A Nagyúr kegyeltje

Ajándék

Sirius Black évek óta szerelmes...saját unoka testvérébe. Roxfortban is csak őt akarta...hiába volt a sok másik lány, csak az ő arca lebegett a szeme előtt. A Grimmauld téren is sokat találkoztak, titkos kis csókokra. Minden titkukat megosztották egymással. Édes kis becenevet is kapott a lánytól...kutyus...mert neki elárulta, hogy animágus. A háború miatt útjuk külön vált és már csak néha hall róla. De érte képes bármire...
Pár napja tudja csak, hogy a lányt szülei az egyik Lestrange fivérnek szánják, igaz hiába mert feladatot kapott. Adtól akit oly annyira megvetett Jamesel, Remusal és Peterel. Letette a megszeghetettlen esküt neki...csak ezért, hogy láthasa a nővé érett lányt. Akit eljegyzet Ő akit már nem nevezhet nevén vagy a sötétjegy írdatlan fájdalmat okoz neki. Halálfaló társainak már Orion Black. Aki most végezte el feladatát. Megölte mindkét fivért. De a szeretett nő mégsem lehet az ővé. Eljegyezték Bellatrixt és azt hírlik teherbe esett a Nagyúrtól aki különleges védelmet bocsájtott a magzatra így Bella ihat és bevetésekre is mehet. De legalább a közelébe lehet és láthatja...
A beavatási feledata elvégzése óta talán egy hét is eltelt; James megkérte Lilyt és miközben az esküvői meghívóját nézegette hivatta a Nagyúr...
...

Orion Black kissé félve de mégis kiváncsian követte mesterét az egyik vendégszoba felé. A Nagyúr még sosem hívta át ilyen kései órában a Denem-kúriába; így fogalma sem volt, mi az ördögöt akar tőle a férfi.
- Tudom, hogy hűen szolgálsz és álcádat...bármilyen körülmények között fenn tartodd – mondta aztán beinvitálta a szobába még mindig zavarodott embert.
- Nagy uram, mégis miért hivatott? – kérdezte már előre félve a választól Orion. A vendégszoba sötét volt, de tágas. Az ablakon túl fekete, téli éjszaka integetett.
Voldemort bökött egyet a pálcájával, és felgyúltak a gyertyák, valamint lángra lobbant a fa a kandallóban.
A szoba továbbra is ismerős látványt nyújtott, leszámítva az ágyat. Illetve az ágyon fekvő személyt. A nő ismerős volt nagyon is, csak a helyzet nem… Bellatrix Blacket egyszerűen kikötözték az ágyhoz.
Orion értetlenül nézett a félájult nőre, aztán Voldemortra.
- Hogy...? Miért...? – kérdezte nem értette a helyzetett.
- Csak beugrott, hogy ő is elismerjen… Ez igazán rendes dolog volt Bellatrixtól, nem de…
- Elrabolta?
- Én nem… De ne szívbajoskodj, Black! Mindketten tudjuk, hogy milyen régóta vágyszrá, epekedsz utána... Gondoltam ideje megjutalmaznom hűségedet....szóval csak ess neki… - mondta nem törődőn, aztán letette a kabátját az egyik fotel támlájára. Könnyed léptekkel a bárpulthoz ment, aztán töltött két pohár drága konyakot, majd az egyiket még mindig megszeppen férfi kezébe nyomta. – Élved ki a jutalmad!
- Azért ez kissé túlzás, Nagy uram… Mármint…nem érdemlem meg bőkezűségét - majd nagyot nyelt a sötét hajú férfi. Voldemort azonban csak vigyorgott, majd összekoccintotta poharát Orionéval.
- Ugyan már! Élvezd ki az ajándékodat! Magam csomagoltam be – jegyezte meg, aztán beleivott a selymes ízű italába. Black tekintete visszatért az ágyra.
Valóban Bellatrix feküdt rajta. Fehér, sokat sejtető hálóinget viselt, ami felcsúszott a combjáig. Lassan ébredezett a keletkezett fényre, és a férfiak hangjára. Ijedten tátogni kezdett, de nem jött ki hang a torkán. A Nagyúr egy silencio-val hallgattatta el korábban, így egy hangos szót sem tudott megfogalmazni.
Black egész közel ment az ágyhoz, hogy jobban szemügyre vegye az ajándékát. Bellatrix riadtan bámult vissza rá, nem értette a helyzetet.
- Ugye, milyen jó ötlet volt a grátisz-silencio? – nevetett fel gúnyosan Voldemort.
- Valamiért a kamaszkoromat juttatja az eszembe ez a helyzet – húzta halvány mosolyra a száját Black. Bellatrix most már feldühödve artikulált, és válogatott átkokat tátogott a férfiakra, amelyek azonban hatástalannak bizonyultak. – Nagy uram, ha kérhetem vonja vissza a silenciot…
- Azt akarod, hogy nevetséges rontásokat szórjon ránk? – húzta fel a szemöldökének helyét a kígyószerű férfi. Orion odalépett mesteréhez és alig hallhatóan megfogalmazta az érveit. Voldemort elvigyorodott, aztán egy pálcaintéssel feloldotta a némaság-bűbájt. A nő először megköszörülte a torkát, aztán értetlenül a férfiakra nézett.
- Mivel győzted meg kutyus, hogy visszaadja a hangomat a leendő férjem? – kérdezte halkan Bellatrix. Black elmosolyodott, de nem válaszolt. Odalépett az ágyhoz, majd leült a végébe.
- Bántott, Bella? – kérdezte inkább a nőtől. Bella elkerekedett szemmel bámult rá.
- Nem… még nem… - válaszolt alig hallhatóan, mire a férfi felsóhajtott. A nő urára nézett, és összeszorította a száját, nehogy olyant mondjon, amiért ismét megnémíthatják.
- Nyugodj meg, senki sem fog bántani. Én biztos nem, és... A Nagyúr sem. – állt fel az ágytól Black, aztán kényelmesen odasétált a fotelhoz, és ő is levette a talárját. Utána a bárpulthoz lépett, aztán egy harmadik pohárba öntött néhány korty konyakot. – Innál velünk egy pohárkával?
- Hát… nem is tudom, éppenségel annyira nem kívánom. – húzta el a száját Bellatrix. Megpróbálta kiszabadítani magát a kötelek közül, de nem sikerült. Teljesen hiába rángatta a karjait, semmit sem lazultak a zsinórok. Voldemort elégedetten felnevetett, aztán az ágy végében nekitámaszkodott az oszlopnak.
