Mi lesz ha váratlanul bővül a család? Sakurához és édesanyjához, új lakók költöztek, leendő mostohapja és annak két fogadott fia, Uchiha Sasuke és Itachi. De ahogy az már lenni szokott, sose megy minden zökkenőmentesen.
Igazából ezt már régen írtam...
A kocsiban ültem, éreztem ahogy rázta a testemet a kissé egyenlőtlen út. Viszonylag gyorsan haladtunk a kertváros felé, de nem tudtam igazán figyelni mert épp azt ecseteltem anyának, hogy szülinapomra kaphatnék egy gitárt mert olyan híres akarok lenni mint Jimi Hendrix. Apa és anya az első két ülésen egymásra néztek és összemosolyogtak. Nem értettem a reakciójukat. - Miért mosolyogtok? Nem is vicces. Szerintetek nem tudnék olyan ügyes lenni? - karba fontam a kezem és durcáztam.Majd Itachi felé fordultam, de ő szokásához híven csak a nintendóját nyomogatta. - Dehogynem - nézett hátra édesanyám a legszebb mosolyával - főleg ha olyan nagyra megnősz mint a bátyád, Itachi - nézett bátyám felé. - Úristen, VIGYÁZZATOK! - üvöltötte apám. A semmiből feltűnt két fényszóró egyenesen felénk tartott a fülemet megütötte a kocsink dudájának éles hangja, mintha csak egy utolsó segélykérés lenne a koccanás előtt. A szívem zakatolni kezdett és mielőtt végleg eszméletemet vesztettem volna az utolsó amit hallottam édesanyám sikolya volt, a nevemet hallottam ki belőle, de a vége érthetetlenre sikeredett mert az összeroncsolódott tüdejéből nem jött ki többé hang.
Fulladozva ébredtem. Nem ez volt ez első, hogy az autóbalesettel álmodtam. Ma van a napja ugrott be, az évfordulónak. Ma 10 éve haltak meg a szüleim. 10 éve már nem tartom a szülinapomat. Az éjjeli szekrényem felé nyúltam, szükségem volt egy korty vízre annyira kiszáradt a szám. Belekortyoltam az áporodott vízbe amitől még keserűbb lett a szám íze és ránéztem az órára. Az ébresztő előtt keltem 2 perccel. Remek. Biztos Itachi is maga alatt van, ilyenkor mindig egyedül akar lenni. Visszadőltem az ágyra és a vörös plafonomat kezdtem el bámulni, nem volt rajta semmi, sem poszter, sem díszítés, üres volt mint én. Lehunytam a szemem és vártam, hogy újra magával ragadjon a gyász. Pár perccel később erőt vettem magamon és feltápaszkodtam, muszáj élnem tovább az életem, ők meghaltak, de én még élek és kötelességeim vannak. Ráadásul nem is tölthetném ezt a napot jobb körben mint Narutóékkal. Felöltöztem és bepakoltam a táskám, hallottam, hogy nyílik Itachi ajtaja, így én is kiléptem a folyosóra. Szembe kerültünk egymással, szavak nélkül is megértettük egymás érzéseit, felém bicentett én vissza és a kezében a bukósisakjával el is viharzott. - Haaaaj - szakadt ki belőlem egy óriási sóhaj. Leviharoztam a lépcsőn, a konyha közelébe se mentem, nem bírtam volna letuszkolni egy falatot se, a kezem a kilincsre tettem, de ezután meg is állt rajta. Megfordultam és lassan visszamentem fel az emeletre, balra fordultam és a legszélső szoba felé vettem az irányt. Kopogtam, de a gazdája valószínűleg nem hallhatta meg. Mégegyszer kopogtam, azután benyitottam. Kellemesen, halvány lilán derengett a szoba, tele volt rengeteg képpel és poszterekkel, mindenhol volt egy plüssállat és őszintén szólva óriási kupi volt, CD lemezek és ruhák szanaszéjjel.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A szoba tulajdonosa egy óriási franciaágy közepén aludt összekuporodva, ha a rózsaszín haja nem bújik ki a paplan alól észre se lehetne venni, hogy fekszik ott valaki. Nem bírtam ki elmosolyodtam, ilyen édesdeden aludni még nem láttam senkit, de nem tudtam, hogyan is ébresszem fel. Először hangosan megköszörültem a torkom, hátha észreveszi a jelenlétem, válaszul csak egy horkantást kaptam. - Nagyszerű - fújtam ki a levegőt. Nem elég, hogy borzalmas az egész nap, rosszul is indul, dehogy még ezt a lányt is nekem kell felkelteni, több mint idegesítő. Na jó előttem nincs áthatolhatatlan akadály, megköszörültem még hangosabban a torkom. Semmi reakció.
