Kuba, a salsa hazája

🔱tre🔱

🔴Lynda szemszöge🔴

Ahogy elment Felix felcaplattam az emeletre, hogy előszedjem a bőröndöt.
Ki-bebaszottan izgultam az utazás miatt.

Eljött az indulás napja. Még az utolsó pillanatban leellenőriztem mindent, hogy helyén vannak-e a dolgaim.
Három fürdőruhát még bedobtam a ruhakupac tetejére.
Kinyitottam a szobám ajtaját, és kigurítottam a bőröndom, majd a lépcső felé vettem az irányt.
Alig bírtam lecipelni azt a hatalmas rózsaszín bőröndömet, ezért inkább úgy gondoltam hogy legurítom a fokokon. Hatalmas lármát csaptam.
-Szivecském, szivecském! Jól vagy?-kérdezte anya aggódó szülői hangon.Rohant oda a lépcső aljához.
-Persze jól vagyok.-értem le a lépcső utolsó szintjére mire kiejtettem e szavakat.-Csak olyan nehéz ez a fránya bőrönd, hogy nem birtam lehozni tisztességes módon anélkül hogy összetörném magamat.
-Azért... óvatosan az úton..szeretném ha időben és épségben hazajönnél.
-Rendben anya. Majd hívlak  ha lesz alkalmam rá. És kérlek... vigyázz Marcosra.Szeretlek!

--

🔴Lynda🔴
Kiértem a reptérre, áthaladtam a biztonsági kapukon, és már a gép iránya felé vettem céltudatosan az irányt.
Fellépkedtem a gép lépcsőjén a kézi poggyászommal, és már a helyemet kerestem a sok szék között. Behuppantam az ablak mellé. Nem tudhatom, hogy kik fognak mellém ülni és, hogy szerencsés lesz e az utam.
Valaki lehuppant hírtelen mellém, láttam hogy az ismerős arc az, akit a tragédiám óta ismerek, Felix.
-Jézusom, te mit keresel itt?-néztem rá hatalmas szemekkel.
-Hölgyem, van valami probléma?-lépkedett oda hozzánk egy légiutaskísérő.
-Nem-nem semmi probléma nincs, csak egy kis meglepetést okoztam a hölgyikének itt mellettem.-egy lehengerlő, colgate reklámba illő mosollyal elköszönve felém is fordult.-Szóval gondoltam nem szeretnél egyedül bóklászni abba a veszélyes városban, szóval amikor ingent mondtál az ajánlatomra én intéztem is a jegyemet.Remélem nem gond..
-Igazából...én...a szivem mélyén örülök is neki, hogy itt vagy. Biztonságban érzem magam.
-Hölgyeim és uraim! Kérem kapcsolják be biztonságöveiket és kapcsolják ki mobiltelefonjaikat.Megkezdjük a felszállást 5másodpercen belül. 5....4....3....2....1....

Egy nagy huppanással felemelkedtünk a földről. El sem hiszem. Még soha nem ültem repülőn. Mindig csak busszal zötykölődtem a céges konferenciákra.
Az ablakon bámultam kifele. Figyeltem ahogy a sok ház egyre kisebbé válik, ahogy a sok régi gyerekkori emlékem ott van lent a talajon. A játszótér, ahol annyit játszottam a bajtársaimmal. Látom az erdőt, ahova járt apám vadászni, látom a füttyös gyümölcsöst melyből az almákat vettük ha kifogyott a kamra tartalma. Látom a szőlőst amelyben mindig szüreteltük az érett termést, hogy új borkészletünk lehessen az új évre és láttam a sírokat, hol annyi kép tárul elém, hogy anyám egy sír előtt érdepel. Pontosabban apám sírja előtt. Csak halkan sírogat és magához ölel, mint egyetlen gyermekét. Az élete minden egyes percét rámáldozza.
És ott a park. A régi szerelmek lábnyoma. Emlékszem itt csattant el az első csókom, mely csókok íze számban hol méz hol áfonya. Már most honvágyam van. A sok emlékkép összegyült bennem, s most mindegyik a szemem előtt lebeg, egy könnycseppbe összetömörödve.

Az emlékeim átmosódtak egy álommá. Elaludtam.
Az álmomat a bemondó figyelmeztetése és Felix érintése ébresztett fel.
-Kérem csatolják be biztonsági öveiket, kisebb légörvénybe keveredtünk. Maradjanak a helyükön, és őrizzék meg nyugalmukat.

A rémültség kezdett urrá lenni rajtam.
-Minden rendben van? Olyan sápadt vagy.-kérdezte Felix tőlem
-Nem, nagyon félek. Mi van ha lezuhanunk? Pont az óceán felett vagyunk. Ha lezuhanunk senki sem fogja túlélni. És mi lesz ha...

Felix a számra tapasztotta az ajkait.
-Ezt csak azért hogy megnyugtassalak és maradj csendbe.
Kislányos zavarba olyan piros lettem mint Felix ajkai.
-Olyan aranyos vagy ilyen kis piros pozsgás arccal.

🔵Felix szemszöge🔵
-Hé fiúk!-sziszegtem a fogaim között.-megjött a csomag. Megyek kifizetem ti addig pakoljátok ki, de legyetek résen nehogy valami rendőr szagot fogjon.
-Rendben főnök!-szólt a csapatom.
-Majd találkozunk emberek, Kubában. Majd csak a második nap megyünk hozzátod, addig próbáljatok rendet tartani.Én léptem, szevasztok.