- Kellemetlen lehet, hogy nem tudsz mozogni, igaz? – kérdezte gúnyosan. Orion próbálta figyelmen kívűl hagyni urát, aztán visszaült az ágy szélére. Két poharat tartott a kezében.
- Igazság szerint én nem kértem, de ez a helyzet így sikerült. Egészségünkre – koccintotta össze a poharakat, majd ivott egy kortyot a sajátjából, amit aztán az éjjeliszekrényre tett. Utána óvatosan Bella tarkója alá nyúlt, és megemelte a fejét.
- De csak egy kortyot, jó? – kérte halkan a nő, talán így könnyebben elviseli ura képén elterülő rémisztő vigyort. Orion bólintott, aztán a nő szájához emelte a poharat, és kissé megdöntötte. Bellatrix tényleg csak egyet kortyolt a konyakból, aztán a férfi el is vette a szájától a poharat, nem erőltetett többet belé. Egy csepp leszaladt Bella szája szélén, amit Black az ujjával ért utol.
A szelíd érintéstől Bellatrix megborzongott. Nem tudta eldönteni, hogy a konyak, vagy valóban a férfi váltotta ki belőle ezt a különös bizsergést.
- Finom volt? – kérdezte halkan.
- Iii…igen – sóhajtotta a nő.
- Kérsz még egy kicsit?
- Majd talán később… Nem akartok elengedni? – kérdezett vissza Bella.
- Elengednélek, de akkor nekünk esnél, és te a kiérdemelt jutalom vagy tőlem… Orionnak. – válaszolt a Nagyúr. – Esetleg a lábaidat kioldozom, aztán a többit majd meglátjuk.
- Mit akartok tenni velem?
- Pontosan tudod, hogy mit akarunk, Bellatrix…
- Mindegy – vont vállat a nő. Visszahanyatlott a párnákra, és bámulni kezdte a baldachint. Az nem lehet, hogy tényleg elrabolták, és bántani akarja a Nagyúr… Hiszen eddig is viszonylag emberségesen bánt vele… Főleg a kutyus, akiből ezt ki sem nézte volna ezelőtt. – Kérlek… Ezt gondold át még egyszer… Én tudom, hogy te nem lennél képes megerőszakolni, kutyuss… nem tudnád megtenni… engedj el, kérlek… senkinek sem fogom elmondani, ami itt történt… esküszöm… - kérte halkan, de tárgyilagosan Bellatrix.
- Az biztos, tündérem, mert te innen már nem mész sehová – szólalt meg Voldemort vigyorogva, mert élvezettel nézte a nő félelmében zavaros tekintetét. Bellatrix szeme hatalmasra nyílt, és először a kígyó szerűférfit, aztán a fekete hajút bámulta meg.
- Meg fog ölni, Nagyúr? Meg fog ölni… - tudatosult a nőben a sorsa. – Tudtam… Tudtam, de nem akartam elfogadni a jeleket… - hanyatlott vissza a párnáira.
- Nem fog megölni, Bella… Milyen jelek mondták neked, hogy meg fogsz halni? – kérdezte szelíden Black. Nagyon meg akarta győzni a nőt arról, hogy ne féljene tőle. Kedvelte, sőt szerette így esze ágában sem volt bántani, vagy megölni. Legszívesebben kizavarta volna a szobából Voldemortot, hogy ne beszéljen ostobaságokat a nőnek… Ha pusztán a szívére hallgat, talán még meg is teszi, de jól tudta nem játszhat mindkettejük életével.
- Azt álmodtam múlt éjjel, hogy meghalok… Az ember állítólag előre tudja, hogy mikor fog meghalni… és én megálmodtam… de nem akartam elhinni – a nő hangja halkan, és szomorúan csengett. Nem sírt, nem könyörgött az életéért, csak elfogadta, hogy a férfiak erőfölényben vannak vele szemben. Igazán még küzdenie is értelmetlen lett volna az életéért.
- Azt álmodtad, hogy meghalsz? Ez valóban… érdekes… és kissé romantikus, lássd be – mosolygott Orion. Bellatrix tág szemekkel nézte, hogy milyen nyugodtan, és szelíden csomózza ki a bokáján megkötött zsinórokat, amelyek az ágyhoz béklyózták. Amint kioldotta a nő mindkét lábát, kissé még meg is masszírozta a kötelek helyét, ahol mélyebben a húsába vágtak. – Nem fáj? – kérdezte szerelmétől.
- Mintha számítana… - húzta el a száját Bellatrix.
- Igen is, számít, számítasz...Bella...
- Nem… nem fáj… viszont egy kicsit fázik a lábam – vallotta be a nő. Orion is érezte, hogy jéghidegek a lábai, ezért gondoskodóan betakargatta, és takarón keresztül kicsit megdörzsölgette Bella lábait.
- Jóéjt-csókot nem adsz neki, Black? – kérdezte gúnyosan Voldemort, még mindig az ágy végéből.
- Nagy uram, ha kérhetem, megtenné, hogy... Hagy kiélvezni a jutalmam; és leül valahova? – kérdezett vissza feszülten, de mégis alázatosan. Voldemort szemében érdeklődő fény villant, aztán mégis eleget tett az ünnepelt kérésének. Leült a díványra, és onnan figyelte az ágynál történő eseményeket. Black visszafordult a hasonlóképpen csodálkozó nőhöz. – Kérsz még egy kis konyakot?
- Ööö… igen… köszönöm – tette hozzá Bellatrix. Orion elmosolyodott, aztán ismét a nő tarkója alá nyúlt, hogy felemelje a fejét.
- Azt kedvelem benned, Bella, hogy tudod, mikor nem szabad elveszíted a hidegvéredet, és a jólneveltségedet – mondta, miközben megitatta. A nő három nagyobbat kortyolt a pohárból. Amikor a férfi elvette a szájától a poharat, felsóhajtott.
- Esküszöm, hogy amíg csak rokonok voltunk, minden egyszerűbb volt… - mosolyodott el szerencsétlen helyzetén Bellatrix. Orion felnevetett, aztán belekortyolt a saját konyakjába. Voldemort felhorkantott a háttérben, de egyelőre senki sem foglalkozott vele.
