A Nagyúr kegyeltje

Reggel

Bellatrix arra ébredt, hogy végre kipihentnek érzi magát. Nincs sírhatnékja, nem tompítja el érzékeit és tudatát az önsajnálat, és nem a kényelmetlen kanapén fagyoskodik, mert megint úgy nyomta el az álom, hogy elfelejtett betakarózni. Helyette azonban finom, zsibbasztó kielégültséget érzett és kellemes meleget, amelyet részben a testét körülölelő takarónak köszönhetett, részben pedig annak a testnek, amelynek mellkasára hajtotta a fejét. Ez annyira jó érzés volt, hogy Bellának nem akaródzott kinyitni a szemét, mert attól tartott, hogy elillan a békés nyugalom. Magába szívta a férfi illatát, és hallgatta a szívdobbanásait. Végtelenül jól érezte magát.
A gondolat, hogy éppen Voldemort Nagyúr karjaiban fekszik, csak lassan jutott el a tudatáig, mint ahogy az előző nap eseményei is. Az egyenletes lélegzésből, amelyet alkalmi párnáján érzett, arra következtetett, hogy mestere még alszik, és megpróbálta a lehető legóvatosabban felemelni a fejét, hogy feltűnésmentesen keljen fel az ágyról. Reggelit akart készíteni, járni egyet a szobában, kinyújtóztatni elmacskásodott tagjait, és az előző este nyomait alaposan lemosni magáról a fürdőben. Óvatosan hátat fordított a férfinek, hogy lecsússzon az ágyról, azonban ebben a pillanatban elkapta egy kar a derekát, és visszahúzta.
– Hová sietsz…? – A Nagyúr álomittas hangja kissé rekedt volt, és egészen halk. Finoman megharapta Bella fülcimpáját, és egészen közel húzta magához a nőt. Időközben az oldalára fordult, és ahogy összesimult a testük, Bella egyértelműen érezte a fenekén a türelmetlen keménységet. Ura keze rásimult a nő mellére, és masszírozni kezdte. Bellatrix elégedetten felnyögött, a férfi félresöpörte a haját, belecsókolt a nyakába, és lassan lejjebb csúsztatta a kezét. Ujjai végigsimították a nő hasát, majd szeméremdombját, aztán elérték, és simogatni kezdték a csiklóját. Bellatrix nyöszörögve élvezte a férfi ujjainak játékát, és fenekét egyre határozottabban dörzsölte hozzá mestere merevedéséhez. A férfi ujjai még lejjebb kúsztak, és simogatni kezdték a nő nedves punciját, majd pillanatokon belül belecsúsztak.
– Szeretnél még többet? – mordult rá halkan, miközben ki-be húzogatta az ujjait. Bella számára nem volt kérdéses, hogy nem csak ő szeretné, de kötelességtudóan válaszolt:
– Igen. Kérlek… – tette hozzá sóhajszerűen.
– Mit szeretnél? – kérdezte Voldemort, és hozzányomta a farkát a nőhöz. – Mondd ki!
– Dugj meg… – suttogta a nő, részben zavartan, részben pedig végtelenül felizgulva a gondolattól, hogy ilyeneket mond urának.
– Kérdd szebben...Bella...itt az ideje, hogy könyörögj. – Mondta a Nagyúr élvezettel teli hanggal mivel tudta, hogy teljes hatalma van a nő teste felett. Tovább folytatta ingerlését, mind belül és már duzadt csiklóját sem kímélte. Mikor érezte a nő egyre kapkodó lélegzet vételét, hirtelen hagyta abba, ezzel is tovább kínozva. Lefogta a nő mindkét csuklóját nehogy magán segítve, érje el a kiteljesedést.
Bellatrix szinte vergődött ura karmai között, teljesen elborította az agyát a kéj és az orgazmus iránti vágy. Összeszorította combjait de ezzel csak még rosszabb lett, kétségbe esetten könyörgött urának, mert kielégületlensége megőrítette.
– Ké..Kérlek,...Könyör...Könyörgöm...könyörülj rajtam Nagyúr...
Voldemort csak erre várt. Elégedetten mordult fel, kicsit arrébb húzódott az ágyon, és feljebb emelte a nő lábait, hogy jobban hozzáférhessen a puncijához, majd hátulról belecsúszott. Mindketten felsóhajtottak. Voldemort keze visszatért Bellatrix mellére, miközben lassan, kényelmesen kezdett mozogni a nőben. Összesimultak, és a férfi nem is tudta volna gyorsabban vagy keményebben dugni, de most nem is volt rá egyiküknek se igénye. Bella lehunyt szemmel, nyögdécselve élvezte a férfi lökéseit. Ujjai végre rásimultak a csiklójára, miközben Voldemort továbbra is a mellét masszírozta, feneke egészen szorosan nyomódott hozzá a férfi ágyékához, hogy a farkát olyan mélyen magában érezze, amennyire csak lehet. A Nagyúr apró csókokat lehelt a nyakára, és Bellát jólesően borzongatta meg a férfi lehelete, ahogy végigfutott a tarkóján.
– Ez tetszik, te kis bestia? – suttogta a férfi a fülébe, és Bella alig tudott kinyögni egy sóhajtásszerű „igen"-t. A gyönyör hullámokban érte el, és egész testét megfeszítette, amikor átfutott rajta. A nyögései, és meg-megránduló teste a férfit is teljesen lázba hozták, és néhány másodperc múlva ő is követte a nőt.
Egy pillanatig nem mozdultak, a Nagyúr cirógatta a nő mellét, Bella arcán halvány mosollyal élvezte, hogy a férfi a füle mögötti, érzékeny területet puszilgatja. Aztán Voldemort kicsúszott a nőből, a hátára fordult, lehunyta a szemét, s egyetlen szó nélkül hagyta, hogy Bellatrix ezúttal már felkeljen, kicsusszanjon a takar alól, és felálljon. A nő a szekrényhez lépett, és rövid keresgélés után kihúzott belőle egy rövidujjú selyem pongyolát, ami, bár nem volt valami hosszú, legalább azokon a részeken egyértelműen takart, ameddig elért. Éhes volt ugyan, de elsőként a fürdőszobába ment ki, hogy rendbe szedje magát.