Van egy lány, aki mindent elvesztetten lebeg hátán fekve egy kicsiny tó felszínén az éjszakában. Nincs célja, nincs senkije és semmije csak a csillagok ragyogása ad számára társaságot, fényt.
De mi lesz akkor, ha hirtelen az egyik csillag „lezuhan"...
A csontok már csak fél méterre voltak tőlem, amikor hirtelen...
Hirtelen valami megállította őket. Valami, aminek nekicsapódtak és szilánkokra törtek tőle. Mikor felnéztem egy halvány rózsaszín védőburkot pillantottam meg magam előtt. Furcsa módon a bal kézfejem is ugyanilyen színben világított. Éreztem ahogy a kezem bizsereg, és mintha valamilyen energia áradna ki belőle.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Lassan leengedtem a karom és a pajzs megszűnt. Körbenéztem és láttam, hogy az előttem álló csontváz teljesen lefagyva áll velem szembe.
Mondjuk nagyonis megértem a reakcióját, hiszen én sem tudtam, hogy képes vagyok ilyesmire. Meg gondolom most jött rá, hogy nem az vagyok akinek gondolt. Gyorsan kihasználva a leblokkolását megpróbáltam újra meglépni, de utánnam szólt:
-Várj, ki vagy te?
Nem akartam megkockáztatni, hogy újra megtámadjon, ezért inkább sarkon fordultam és elkezdtem rohanni, nem érdekelt merre csak el akartam tűnni innen. Azért egy 20m után visszanéztem, hogy követ-e, de már nem volt sehol.
---
Egy folyópartot pillantottam meg, ahol egy hosszú fekete köpenyes, csuklyás lény - gondolom révész álldogált csónakján. Mikor a közelébe értem megszólított:
- Szeretnél egy fuvart?
Nem tudtam, hogy mennyire jó ötlet megbízni egy ismeretlen fura csónakos lényben, de el akartam menni innen, ezért elfogadtam az ajánlatát:
-Igen, ha lehet!- mondtam kedvesen
-Hova menjünk? Waterfall vagy Hotland?
-Legyen Waterfall! (nem szeretem a meleget)
Felszálltam a csónakra és elindultunk. Menet közben próbáltam kérdezgetni a révészt, hátha kapok valami hasznos információt a helyről, de bármit is kérdeztem nem válaszolt. Egész úton dúdolgatott és csak akkor szólalt meg amikor elértük a célunkat.
- Megérkeztünk. Tra la la, sok szerencsét!
Kiszálltam és egy vízesésekkel teli helyen találtam magam, bármerre néztem mindenhol csak vizet, vizet és még több vizet láttam. Egy ideig még volt egy vékonyka sáv utacska a víz között, amin el tudtam menni, viszont ez is egyre keskenyebb lett és egyszercsak megszakadt. A túlpart nem volt olyan messze, de a víznek itt ilyen sötét fura színe volt, inkább nem akartam megkísérelni az átúszást, még a végén valami leránt 0.0