- Ööö, egy… egy… - bámulta meg Bella kuzinját. Valami csiklandozni kezdte a gyomrában. Egy kellemes érzés szaladt végig a testén.
- Igen? – nézett a nőre Black. Még sosem dadogott előtte Bella, akkor sem, amikor anno a Roxfortban vitatkoztak, vagy éppen már felnőtt korukban.
- Egy csepp végigszaladt az álladon – nyögte ki Bella lassan.
- Észrevettem én is… Szeretnéd megízlelni azt a cseppet? – kérdezte halkan Black a nőtől.
- Ez egy elég bonyolult kérdés, és nagyon sok, számomra ismeretlen tényezőtől függ a válasz… - mosolygott maga elé Bellatrix. Tetszett neki, hogy a kutyus valamennyire meg akarja hódítani, és tényleg nem ajtóstul ront a házba.
- Igen? És milyen, ismeretlen tényektől függ a válaszod? – mulatott a férfi. Látta a nőn, hogy a konyak kissé feloldotta a gátlásait, és meghozta a hangját. Akárki akármit mondhat Bellára, hogy őrült vagy kegyetlen gyilkos, neki gyakran a szívéig hatol már a nő hangja is, és tudta...helyén van az esze.
- Például ott van az, hogy rokonok vagyunk, mert akkor ama feltételezett csók egy sor etikai problémát vetne fel – nevetett fel Bella. Sejtette, hogy túl gyorsan itta meg a konyakját, és az a fejébe szállt.
- Igaz, de szerelemben és háborúban mindent szabad, nem gondolod?
- De, meglehet – mosolygott a nő.
- Még egyéb, etikai aggály?
- Hát… etikai nincs több… de fizikai azért akad…
- Nocsak. Mondd, ne kímélj!
- Amíg mi beszélgetünk, addig elpárolgott az a csepp konyak… - mosolygott kábán Bella.
- Azért én megcsókolnálak, ha engednéd – somolygott Orion, és a nő fölé hajolt.
- És, ha nem engedném, ha tiltakoznék, akkor nem tennéd meg? – kérdezte halkan.
- Akkor nem – válaszolt ugyanolyan halkan a férfi. Bella csodálkozó szemmel nézett rá. A bánatos barna tekintettől Black halványan elmosolyodott.
- Én tényleg meghaltam álmomban… - suttogta a nő. – Ha úgy alakulna, hogy valóban meghalok, akkor tudnod kell, hogy nem haragszom rád… Voldemort rángatott bele ebbe a rémálomba, és… nem félek annyira a haláltól… csak ne kínozzatok meg nagyon…
- Bella?! Dementornak nézel? Csak egy csókot akartam, nem az életedet – ingatta meg a fejét Orion.
- Értem, csak ha mégis hiba csúszna a dolgok menetébe… - suttogta Bellatrix.
- Nem lesz semmiféle hiba.
- Jól van. Neked elhiszem, mert látom, hogy annyira bizalmat akarsz bennem ébreszteni – futott át a nő száján egy halvány mosoly.
- Megcsókollak – jelentette ki Black.
- Jó… Egyszer már álmodtam azzal is…és te is tudod...nem ez lesz az első csókunk. - ismerte be. Black elmosolyodott, aztán egy szelíd csókkal lezárta Bellatrix ajkát. A nő már szinte elfelejtette, hogy a férfinak ilyen puha, és finom szája van. Ő maga sokkal határozottabban csókolt vissza, amiért szinte szégyellni kezdte magát. Elvégre itt ő az áldozat; aztán mégis sokkal szenvedélyesebb, mint a fogva tartói…
- Nocsak… Bella… Ezt a meglepetést… - vigyorgott a nőre óvatosan Black, aztán visszahanyatlott a nő szájára, hogy egy kicsit követelőbb csókot váltsanak. Csodák csodájára, Bella most sem visszakozott, hanem egyenesen élvezte a mohó csókot. Halkan fel is nyögött, amikor megérezte, hogy a kutyus a hasát simogatja a vékony hálóingen keresztül. Orion szája lesiklott a nő állán, a nyakára; amitől Bella szája teljesen kiszáradt.
- Ez… undorító… - borzongott meg a vágytól Bellatrix.
- Micsoda? – emelte fel a fejét Black.
- Hogy azt élvezzem, hogy elrabolnak, és kikötözzenek egy ágyhoz… és mégis… ez… beteges… - pihegte a nő. Orion elvigyorodott.
- Igyunk néhány kortyot, aztán elengedlek, ha annyira zavarnak a kötelek – ajánlotta a nőnek.
- Jó…
Black felkelt, aztán az üres poharakkal a bárpulthoz ment. Közben büszke mosoly bujkált a szája szegletében. Félrenézett a Nagyúrra, aki unottan ücsörgött még mindig a kanapén. Próbálta megállni, hogy ne szólaljon meg, és ne nehezítse, fekete hajú halálfalója hódítását; de szinte beleőrült, hogy levegőnek nézik. Black egy „uram adjon még egy kis időt” típusú nézéssel eltérítette azon szándékától, hogy ismét megközelítse a nőt.
Black újra öntött a poharaikba, majd a konyakos üveget odavitte a mesteréhez, és Voldemortnak is telitöltötte a poharát. Nem szólt semmit, nem üzent semmit a tekintetével. Miután visszatért az ágyhoz, Bella érdeklődő szemmel követte a mozdulatait.
- Ennyit nem fogok tudni meginni – mosolygott a nő, mikor meglátta a szinte csordultig töltött poharat.
- Ez kétheti adag… csak arra gondoltam, hogy nem rohangálok állandóan az üvegért – gúnyolódott szelíden a férfi.
- Akkor ezek szerint még két hetem van… És azt végig, ágyban, párnák között fogom tölteni? Kellemes lesz – nevetett Bellatrix.
