Megmentve

1.

A szombámba ülök és az 1000 éves számítógépen nézelődök valami nyári program után. Már majdnem feladtam,de találtam valamit! Ma 14:00 órától (Most dél van) valami lovas dolog, 1 órás tanítás lovakkal kapcsolatban,betegségekről,helyes táplálásról. Elmegyek,hogy ne unatkozzak, legalább tanulok valamit. Kedd van,anya természetesen dolgozik... Megyek a konyhába, összeütök valami ehetőt. Végül sikerült palacsintát sütni.

                               ***

Végeztem az órával, megint csak sikerült valami újat tanulni. Az épület egy általános iskola lehet. Nem messze van a házunktól, így nem kellett ide sokat sétálnom. Haza megyek, jobbat nem tudok csinálni, barátaim sincsenek a városban. Viszont az előadásnon megismertem egy fiút, Jacket. Lényegtelen...Itt sétálok ezen az úton,ahol itt-ott néhány trágyadarab van szana-szét az úton,amit a terepről haza érkező lovak hagytak.
-Rebeka!-a hang a hátam mögül jött. Megfordultam Jack állt mögöttem.
-Szia, tudom most költöztél a városba, és senkit nem ismersz, ahogy mondtad az előadáson. Szeretném, hogy megismerjük egymást. -mondta.
-Szia, rendben. -egyeztem bele.
-Imádod a lovakat igaz?-kicsit meglepődtem ahogy kimondta.
-Igen, lovagolni is tudok és imádok is,csak...-itt félbeszakadt a mondatom.
-Mondd nyugodtan.-nézett a szemembe.
-Nem tehetjük meg. Gondolom tudod mire gondolok.-szégyeltem el magam.
-Sajnálom...De tudod mit! Menjünk el a vágóhídra, nézzük meg a lovakat,ha szeretnéd.
-De, mért jó neked ha szenvedő lovakat látunk, akiknek mindjárt vége?-csodálkoztam amit mondott.
-Hogy... Életük utolsó perceiben gondoljanak arra,hogy az életükben volt,aki nyújtott​ számukra egy kis szeretetet.
-Igazad lehet, az ő életükben is legyen valani jó.-gondoltam.
Jack mutatta az utat,15 percen belül oda is értünk a kapuhoz.
-Várj! Meg nézem itt van-e a tulaj és az emberei,mert ha itt vannak, nem mehetünk​ be.-majd besettenkedett a kapun. Pár perc múlva Jack kijött.
-Tiszta a levegő!-hívott Jack.
Beléptem. A vágóhídon egy nagy igénytelen istálló volt,amibe a "rosszabb állapotú" lovakat tartják. Van három óriási karám, egy karámban körülbelül 20-25 ló lehet.
-Nézzük meg az első karámot.-mutat az elsőre Jack.
-Rendben.-bólintottam. Az első karámban leginkább pej lovak voltak. Némelyik nagyon sovány, voltak még egész jó állapotban lévő patások. Annyira látszik a szemükben a szenvedés,a félelem. A kerítésen belülre dugtam a kezem. A többség idejött, megsimogattam fejüket, máris látszott rajtuk az apró öröm. Még néhány percet ott töltöttünk, majd mentünk a második karámhoz. Ott leginkább szürke,deres lovak voltak, de volt egy kivétel. Egy korom fekete színben pompázó ló. Szőrén a napsugarak fénye játszadozott. Sörenye szintén fekete. Különbözött a többitől,de nem csak színében. Nyugtalanul vágtázott össze-vissza amit egy-egy bakolás kísért. Vad,erős és bátor külleme van. Izomzata megfeszülni látszott,mikor egyet-egyet a levegőbe rúgott. Mikor meglátott lemeredve nézett engem. Pár másodperc után lassan a kerítéshez sétált. Csak a rács választott el minket. Szemei ragyogtak, a szabadságvágy lángolt benne. Kezeimet a kerítés belesejébe dugtam, a fekete csődör óvatosan szagolta meg a kezem. Hirtelen felágaskodott és egy mozdulattal kirúgta a kerítést.

Helloka, itt az első rész. Köszönöm a pozitív​ viszzajelzéseket.