Az Író Szerelme

Csak vele*~*

Hasra fordultam és fejemet a párnába véstem.Nem kellett sok be is aludtam.Mikor felkeltem éreztem,hogy valaki ölel hátulról.Megfordultam és Mike békésen alvó fejét láttam.Nem tudom,hogy lehet-e ilyet mondani egy perverz öregembere ,de egész aranyos volt.Egy ideig csak néztem.Majd gondoltam,,Úgysem ébred fel!" Közelebb hajoltam hozzá és megpusziltam a száját.Lassan kinyitotta a szemét.
-Olyan aranyos vagy!-mosolyodott el.Én pedig vörös fejem a melkasába bújtattam.-Szeretlek, Lauren!-mondta mitől újra meg borzongtam.
-Ne mondj ilyet!-adtam az utasítást és még közelebb húzódtam hozzá.-Csak egy kölyök vagyok.
-A szívem élni nem tudna enélkül a kölyök nélkül.
-Ez nagyon nyálas!-néztem fel rá.
-Te meg hihetetlenül aranyos!-mondta és szorosan magához ölelt.Boldog voltam ,a szívem hevesen vert.Nem szerethetek bele egy 32 éves PedoMaciba!Újra a melkasába bújtam éreztem szíve dobogását,olyan hevesen vert akár az enyém.Talán tényleng szeret?Gondolat menetem az szakította meg ,hogy adott egy puszit a fejem búbjára.Olyan édes!*~*
-Mike!-döbbenten nézett le rám,hogy a kereszt nevén szólítottam.
-Igen?
-Sz-szeret-szeretlek!-mondtam remegő ajkakkal.Mike arcán egy óriási mosly jelent meg .Megcsókolt ,megint egy érzéki lassú csókban vehettem részt amit úgy szeretek.Engedélyt kért amit meg is adtam neki.Nyelvével számba hatolt és egy forró táncra hívta nyelvemet.A szívemen végig folyt egy meleg kényeztető érzés.
-Én is,szeretlek!-mondta a csók végeztével.

Egyszerre voltam boldog és úgy mondd szégyenltem magam.Egy 32 éves ,ember akiért a fél világ oda meg vissza van,és most engem csókol és kényesztet érzékien.
-Olvastad már a legutóbbi könyvem?-kérdezte kissé félénken.
-Nem,mért?
-A történet egy fiatal 16 éves lányról és egy 32 éves férfi szerelméről szól.-láttam ,ahogyan egy kissebb pír húzódik az arcán-Te vagy az a lány!
-D-de még nem is ismertél.-dadogtam zavaromban.
-De ismertelek,Anyukád mindent elmondott rólad!Egyik nap láttalak a buszon általában kocsival járok,de egy kicsit be voltam csípve,mivel ilyenkor tudtam meg,hogy a lány akiért 10 éven keresztül oda voltam férjhez megy.Ez egy éve történt.Szóval a buszon ültem az előtted lévő székben.Sírtam,mint egy bolond.Mindenki tartotta tőlem a megfelelő távolságot.Kivéve téged!Te adtál egy zsepkendőt és egy mosolyt ,amitől szívem ritmus szerűen dobogni kezdett.Tudtam,hogy ez hülyeség nem szerethetek bele egy kislányba.
Néha a kiadónál láttalak kijönni anyud irodájából a szívem mindig hevesebben és hevesebben vert mikor megláttalak.Anyukádtól meg kérdeztem,hogy ,,Ki ez a kis angyalka?" És végül ,mindent elmesélt rólad.
Tudtam,hogy mi történt az apáddal így kelleni fog valaki aki vigyáz rád,ez lettem én.Mikor meg láttalak a találkozón,próbáltam vissza fogni magam,de nem ment valami fényesen.Nem akarok veled semmi rosszat tenni,de egyszerűen már nem bírok magammal a közeledben.Szeretlek!
-Én is ,Szeretlek!-mondtam majd megöleltem.A szemeimben megjelent,néhány könnycsepp,hogy-hogy nem emlékeztem rá?
Mostmár minden emlék vissza jött.Emlékezem a becsípett,sírós férfira ,akitől mindenki retegett.Ki hinné,hogy az a férfi egy azzal ,aki meghódit egy nőt azzal,hogy rá néz egy pillanatra,vagy egyszerűen csak azzal,hogy van.Mike mosolyogva cirógatni kezdte az arcom.-Mi az?-kérdeztem egy mosoly kiséretében.
-Olyan boldog vagyok!Sosem hittem volna,hogy ez az álom valóra fog válni.-mondta mélyen a szemeibe nézve.
Ezt a romantikus pillanatot a pocakom korgása törte meg.
-Éhes vagy?Gyere!-intett maga után,miközben leszállt alólam.Utána eredtem.
A konyhában a szekrényből vett ki egy nutellás üveget.Megfordult én az ajtóban álltam.Alaposan végig mért rajtam.Ilyenkor vettem észre,hogy egy szál bugyiban és egy pólóban vagyok ,ami úgy fel van rajtam gyűrve,hogy haspóló is lehetne.Bele túrtam a hajamba és lepattantam az egyik székbe az asztalnál.
-Mi a kaja?-kérdeztem az asztalra dőlve.
-Szereted a nutellát?-erre csak bólintottam egyet és elém lökött egy kés egy nutellás üveget meg egy kg kenyeret.-Jó étvágyat!-ült le velem szembe.

Miután megkajáltam el mentem fürödni.
Amikor kész voltam a szobámban elkezdtem pakolni.
-Holnap is ráérsz kipakolni!-hallotam Mikeot az ajtóból.
-Nya,meg most is!-válaszotlam-amúgy is holnap suli ,elviszel?-válaszként csak annyit kaptam,hogy odajött hozzám és az ölébe vett.-Mit csinálasz?-kérdeztem a szemébe nézve.
Beértünk a szobájába és letett az ágyra.Ő mellém feküdt és úgy ölelt át ,mint egy plüss macit.
-Jó éjszakát,életem!-hallotam nyugtató hangját.
-Neked is!-mosolyogtam magamban.A világ legjobb érzése volt úgy el aludni,hogy éreztem meleg karját a derekamon.