- Ma már két kortynál nem kapsz többet, a végén holnap még másnapos leszel – mosolygott Black. Bella kissé megemelte a fejét magától, hogy lenyelhesse az említett két kortyot, de az elsőt kuzinja szerencsétlenül melléöntötte a szájának. A nő felnevetett. – Ez majdnem olyan, mintha tejben-vajban fürdetnének…
Orion is mosolyra húzta a száját, aztán kérdés nélkül a nő fölé hajolt, és felitta, valamint lenyalta a nyakáról a konyak maradékát. Egy csepp vakmerőn Bellatrix dekoltázsán igyekezett lejutni, mire azután is odakapott, és a szájával felitatta a bátor konyakcseppet. A nő oldalra fordította a fejét, és a szemeit lehunyva nyögött fel. Egyszerre akart mindennél jobban kiszabadulni ebből a mocskos helyzetből, és akarta, hogy a kutyus újra és újra megcsókolja… Sőt, talán a második variációt már egy kicsivel jobban akarta… Ha mindvégig ilyen szelíd és finom volna vele, akármire is képes volna… Bármit megengedne a férfinak…
Hiszen ez kész őrület volt a javából. Neki ezeket az érintéseket nem volna szabad élveznie, nem volna szabad még eltűrnie sem…
Amikor Orion gyengéden beleharapott, majd belecsókolt a bal mellébe, még hangosabban nyögött fel, mint azelőtt. A hálóingén keresztül kényeztették, és csókolták; mégis megmerevedtek a mellbimbói. Szégyen a javából.
- Még egy kortyot? – nézett fel kissé fátyolos szemmel Black a nő mellei közül. Hangja kissé rekedten csengett, szája körül állandósult egy elégedett mosoly. Tudta, hogy legyőzte Bella bizalmatlanságát, és híres akaraterejét.
- De azt már lehetőleg a számba öntsd – nevetett a nő. Gyakorlatilag most, hogy kiterítve feküdt az ágyban, és most csókolták végig a melleit; abszolút felesleges lett volna tovább feszengenie…
- Megpróbálom, de nézd el nekem, ha megremeg a kezem – mosolygott Black. Eldöntötte, hogy a következő korty után mindenképpen eloldozza a nő köteleit, még akkor is, ha Bella onnantól kiengedi a karmait, és aktívan próbál ellenállni. Akkor persze, nem fog akadékoskodni; de legalább tesz egy próbát. Magának akarta a nőt, de nem mindenáron. Ha egy hétig kell annak tartania, hogy a szerelme bizalmába férkőzzön, akkor azt is megteszi.
Elvégre most úgy sincs sok dolga… Igazán van ideje Bellát megszelídíteni. Ha már ajándékba kapta a nőt, akkor ki is fogja használni a helyzetet. És az ajándék okozta örömöket.
Bella minden probléma nélkül lenyelte a konyakot, aztán kényelmesen a kutyus tenyerébe hajtotta a fejét. Teljesen elgyengült az utolsó kortytól.
- Mi volt ebben a konyakban? – kérdezte halkan, gúnyosan mosolyogva.
- Konyak – nézett rá gúnyosan vissza a férfi. – Mit akarsz hallani, hogy megmérgeztelek, és azért érzed ezt a borzongást?
- Igen… - ismerte el a nő. Black gyengéden masszírozni kezdte a nő tarkóját, aztán visszatette a poharat az éjjeliszekrényre, és kihúzta a nő feje alól a kezét.
- Most kioldozlak, Bella, de ne csinálj butaságot… Ne akard, hogy a Nagyúr felidegesítse magát – suttogta Black.
- Tényleg… még ő is itt van – húzta el a száját Bellatrix. A grimasza megnevettette Oriont. Élete legjobb ajándékát kapta Voldemortól; már csak ezért is hűen fogja szolgálni…bár az esküje így is, úgy is megköti...
Ahogy lassan kiengedte a kötelek fogságából Bellatrix csuklóit, folyamatosan a nőt fürkészte. Bella azonban nyugodtan feküdt a párnáján, és ábrándosan nézte a férfit. Miután Black mindkét kezét felszabadította, akkor sem mozdult meg rögtön. Ugyanúgy feküdt az ágyon, mintha meg lett volna kötözve.
- Most már azért felülhetsz, vagy kényelmesebben elfeküdhetsz, ha úgy tetszik – szólalt meg Black. Bellatrix azonban még néhány másodpercig a férfi szemét kutatta, de mivel semmit sem tudott kiolvasni a barna íriszekből, így lassan felült az ágyon. Orion csak néhány centire ült tőle. Bellatrix szelíden megérintette a férfi karját.
- Ne hagyd, hogy a Nagyúr bántson… kérlek – suttogta bizalmasan. Maga is meglepődött, amikor a férfi őszinte tekintettel nézett a szemébe.
- Sosem hagynám – válaszolt a nőnek, aztán óvatosan megcsókolta Bellatrixt. Bella ismét sokkal szenvedélyesebben viszonozta a csókot, mint áldozati mivolta engedte, vagy feltételezte volna.
Black szelíden cirógatni kezdte a derekát, majd lassan felcsúszott a keze a nő melléig. Bella szinte magától hanyatlott vissza a párnákra, úgy megadta magát a férfi kényeztetésének. Lehunyta a szemét, és egyszerűen élvezte az átkozott helyzetét.
Voldemort unottan horkantott fel ismét a sarokban, de nem ment közelebb az ágyhoz. Gondolta, jobb, ha kivár. Elvégre nem ő élvezi a jutalmat, hisz Black volna az ünnepelt – vagy mi a szösz.
Bella jólesően a férfi karjába szédült, és egyszerűen hagyta, élvezte, ahogy a kutyus kényezteti. Orion végigcsókolta a vállát, lesimítva róla a hálóinget.
A nő fejében kábán kavarogtak a gondolatok, hogy mit kellene tennie. Talán meg tudna szökni… Talán, ha megpróbálná… Akkor Voldemort azonnal megölné… De elég nagy az esély rá, hogy az után is megölik… Biztosan megölik. Ha van egy csepp szerencséje, akkor nem olyan fájdalmas a halálos átok. Ha van még egy csepp szerencséje…legalább Damien túl éli...a Nagyúr őt biztos nem hagyná meghalni...
Résnyire kinyitotta a szemét, és mellét csókolgató Orionra nézett. Azt kívánta, bár mindvégig ilyen szelíd és rendes maradna vele. Az iskolában sosem volt ennyire barátságos, vagy empatikus – igaz, a Roxfortban sosem akarta az ágyába cipelni…
De most újra olyan mintha a Grimmauld téren lennének...
Bellatrix hangulata két véglet között ingadozott, egyszerre akart kiszabadulni a fogságból, és akarta tovább élvezni a kutyus csókjait. Kinézett az ágyból, és Voldemort tekintetét kezdte kutatni. Hideget és halált látott az sötétmágus szemében. Bella elkapta a tekintetét, aztán ismét Oriont kezdte nézni.
