𝐂𝐮𝐭𝐞 𝐛𝐮𝐭 𝐚𝐬𝐬𝐡𝐨𝐥𝐞/Completed

𝐅𝐢𝐟𝐭𝐡

— Szerinted hova tűntek? —forgolódtam Damonnal az oldalamon, mert nem találtuk sehol sem a srácokat. 10 perce szálltunk le, és máris mindannyian eltűntek

— Nem tudom, de ha meglesznek mindegyiket megfolytom —sziszegte idegbetegen én pedig ezen, csak jót nevettem. Ez alatt a repülőút alatt öregedett vagy 10 évet

— Na nyugi, és inkább gyere —ragadtam meg a karját, és magam után kezdtem húzni a csomagok felé

— Nincsenek meg —akadt ki újra totálisan amint körbenézett az emberekkel teli épületben. Nem kell ennyire aggódnia. Jobb esetbe nem haltak meg

— Nyugi már. Olaszban vagyunk. Ne stresszelj ennyit —szóltam rá dühösen a cuccommal diskurálva

— Te nyugodt lennél a helyemben? —fonta keresztbe a karjait

— Nem —kezdtem el nevetni— De megpróbálnék az lenni a kedvenc diákom kedvéért —haraptam az ajkamba vigyorogva

— Honnan veszed, hogy te vagy a kedvencem? —húzta fel a szemöldökét, és megnyalta a szája szélét aminek a hatására megremegtek a lábaim

— Miért, nem én vagyok? —vigyorogtam magabiztosan az előbbi jelenet képét elhesegetve a fejemből

— Na jó. Te vagy —húzta félmosolyra a száját a gödröcskéitől pedig majdnem elájultam

— Tudtam. Mindjárt jövök —indultam a wc felé, mert már nagyon el kellett végeznem a dolgom

— Ide gyere vissza, mert ha te is eltűnsz én esküszöm, hogy felkeresem a legközelebbi kocsmát, és leiszom magam —fenyegetőzött, a nénik pedig csak mogorván rázták a fejüket, mintha ők még soha nem ittak volna

— Ide jövök vissza —mosolyogtam, és bementem a mosdóba, ahol megtaláltam a két elveszett lányt

Oda rángattam őket Damonhoz, és lassan a fiúk is előkerültek. Hálát adtam a jóistennek, mert így legalább annyira nem kattant meg a tanárunk

— Ha mégegyszer eltűntök én nyomkövetőt szerelek rátok —dühöngött Damon

— Ne már tanárbácsi —vihogott Kyle én pedig jelzés képpen megcsaptam. Már az én faszom is ki van tőlük

Hamarosan meglettek a csomagjaink is, úgyhogy elindultunk a buszunkhoz, amiben a soffőr már türelmetlenül várt ránk. Nem a mi hibánk, hogy nem adták ki a bőröndöket

Fél óra utazás után kitett minket az egyik part melletti ötcsillagos szállodánál, ami az egyik osztálytársunk apjáé, ezért jöhettünk ide ingyen. Ilyenkor szeretem a fotykos osztályom

— Asszem én most aludni fogok —nyavajgott Brian nagyokat ásítva. Én megyek strandolni

— Mehetne mindenki. Legalább lenne egy kis nyugtom —nyavajgott Damon nagyokat lépve. Hoppá. Le akar rázni minket

— Miután kipakoltunk menjünk fürdeni —vigyorogtam a csajokra izgatottan

— Amúgy ugye egy szobában vagyunk? —kérdezte tőlem Lisa. Mintha én tudnám

— Igen, egybe vagytok —válaszolt helyettem Damon— Hála istennek, én távol vagyok mindenkitől —csapta össze a kezeit az ég felé nézve Damon, amin felkuncogtam

— Akkor viheted a csajokat —incselkedtem vele

— Én csak egy csajt fogok felvinni oda —kacsintott, és belépett a szálloda ajtaján

Ahogy megkaptuk a szobák kulcsait rögtön felrohantunk a szobánkba, és kipakoltunk a bőröndökből

— Totál bejössz a tanár úrnak —vigyorgott Lisa

— Dehogy is. Ne is mondj ilyet. Jézusom ez hülyeség —ráztam a fejem idióta képet vágva. Ilyennel még viccelődni sem szabad

— Látjuk, hogy hogy néz rád —mosolyogtak a lányok— És rád kacsintott amikor azt mondta, hogy csak egy csajt visz a szobájába. Ez egy jel Rox —rázták a karjaimat. Bolondok

— Hülyeség. Nem visz sehova, és úgy néz rám mint tanár a diákjára —tiltakoztam azonnal. Esélytelen hogy bejöjjek neki

— Magadnak bemesélheted, de nekünk nem —harapdálta a száját Laura

— Na én most elszívok egy szál cigit, aztán átöltözök, és mehetünk fürdeni —kaptam fel a dobozt, és kimentem az erkélyre

Kicsit meglepődtem amikor megláttam a tanárunkat egy szál fürdőnaciba tőlem egy méterre, de nem zavartattam magam túlságosan. Baromi jó pasi

— Adj már egy szálat —mondta, mire átnyújtottam neki a dobozt— Kössz —vette el az egészet, és eltette a zsebébe

— Ne már —nyavajogtam, és kifújtam a füstöt. Ezt nem csinálhatja. Nem szadizhat minket

— Oszd be azt az egy szálat, mert nincs több 1 hétig —mosolygott kajánul. Mindjárt állba rúgom

— De ne csináld —hisztiztem

— Ez van szivi —kacsintott. A helyességével kárpótol a bunkóságáért

— Kössz —morogtam dühösen— Ez a hála, hogy a reptéren megmentettelek?

— Nem kértelek, hogy segíts —nevetett ki. Be kell vallanom, hogy nagyon bejön a stílusa. Olyan mint én. Ahogy elfordította a fejét gyorsan végigmértem. Nagyon jól nézett ki. Az ajkamba harapva figyeltem, amit tuti, hogy észre is vett, de nem szólt egy szót sem, hanem csak szemtelenül vigyorgott tovább
___________________________________