Mi lesz ha váratlanul bővül a család? Sakurához és édesanyjához, új lakók költöztek, leendő mostohapja és annak két fogadott fia, Uchiha Sasuke és Itachi. De ahogy az már lenni szokott, sose megy minden zökkenőmentesen.
Igazából ezt már régen írtam...
Már húztam be magam mögött az ajtót, miközben Ino felé fordultam. Nem várt rám más mint két jegeskék szempár és egy iszonyatosan rosszalló nézés. Azthittem, hogy a késésem miatt reagál így. - Ino, nagyon sajnálom, hogy várnod kellett, ha gondolod... - mondtam volna, míg a kulcscsomómat kerestem a táskámban. - KICSI?? Mióta él veled a suli legdögösebb sráca? - ordított rám a barátnőm, azonnal kiesett a kezemből a kulcscsomó és a fülemig húzva a vállamat szépen lassan megfordultam. Ino a csípőjére tette a kezét és durcásan nézett félre. - Elmesélem, ha elindulunk, mert nem soká elfogunk késni. - Induljunk! - adta meg magát, míg én elfordítottam a kulcsot a zárban.
A suli felé vezető úton megpróbáltam minél részletesebben ecsetelni, mi történt kb. 1 hónapja. A barátnőm hol vidáman, hol egy kicsit komorabban nézett rám a történet hallattán. - Te mázlista! De miért nem mondtad még? - kért számon. - Tudod, milyen sokan oda vannak az Uchihákért, nem akartam egy ellenséget se szerezni magamnak, ráadásul az egész olyan ciki, így jobb ha nem tudják meg a suliból. Ugye nem mondod el senkinek? - Becs'szó. De mostmár lesz mivel zsaroljalak - nevetett rám. - Na ezért vagy te a legjobb barátnőm, Malacka. - Bizony, Plakáthomlok - nevettünk össze.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
- És milyen Sasuke? Láttad már fürdés közben? Mit eszik? Mit csinál otthon? - kiváncsiskodott Ino.
- El kell, hogy keserítselek Sasuke nem az esetem, egész nap vagy a bandájával van valahol, vagy a szobájában gubbaszt, bár elég jó a zenei ízlése. De amúgy tényleg nem szoktunk még beszélni sem. Próbálunk úgy élni mint a költözés előtt. - Hmm...Kicsi Sakurám, neked nincs ízlésed - karolt belém Ino. - Ami azt illeti, viszont a bátyja, Itachi teljesen más. Olyan édes és cuki a mosolya, és amikor ránézek melegség árad a szeméből. Mindig megkérdezi hogy vagyok és van hogy, csinál nekem reggelit, sőt mikor otthon van, akkor megnézünk pár filmet együtt - ábrándoztam - Itachi olyan aranyos és kedves - fejeztem be a mondanivalómat. - Te szerelemeeees vagy - nyújtotta meg az e betűt a barátnőm. - Á én nem is, csak tetszik nekem, sokkal jobban mint az az undok Sasuke - bigyesztettem le a számat. - Nem is baj, Sasuke úgy is az enyém - formázott idézőjelet Ino a kezével. - Viheted - mondtam, és közben olyan pofát vágtam mint aki beleszagolt egy büdös zokniba. - Jól hangzik nem? Uchiha Ino - kulcsolta össze a kezeit és elkezdett ábrándozni - Tudod kb. 6 éve szerelmet vallottam neki, de visszautasított. - pirult el a legjobbarátnőm - Azóta is nagyon szeretem, azthittem, hogy többet nem találkozunk miután másik suliba mentek, de most, hogy visszajöttek a mi sulinkban, olyan boldog vagyok. Tényleg nem tudod miért iratkoztak át? - Hmm...Jó kérdés. Nem tudom, nem igazán szoktunk beszélgetni. Csak ritkán ül össze a család, csak ha anya és Jiraiya is otthon van, de hát ismered őket. Jobban szeretik a munkájukat, mint a gyerekeiket. - Nézd csak az ott nem Sasukéék? - mutatott előre a suli irányába Ino. - Tényleg úgy néz, ki annyira igyekeztünk, hogy majdnem utolértük. Ott van az a tökfej Naruto is. - Ja igen, úgy vettem észre mostanában, nagyon beléd van zúgva - nézett Ino a szőke srác irányába.
