsunade, hagyd hagy hallgassa, jó ízlése van - vetette oda Sasuke miközben elsuhant a szobám előtt, egy dobozzal a kezében. Ez annyira váratlan volt, hogy azonnal beálltam segíteni anyáéknak. Amikor elkaptam Sasukét egyből letámadtam a kérdésemmel, ami fúrta az oldalamat. - Te szereted az ilyen zenéket? - Ja - válaszolta, úgy, hogy rám se nézett. Közben abban az autóban matattunk, amiben a srácok cuccai voltak. - Még jó, hogy ennyien el fogunk férni a házunkban - gondolkodtam hangosan. - Ja - válaszolt megint hűvösen. - Mondd csak ezen kívül tudsz valami mást is mondani? - utaltam arra, hogy amióta megismertem nem hallottam tőle mást.