Óvatosan beletúrt a férfi sötét hajába, és megcirógatta a tarkóját. Black felnézett a nőre, Bella halványan elmosolyodott.
- Levehetem az inged? – kérdezte halkan. Black bólintott, aztán felült. Bella szintén felült, és lassan kigombolta a férfi ingjén a gombokat. Lassan és ráérősen levette a kutyusról, közben igyekezett nem a szemébe nézni. Ahogy a vágy és az élni akarás kergette egymást lelkében, tudta ez tekintetében is jelen van.
Black fehér bőre, és csontos válla éles kontrasztot alkotott a fekete hajával. Bella gyengéd csókot lehelt a férfi mellkasára, miközben a földre dobta az ingjét.
Enyhén reszkető ujjaival végigsimította a hasát. Még a nőt is megborzongatta, hogy kutyusból egy jóleső sóhajt váltott ki a félénk mozdulatával.
Black elkapta a nő derekát, és szorosan magához rántotta. A határozott ölelés következtében Bellatrix válláról teljesen lecsúszott a hálóing, de ezzel nem volt ideje foglalkozni. Black olyan szenvedélyesen csókolta meg, mint nőt azelőtt tán sohasem. Bella szinte beleszédült a csókba. Egyszerre volt vad, erőt adó, és a pokolig űző, gyötrelmes csók. Észre sem vette, hogy könnyek folynak végig az arcán, amikor Black kibújtatta a nőt a hálóingjéből. Ahogy újra meg akarta csókolni, észrevette Bellatrix nedves arcát.
- Nem foglak bántani – suttogta Black a nő fülébe, aztán egyszerűen letörölte a könnyeit. Eldöntötte az ágyon, hogy megcsodálja a kuzinja meztelen testét. Kedvét lelte a látványban, az ujjai meg-megremegtek, amikor végigsimította a fehér, törékeny testen. Bellatrix félig lehunyt szemmel küzdött magával, aztán a maradék menekülési szándéka csatát vesztett az új keletű vágya felett. Halvány mosolyra húzta a száját, de tudta, hogy a legyőzöttek szégyene ég a szemében.
Black örömmel vette tudomásul, hogy a nő végleg megadta magát neki; és ez a diadal ízét vegyítette a konyakjába. Ivott még egy kortyot, aztán visszafordult a nőhöz, majd precízen végigcsókolta minden testtáját.
Először a homlokát, az orrát, az arcát, aztán hosszasan elidőzött Bellatrix szájánál. A nyakán át lesiklott a nő melléig, míg eközben ujjai már a lapos hasára, majd a combjára tévedtek.
Bella többször is felnyögött a férfi érintésétől, vagy csókjától. Gyűlölte magát, amiért ilyen gyengén behódolt. Talán a konyak miatt is történt… Talán mégis tett bele valamit ez az átkozott… Vagy talán a kuzinja bája bűvölte volna el…
Végül teljesen feladta a gondolkodást, és már csak az egyre növekvő vágyával foglalkozott. Már nem érdekelte tovább a sorsa, csak és kizárólag a jelen finom és mohó percei tartották életben.
Black hosszú percekig becézgette kerek, feszes melleit; ez alatt utat talált Bellatrix belső combján át a lágyékához, aztán a nőbe mélyesztette ujjait. A nő halkan felsikoltott, és maga mellé csapta a kezeit, míg előtte a férfi hátát simogatta.
Még sosem érzett ilyen különös borzongást, sikamlós feszítést a testében. Volt már tapasztalata a férfiakkal, de többek között ezért is volt olyan megbotránkoztató a tudat, hogy most éppen saját rokona fogja élvezetessé tenni az éjszakáját.
Teljesen kiszáradt a szája, vonaglott a gyötrő vágytól, összegyűrte maga mellett a takarót, ahogy bele akart kapaszkodni valamibe, hogy esetleg jobb legyen.
Black elmosolyodott a sikoltáson, és az őszinte reakciókon, majd szájával is elindult felfedezni Bella szemérmeit. Amikor belecsókolt a nőbe, aztán mohón kényeztetni kezdte, Bella úgy érezte, menten szétszakad a kíntól. A világ legédesebb kínzása volt talán, amit a kutyus merészelt elkövetni ellene…
Már mindkét markába összefogta, összegyűrte a takarót, a lepedőt, még a párnákba is belemélyesztette a körmeit – de mindezektől sem lett jobb. Egyre mélyebbről érezte azt a belső feszítést, szinte minden izma görcsbe rándult tőle.
Orion közel ugyanennyire élvezte a helyzetet. Soha egyetlen nő nem nyöszörgött így az érintéseitől, mint Bella. Soha senki nem volt ilyen izgató, ilyen őszinte, ilyen finom. Már őt is gyötörte a vágy, roppant szűknek tűnt a nadrágja. Úgy érezte, hogy lángot fog, ha nem bűvölheti le magáról a ruhákat.
Egy néma bűbájjal minden zavaró ruhadarabot eltüntetett magáról, aztán egy utolsó infámis csók után, lassan és szinte kínozva a nőt elindult felfelé a testén. Végigcsókolgatta ismét Bella szeméremdombját, aztán a hasát, aztán a melleit, és a nyakát.
A nő szinte már könyörgött a megváltásért, zihált, kapkodta a levegőt, végigkaparta Black hátát. A férfi szenvedélyesen megcsókolta, és kiélvezte a hatalmát, amit a nőre gyakorolt. Ahogy Bella megérezte a combjához préselődő, vastag és merev férfiasságot; önként csusszant lejjebb az ágyon, hogy mielőbb magában tudja a férfit. Már semmire sem vágyott, semmi másra. Mintha agymosáson esett volna át… Már csak Orion Black kellett neki.
A férfi még csókolgatta néhány másodpercig Bellatrix nyakát, és a száját; a nő újabb vörös csíkokat szántott a férfi lapockáira a körmeivel.
- Kérlek… kutyus… - zihálta Black fülébe. Aki kegyesnek bizonyult. Lassan, óvatosan hatolt a nőbe Bella azonban mohón átkulcsolta a férfi derekát a lábával, és nem engedte többé el Oriont.
Ettől a pillanattól megszűnt számukra a külvilág, az árgus tekintettel figyelő Sötét Nagyúr, a háború, az élet-halál harc. Minden érdektelen tényező az ágyon kívül maradt.
