Szerelem Idegen Nyelven

Születésnap

Laura szemszögéből:
Vártam az ítéletemre. De mintha megnémultak volna... Aztán egyszer csak anyu megölelt. Nem értettem, de azért visszaöleltem.
-Gyere elmegyünk egy manikűrre, ha már így nézel ki...-mondta. Na oké, de még a külsőmért sem cseszett le. Bele karoltam. A következő két órában voltam kozmetikusnál, manikűrösnél és otthon egy meglepetés várt...
Beléptem a házunkba és mindenki ott volt majdnem... (anyu,apu,Dor,Kata,nagyi és az az ismeretlen fiú)
Nem volt ott Norbi...
(Gyors leírás Norbiról:Norbi a pasim... 2 éve vagyunk együtt, de egyszer szakítottunk, persze utána rájöttünk, hogy nem bírjuk ki egymás nélkül és megint összejöttünk.)
Szóval ott vagyunk, hogy állok a nappali közepén és bámulok.
-Ahm....Lau izé becsuknád a szád mert khm...nyáladzol...-mondta Doroty. A francba!!! Fúj!
-Izé bocs...-válaszoltam.
-Boldog szülinapot csillagom!-lépett hozzám apu és nyomott egy puszit az arcomra.
Mindenki felköszöntött (az a helyes srác is) és ajándékul megkaptam azokat a cipőket amiket még kinéztem magamnak egy hónappal ezelőtt.
Kaptam tortát, borozgattunk én meg gyorsan eltűntem. Lementem a kertbe mert tényleg fárasztó volt a nap. Leültem a hintára és gondolkodtam.
Egyszer csak azt éreztem, hogy a hinta nehezebb lett...
-Szia-ült le mellém az a helyes srác-Dan vagyok.
-Ühm... én Laura vagyok-mondtam.
-Izé gondoltam nem jövök ajándék nélkül...-ezzel átadott egy csomagot amiben... egy KISKUTYA(!!!) volt! Ha ez még nem lenne elég ez egy mopsz volt!! A kedvencem!
-Na, tetszik?-kérdezte.
-Úristen honnan tudtad, hogy ez a kedvenc kutyafajtám???
-Doroty súgott egy kicsit...
-Én nem tudom, hogy mit mondjak...
-Nem kell semmit.
-De ezt miért kaptam?
-Mert megérdemled...-suttogta.
Nekem elállt a lélegzetem...
-Mi a teljes neved?-kérdezte.
-Laura Mayer. Neked?
-Smith. Daniel Smith...-mondta szomorúan.
-Várjunk csak...-mondtam... az a híres popsztár Daniel Smith!!!!!!!
-Ha Smith a neved akkor te Dor rokona vagy?
-Unokatestvére.-pontosított.
-És te vagy az a híres énekes is, ugye?
-Igen-mondta majd szomorú mosolyra húzta a száját.
-Szia-köszönt el.
-Ne menj el!-kértem.
Visszaült volna hozzám ha nem botlik meg... olyan közel huppant le hozzám, hogy éreztem hogyan lélegzik...
És ekkor hozzám hajolt és kisöpört egy kósza tincset az arcomból. Megfogtam a tarkóját ő meg átölelte a derekamat. És lassan egymás felé húzódtunk és megcsókoltuk egymást...
Nem tudom, hogy miért csináltam...
Ekkor hallottam egy dudálást és ő elhúzódott tőlem, felállt és a kocsi felé indult majd mint aki meggondolta magát felém fordult.
-Bocsi...-suttogta-nem akartalak összezavarni.-Ezzel a kezembe nyomott egy kis csomagot.- ha mindenki elment csak akkor bontsd ki!- megfordult és beült a limóba. Néztem, hogy fordul be a kocsi a sarkon és lassan bontogatni kezdtem a csomagot...

---------------------------------------------
2017.4.11.