3 világ - Life with others |SZÜNETEL|

Egyből a közepébe

*Tyler szemszöge*

Ahogy volt, másnap elindultunk. A repülő úton csak az volt a fura, hogy nem Tony magángépével mentünk. Kezd egyre furább lenni ő is. Na mindegy...

Londonba leszálltunk a gépről.
-És most? -kérdeztem. Nem igazán értettem miért álltunk itt az út közepén.
-Megvárjuk míg idehozzák a csomagunkat, aztán meg találkoznunk kell egy Arthur Weasley nevű emberrel.
-Az ki? -bár már tudtam a választ.
-Varázsló. Ő fog minket elkísérni a Roxfortba.
Remek. Hogy fogom kibírni a sok varázslót és boszorkányt?

Nem is olyan soká megérgezett. Vörös hajú, mosolygós arcú férfi. Ruhája eléggé kitűnt a tömegből, úgy nézett ki mint egy elme-bajos, csak ezért ismertem meg.
Bőrkabátot viselt, kantáros nadrággal, csokornyakkendővel és mamusszal. Hát oké...

-Jó napot! -köszönt vidáman.
-'Napot. -köszönt Tony is.
-Azt. -mondtam egykedvűen.
-Ha készen vannak, mehetünk. El kell mennünk a házunkhoz, hogy hopponálni tudjunk.
-Hogy mit? -kérdeztük a nagybátyámmal egyszerre.
-Hopponálni. Nem vészes, csak elsőre rossz érzés. -magyarázta -De inkább siessünk!
Majd elindultunk a reptérről.
Kocsival mentünk, de ez a pasi nem igazán egy jó sofőr.

Fél óra csöndes utazás után odaértünk.

-Ez lenne az Odú. -mutatott egy.. Egy nem tudom mire. Mint egy Kacsalábon forgó kastély.
-Nagyon... Érdekes. -"dícsértem meg."
-Na most. Fogjátok a cuccotokat és fogjátok meg a kezem.
-Oké.. -válaszolt Tony, ugyanolyan furán mint amilyen az arckifejezésem volt.

A hopponálás borzalmas volt. Rántó érzést éreztem a köldökömnél.
Egy aranyos faluba értünk, ami, ha jól tudom, Roxmorts volt.

-Megérkeztünk. Íme Roxmorts. Innen tudja a dolgát Tony Stark. Viszlát! -köszönt el a varázsló tőle.
-Igen tudom. Köszönjük,hogy idevezettél minket. -majd felém fordult. -Szia,Tyler,találkozunk még.-és elrohant.
-Gyere induljunk el az iskolához. -szólt nekem Arthur.

Mikor odaértünk az iskolához, mindenki üvöltözött, sikoltozott. Mi a franc?

-Nazgulok!! -üvöltötte valaki, majd felnéztem és én is észrevettem. Felettünk repkedtek a sárkányaival, amik folyamatosan üvöltöttek.

Befutottam egy nagy kapum, aztán észrevettem valamit. Vagyis valakit. Gyorsan odamentem hozzá. Nyöszörgött valamit, de nem értettem. Aztán elkezdett mocorgni a lány és észerevett.

-Hallod, ha már itt vagy... Nem akarsz véletlen segíteni? Nem érzem a lábam. Milyen flegma egy csak,bakker.
Mondjuk igaza van. Olyan bénán álltam mellette és az nem tűnt fel hogy a lábára ráborult egy halom kő? Mikor lettem ilyen béna?

Épp láttam hogy Tony már a Vasember páncéljában van,és odaszóptam neki.

-Hé! Segíts ezt felemelni!
Odajött,megemelte a követ és félredobta. Én addig kihúztam a lány lábát,ölbe vettem és elindultam vele be,az iskolába.

Na hello!
Rég volt rész,tudom. De most hoztam egy hosszabb részt,szóval osszátok be.😂
Az igazság az ,hogy nagyon nehéz fiú szemszogéből írni,ezt nézzétek el,ha gyengébbek ezek az epizódok. Remélem tetszeni fog!