Black tág írisszel figyelte, ahogy Bellatrix lehunyt szemmel, a vágytól elgyötörten elharapja az alsó ajkát. Testének teljes súlyával ráfeküdt a nőre, és kimondhatatlanul élvezte, ahogy érezte a nő pihegését, és rendszertelen szívverését maga alatt.
Ahogy felgyorsult a mozgásuk, Orion homlokán enyhén gyöngyözni kezdett a verejték, és az arcszíne is elveszítette eddigi sápadtságát.
A kéj hullámai mindkettejüket magukkal ragadták, szenvedélyesen kapaszkodtak egymásba, egy pillanatra talán a lelkük is eggyé vált. Bellatrix soha nem érzett tökéletesebb összhangot, mint amikor Blackkel szinte egyszerre ernyedtek el az izmai a gyönyör másodpercében. Megsemmisülten szorította magához a férfit, akit talán szeretett,vagy csak kedvelt, és talán igazán nem is ismert – mégis minden, apró időtöredék egyre inkább a lelkéhez kovácsolta. Egyszerűen finom és biztonságos volt Orion karjaiban feküdni, és várni, hogy alábbhagyjon a kéj gyötrése.
Black minden álmát beteljesülni látta, amikor Bella kinyitotta ködben úszó szemét, és kábán a férfira nézett. Fáradt mosolya, és egyébként is minden mozdulata elégedettségről, már-már boldogságról árulkodott. Olyan volt ez a férfinek, mintha hájjal kenegetnék. Örömet tudott szerezni annak a nőnek, akire már mióta vágyott. Ez volt a lehető legjobb ajándék vagy jutalom, amit a Nagyúr adhatott neki.
Amikor eszébe jutott a mestere, lágy csókot lehelt a nő nyakára, aztán kicsusszant belőle, és mellé ült. A térdére támaszkodott, és a teljes harci gerjedelemben feszülő, kígyószerű férfire mosolygott. Voldemort szeme először haragosan, aztán megváltottan villant fel. Felállt a díványról, levette az ingjét, aztán az ágyhoz sétált.
- Menj hátra...én előről kívánom...ott te már ma úgyis voltál. – mondta rekedten. Bellatrix kábultan feküdt az ágy közepén, alig jutott el a kijelentés a tudatáig. Amire eszébe jutott, hogy válaszoljon; addigra Black vigyorogva bólogatni kezdett.
- Igen, Nagyúr. Oszd meg, és uralkodj… - helyeselt a sötét hajú férfi. Bellatrix megborzongott Orion érdes hangjától, kíváncsian nézett fel rá.
- Ezt nem értem – suttogta Orionnak, azonban Voldemort elkezdte simogatni a vállát, majd a mellét. Valósággal visszarettent a Nagyúr érintésétől.
- Mindjárt meglátod – mondta Black újra lángba boruló tekintettel. Vad csókkal zárta le a nő száját, hogy ne beszéljen többet. Eközben Voldemort odaült az ágy szélére, és tovább simogatta Bellatrix testét.
- Terhes létedre még mindig kellemes testtel áldott meg Merlin – morogta maga elé a Sötét Nagyúr. – Fehér bőr, feszes izmok, formás mellek… - Bellatrix úgy érezte, mintha két éhes oroszlán elé vetették volna. Pedig az egyik oroszlánt elvileg már megetette… Ahogy a Nagyúrra nézett, a félelem kiült a vonásaira. Látszott a férfin és már tudta is, hogy soha senkivel nem bánt gyengéden; és nem úgy tűnt, mintha most szeretne változtatni mindezen.
- Nagy uram, kérem – mordult fel óvatosan Black, amikor észrevette Bellatrix viszolygását, majd újra megcsókolta a szerelmét. A nő megadta magát a csóknak, mégis görcsbe ugrottak az izmai, amikor Voldemort a hasát kezdte cirógatni. A kígyószerű férfi érintése nem volt éppen szelíd, magához képest azonban visszafogta magát. Bella látta a tekintetében, hogy egyedül Back miatt ilyen ráérős vele. Ha kettesben lettek volna, már régen rá vetette volna magát. Bellatrix akaratlanul is közelebb húzódott Orionhoz, és reszkető ujjaival simogatni kezdte a férfi mellkasát. Black gúnyosan elmosolyodott, majd csókolgatni kezdte a nő nyakát.
Bellatrix igyekezett tudomást sem venni a balján egyre növekvő veszélyről, ami a Sötét Nagyúr személyében lélegzett mellette. Voldemort ráhajolt a nő bal mellére, és nyersen beleharapott, aztán szívogatni kezdte.
Bellatrix feljajdult, és erősen Black derekába mélyesztette a körmeit. A sötét hajú férfi esdeklően nézett a sötét varázslóra, aki a szemét forgatva eltekintett a további harapásoktól, így Bella is visszavonta a karmait. Érezte, amint a Nagyúr iránti ellenszenve folyamatosan nő; viszont a kutyus keltette vágyak ismét csatába indultak a józan ész ellen. Valami tényleg lehetett abban az átkozott konyakban…
Igyekezett tudomást sem szerezni Voldemort kutató és ízlelő csókjairól, érzelemmentes érintéseiről. Még az előző vágy égett a lágyékában, amikor a Sötét Nagyúr céltudatosan a nő combjai közé nyúlt. Nem érzett semmi különöset, inkább a korábbi percek izgalmát idézte maga elé; lehunyta a szemét, és Orionra koncentrált.
Black a nyakát, és a száját csókolta, míg tenyerével, ujjaival a nő jobb mellét masszírozta. Voldemort hideg csókokkal borította be Bellatrix hasát, közben Black szája lecsúszott egészen a nő melléig. Orion ujjai követték Voldemort kezét Bellatrix szeméremdombjára, néhány percig mindkét férfi kényeztette a nőt, míg az ismét vonaglani nem kezdett. Szaggatottan kapkodta a levegőt, amikor megérezte magán és magában Black ismerős érintését. Egész testében reszketett, majd a Nagyúr elengedte Bellát, és melléje feküdt. Egyetlen határozott mozdulattal kigombolta a nadrágját, majd a combjáig lerántotta magáról. A baldachinra meredő férfiassága őszinte csodálkozásra késztette a nőt, látta már...de még mindig ezt a reakciót váltja ki belőle az a hatalmas szerszám.
