Echo virág (Undertale)

3. Érkezés

Zuhanok... a szememet ki sem merem nyitni. Nem tudom, hogy helyes döntést hoztam-e avval, hogy ezt a világot választottam. Már nem léphetek vissza, eldöntöttem, ha bármit is tehetek ezért a helyért, azt minden erőmet beleadva fogom tenni.

---

Arra lettem figyelmes, hogy hirtelen lassulni kezdtek és egyre kisebb tempóval esek lefelé. Kinyitottam a szemem és egy hihetetlenül szép havas erdőt pillantottam meg magam alatt. Mikor már elég közel voltam a talajhoz,  a fénycsóva letett a földre. Az első dolog, amit megéreztem az a puha hó volt a lábam alatt. Egy kicsit fújdogált a szél is, de nem volt vészes. Viszont elég hideg volt, ezért összehúztam a pulcsimon a cipzárt, nehogy már most idefagyjak.

A gyomrom ismét egy hangos korgással fejezte ki nemtetszését, amiért már lassan olyan másfél napja nem kapott semmit. Elgondolkodtam rajta, hogy keresni kéne valami ennivalót, de mit is lehet találni egy fagyos kis erdőben ilyenkor?

Elkezdtem sétálni az erdő sűrűjében, hátha valami csoda folytán találok valami élelmet, illetve valakit aki elmondja mi ez a hely és pontosan mi is történik itt. Az üzenetben csak annyi volt, hogy valami sötét lélek vagy erő garázdálkodik itt, de egyenlőre semmilyen jelet nem találtam arra, hogy itt bármi rossz is lenne, bár még nem láttam túl sokat ebből a helyből, így nem tudhatom milyen esetleges veszély le..

Ábrándozásomból, egy hangos, kiabálásszerű hang zökkentett ki. *lehet itt az erdőben valaki?

Elkezdtem a hang felé sétálni és mit látok: egy hófehér színű kölyök kutya futkos a hóban, nagyokat ugatva, egy kis piros labdát lökdösve maga előtt.

Közelebb megyek hozzá, mire észrevesz, felém fordul és elkezd rám morogni. Óvatosan elkezdek felé sétálni és előtte egy két méterrel leguggolok, kezemet a kutyus felé tartva. Ő először még mindig morog rám, de látva azt, hogy nem akarom bántani és csak guggolok előtte kinyújtott karral abbahagyja. Kíváncsi szemekkel rám néz, majd odajön és megszaglássza a kezemet.  Miután megvizsgált és vélhetően rájött, hogy nem vagyok ellenség, boldogan vakkant egyet, farkát csóválva elkezd fel-le ugrálni körülöttem. Szerintem játszani szeretne velem ^^

Egy pillanatra elszalad, majd a szájában labdáját tartva jön vissza hozzám. Kezembe nyomja  a kis piros gömböt. Megnézegetem a kis játékot, majd dobóhelyzetbe állok és eldobom. Elég nagyot sikerült dobnom, mivel már csak a labda utána rohanó kutyát látom.

Olyan 3 perc múlva szalad hozzám vissza. Én már egy fa tövében ülök, korgó hasamat fogva. * ó basszus, nagyon éhes vagyok!
Már nyújtanám ki a kezemet, hogy elvegyem tőle a labdát, de ő nem adja oda. Orrával finoman megböki a könyökömet, elém sétál és fejével rám néz, majd előre, ezt megismétli párszor és elindul, de nem megy el, pár lépés után megáll és várakozóan visszanéz rám.

Most esik csak le, azt akarja, hogy kövessem! Felállok és elkezdek utána sétálni. A kutyus látván, hogy jövök elindul előre. Így megyünk egy 10 percen keresztül. Majd kiérünk az erdőből és egy havas mezőn át gyalogolva bemegyünk egy kis hegyből nyíló barlangba. A barlangból egy jégfolyosó vezet el egy nagy ajtóhoz, amire valamilyen furcsa szárnyas szimbólum van ráfestve.

Oda megyek és megpróbálom kinyitni, de nem mozdul. Biztos be van fagyva.

Érzem, hogy a kutyus megbökdösi a térdemet. Valamit mutatni akar!

Az ajtótól egy fél méterre egy furcsa, zöld növény indái futnak le a falról. Odamegy a növényhez és elkezd előtte ugrálni, valami lehet talán ott?

Közelebb lépek, hogy megnézzem. Egy sárga kocka szerű dolgot látok a növény indái mögött. Kezemmel benyúlok érte. Sikerül is megfognom, de bárhogy próbálom nem tudom kihúzni. *ha kihúzni nem tudom, vajon be tudom nyomni? Megpróbáltam beljebb tolni a kockát, ami sikerült is.