- Ez mind a tiéd, szépségem – vigyorgott Voldemort a nőre. Bellatrix értetlenül meredt először az urára, aztán Orionra. Black vágyakozva felsóhajtott, aztán titokzatos tekintettel megcsókolta, miközben felültette a nőt.
- Én nem… - akart ellenkezni a nő, de Black egy vad csókkal elhallgattatta.
- Nem fog bántani… - súgta a férfi Bellatrix fülébe, aztán átemelte a nő lábát Voldemort csípőjén. A Nagyúr különös módon tényleg nem siette el a dolgot, lassan és már-már érzékenyen vezette magát a nőbe. Egyik kezét Bella derekán nyugtatta, a másikkal a behatolást irányította.
Bella tág szemekkel, és kissé görcsösen ereszkedett alá, bal kezét a kígyószerű férfi hasára tette, hogy szükség esetén mélyen véresre karmolhassa. Jobb keze Black vállán nyugodott, hogy valamennyire biztonságban érezze magát. Kellett néhány másodperc, hogy a teste megszokja Voldemort hatalmas méreteit, és ne csak kínzó feszítést érezzen magában. Amikor teste teljesen a Sötét Nagyúr csípőjére feszült, egy pillanatig úgy érezte, mintha karóba húzták volna.
Talán kicsit erősebben szoríthatta meg Orion vállát, mert a férfi azonnal reagált a segélykérésre. Rövid, gyönyör teli szemlélődés után, ahogy a mestere magára húzza Bellát; máris ölelte és simogatta a nő testét. Bizsergető csókokkal hintette be Bellatrix tarkóját, szelíden simogatva a combjait.
A fájdalmas szorítás elmúlt, és valami átvette a helyét Bella testében. Valami bűnös, és mégis jól eső borzongás. Voldemort lassan elkezdte mozgatni a csípőjét a nő alatt, hogy hasonló mozgásra bírja jegyesét. Bellatrix hátracsapta a fejét, és igyekezett nem megfulladni a vágytól. A Nagyúr immár mindkét tenyerét a nő derekán nyugtatta, hogy szabályozza a mozgásukat.
Black a nő mögé térdelt, harcra kész és teljesen felajzott állapotban kezdte simogatni Bella fenekét. Lágy csókokat nyomott szerelme hátára, miközben tenyere néha előre csúszott, hogy kellemesen megmasszírozza a nő mellét.
Kissé nagyobb terpeszbe térdeltette Voldemortra Bellát, hogy könnyebben a nőhöz férhessen ő is. A Nagyúr lassan magára húzta Bellatrix felsőtestét, hogy szinte Bella ráhasaljon a fehér testére.
Black szenvedélyesen simogatni, aztán csókolgatni kezdte a nő fenekét. Néha ujjai előre szaladtak a vaginájáig, ahol megcirógatta Bellatrix és a Sötét Nagyúr kettősét, majd visszacsusszantak a nő ánuszához.
Bella először csak annyit észlelt a helyzetből, hogy Voldemort magához húzza, aztán a kutyus ingerelni kezdi a végbélrózsáját. Majd egy ujját bele is mélyeszti.
- Óóó… talán ezt mégse… - kezdett volna el tiltakozni, ha Voldemort be nem fogja a száját. Így csak a férfi tenyerébe tudott beszélni, aztán a sötét varázsló egy gyenge pillanatában szájon csókolta a nőt. Mindkettejük legnagyobb megdöbbenésére, a csók édesre és hosszúra sikeredett. A Nagyúr magára szorította a nőt, és nem engedte mozogni, vagy csak alig. Black a hátuk mögött immár két ujjal fedezte fel  Bellatrix rejtett tartalékait. Amikor viszonylag tágnak tartotta a nyílást; lassan, de határozottan a nőbe hatolt.
Bella Voldemort szájába sikított, amikor úgy érezte, hogy Black egyszerűen szétszakítja. Legszívesebben leugrott volna a uráról, azonban a sötét varázsló olyan szorosan tartotta, hogy szinte moccanni sem tudott. Erőtlenül nyöszörgött, amíg Black át nem jutott a záróizmokon, és teljesen belé nem furakodott. Néhány pillanatig őrületesen rossz, mindent szétszakító, és fájdalmas érzés vette át a hatalmat a gyönyör felett.
- Mindjárt jobb lesz – suttogta a nő háta mögött Black. Szinte belehalt a kínzó gyönyörbe, amiért ilyen forró és szűk, járatlan helyre juthatott el. Érezte, ahogy a nő minden centiméterét betölti. Férfiassága irdatlanul lüktetett, amíg lassan el nem kezdett mozogni, hogy tovább tágítsa a járatot.
Ahogy Black is mozogni kezdett benne, Bellatrix megint felsikoltott, de ezúttal már az eufóriától. Voldemort is lazított a szorításán, majd alkalmazkodott a felette térdelők mozgásához. Először csak lassan, és szelíden; aztán egyre szenvedélyesebben hintáztak mindhárman. Orion kissé rádőlt a nőre, Bella szinte teljes súlyával a Nagyúrra préselődött; és eddig sosem tapasztalt kéjt próbált túlélni.
Black a nő csípőjét fogta, és simogatta; míg Voldemort a vállait. Bellatrix az önkívületet súrolva igyekezett tartani magát, de erőtlenül a urára ejtette a fejét, és dolgozott a mindent szétfeszítő kín és vágy feloldásán. Minden izma görcsbe állt, minden idegszála megfeszült már, annyira vágyott a kielégülésre. Tudta, hogy nem tudja sokáig tartani magát; mert szinte széttépik a férfiak. Fojtogató, és mégis különösen élvezetes pillanat volt; amikor a teste feladta a harcot, és átsodródott a semmibe.
Elernyedtek az izmai, és egész testén káprázatos borzongás futott végig. A következő pillanatban Black is elélvezett, és hangosan zilálva a világ tudtára adta az örömét. Bellatrix hátára feküdt, igyekezett visszanyerni normális szívdobogását, de hosszú másodpercekig alig tudott magáról.
Voldemort szinte megfulladt legalul, Bella alig mozgott felette. Szédületes vágy kínozta már őt is, de még tartotta magát pár pillanatig, amíg Bella és Black fújnak egyet. Ahogy a sötét hajú férfi megemelte a fejét, a Nagyúr megfogta Bellatrix melleit, aztán erősen megmarkolva őket, lökött még kettőt-hármat a nőn, hogy még egy kicsit kínozza mindannyiukat. Kellemesen szűk volt a jegyese testében, alig tudott volna ennél finomabb érzést megnevezni. A következő percben Voldemort is átadta magát az élvezeteknek, és mélyen a nőbe engedte cseppjeit. Ilyen kitüntetést is ritkán kapott tőle, hiszen mindig visszafogta magát.
Voldemort felordított, amikor felszabadult a vágyak fogságából, aztán erősen magára szorította, még egyszer, utoljára Bellát. Mindhárman fáradtan, és kielégültek pihegtek egy másodpercig egymás hegyén-hátán; majd Black kicsusszant a nőből, aztán elténfergett a fürdőszobába.
Bellatrix is lekászálódott uráról, de ő csak mestere mellé heveredett, aztán az oldalára fordulva nézte a férfit. Voldemort arcán kisimultak az apró szarkalábak, és nyugodtan bámulta a plafont. Néhány pillanattal később felsóhajtott, aztán a nőre nézett, elhúzta a száját, majd magára húzta a nadrágját, és felült az ágyon. Bella zavartan feküdt tovább középen, igyekezett eltakarni pőreségét, valamennyire betakarózott, amennyire elérte az elmocorgott takarót.
Behunyta a szemét, és mérhetetlenül igyekezett arra koncentrálni, hogy a Nagyúr nem is figyeli minden mozdulatát. Fáradtan feküdt a párnákon, és fogalma sem volt, meddig tart még az élete. Hiszen leendő férje szeme láttára élvezkedett egy másik férfival...igaz...az ura akarata volt.
Black a szokásosnál sokkal gyengédebben tette be maga után az ajtót, ahogy visszaérkezett a fürdőszobából. Ágyéka köré egy sötét törölközőt csavart. Fedetlen mellkasán vízcseppek csillogtak a kandalló lángjainál.
Bellatrix kábultan nézett fel a férfira, amikor odaült mellé az ágyon, majd becsusszant a takaró alá, és rendesen betakargatta magukat.
Orion szelíden cirógatni kezdte a nő tarkóját, hogy Bella a szemébe nézzen.
- Borzalmas volt? – kérdezte gúnyosan.
- Igen. Borzalmasan jó – mosolygott halványan a nő. Voldemort felnevetett, miközben összeszedte a díványon hagyott ingjét, és ráérősen magára öltötte. Begombolta az utolsó inggombot is, majd felvette a talárját. – Én most lefekszem – indult el az ajtó felé. – Ha kiszórakoztad magad, csak öltözz fel, és távozz, több feledatod egyenlőre nincs… Vagy ha kedved úgy tartja, maradj reggelig, ahogy gondolod. A takarítással pedig ne foglalkozz, az is az ajándék része – húzta fel a szemöldökének helyet a Nagyúr, aztán vissza sem nézve távozott.
A szobára egy percig néma csend borult. Bella szíve lassan megnyugodott, és félig a pilláit is leengedte.
- Mire akart utalni a Nagyúr a takarítással? – kérdezte halkan a mellette fekvő Oriontól. A férfi nyugodt szívvel cirógatta, sápadt színe visszaszivárgott az arcára. Látszott rajta, hogy nem kíván válaszolni a nő kérdésére.
- Fáradt vagyok – szólalt meg rövid hallgatás után. – Kérsz egy kis konyakot? – kérdezte halkan a nőtől.
- Most nem, köszönöm – sóhajtotta Bellatrix. Black kinyúlt a takaró alól, és elvette az éjjeli szekrényről a saját poharát. Ahogy az italért nyúlt, az éjszaka folyamán először villant Bella szemébe a Sötét Jegye. A nőt elfogta valami, megmagyarázhatatlan viszolygás hiába ő is halálfaló, a kutyusról soha nem gondolta volna. Sokkal erősebb, és sokkal átfogóbb érzés volt; mint mikor Voldemort hozzáért… - Kimehetek a fürdőszobába? – kérdezte alig hallhatóan a férfitől.
- Maradj még egy kicsit… - morgott Black, aztán átnyúlt az éjjeli szekrény felett, és a közeli fotelba letett talárjából előhúzta a varázspálcáját. Bellatrix elsápadt, amikor a férfi visszafeküdt mellé. Suhintott egyet a nő felett, mire az hátrakapta a fejét. – Megijedtél? Ez csak egy tisztító bűbáj volt, Bella… - gúnyolódott a régi hangnemében Orion. Bella fáradtan elhúzta a száját. – Félsz tőlem?
A nő nem tudott mit válaszolni, elég volt a férfi tekintetébe fúrni a sajátját. Az utóbbi órában rábízta az életét, és a halálát. Ezt már úgy sem tudja visszavonni, vagy visszacsinálni…
- Inkább a halál gondolata riaszt – sóhajtott Bella. – Nem haragszom, és nem átkozlak meg – mosolygott fáradtan. – Egész kellemes fogság volt, csak ne fájjon a legvége sem…
- Nem fog – húzta halvány mosolyra a száját Black is. Odahajolt a nőhöz, hogy hosszan és szenvedélyesen belefeledkezzen szerelme szájába. Még egyszer. Utoljára. Amikor elvált az ajkuk, a nő lehunyt szemmel kifújta élete legfinomabb csókja után a tüdejét kínzó levegőt. Black kihasználta a pillanatot, míg Bella nem néz a szemébe az ártatlan tekintetével, és a nő fejére bökött a varázspálcájával.
- Exmemorien!
Az átok kimondása után két nagy veszteség is érte a férfit: részben élete egyetlen szerelmét, részben a saját boldogságát küldte a feledés örök sötétségébe. Tudta, ha nem ő, akkor a Sötét Nagyúr törli Bella emlékeit...talán az összeset róla, de így csak ezt az estét felejtette el.
Miután a nő soha többé nem fog emlékezni erre, ő nyugodt szívvel hisz az átok miatt elaludt, még egy csókot lehelt a szájára. Búcsúcsókot.
Nem tudta, bár nem is akarta elhessegetni a furcsa, kiüresítő érzést a szívéből. Hagyta, hogy elhatalmasodjék rajta néhány percre; hogy érezze a tisztaság hiányát, a remény hiányát; majd nehéz végtagokkal felkelt az alvó nő mellől aki soha nem lehet az övé, majd felöltözött és távozott.

Elvégre háború dúlt odakint…