Kellemes Húsvétot mindenkinek! :) Szóval itt a második rész, én bízom benne, hogy most egy kicsit több visszajelzést kapok. Jó olvasást!
***************************************
H. 21:14
Valami varázslat hatása alatt jutottam vissza a kanapéig, és gyorsan le is ültem, mielőtt még elájultam volna. Amikor kifújtam magam, és sikerült vennem néhány mély levegőt, eszembe jutott, hogy miért vagyok ott. Ijedten néztem le a kanapéra, és csak akkor nyugodtam meg, amikor láttam, hogy nem ültem rá Ginára. A lány mellettem foglalt helyet, fejét a tenyerével támasztotta, hosszú haja teljesen eltakarta őt a kíváncsi tekintetek elől. Ösztönösen nyúltam oda, hogy lassan, megnyugtatóan simogassam a hátát.
– Gina, ezt meg kell innod – nyomtam a kezébe a poharat, amit legnagyobb döbbenetemre azonnal elfogadott. Azt hittem, tovább kell majd győzködnöm, de ő egyszerre megitta a vizet, mintha már napok óta szomjazna. – Ügyes kislány! – dicsértem. Még mindig egy bizonyos kék szempár lebegett előttem, de én csak tovább cirógattam a lány karját. Gina ezt biztatásnak vehette, mert egy váratlan pillanatban átlendítette felhúzott lábát a combjaimon, és szemből az ölembe ült, majd mielőtt még feleszmélhettem volna, a számra tapadt. Felnyögtem, de ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy esetleg élvezném a dolgot. Egyszerűen csak meglepődtem, de amikor végre újra kapcsolt az agyam, azonnal lelöktem magamról a lányt.
Nem érdekelt Gina, teljesen leszartam, hogy mennyire dühös, még csak arra sem méltattam, hogy ránézzek. Szemeim a bár előtt állókat fürkészték, és amikor megtaláltam, azonnal összeakadt a pillantásunk. Louis valami italt kortyolgatott, és gúnyos vigyorral tekintett felém. Nem tudtam, hogy ez nekem szól, vagy a mellette álló Liamnek, akinek feldúlt arckifejezését látva azonnal tudtam, hogy biztosan Lou-t osztja ki éppen. Figyeltem a helyes arcot, és hirtelen újra egy kis összezavarodott tini lettem, aki teljesen eszét vesztve kóstolgatta a finom ajkakat. Pontosan fel tudtam idézni, mennyire zubogott a vérem, amikor közel volt hozzám... amikor megéreztem a merevedését az én farkamhoz dörzsölődni. Próbált hozzám gyengéd lenni annak ellenére, hogy alig bírt magával. Louis Tomlinson akkor majdnem elvette a szüzességemet, és egy ökör voltam, hogy ellenálltam. Azóta voltam már pasikkal, és nem tagadom, azokat az együttléteket sokszor jobban élvezem, mint amikor lányokkal voltam. De ha egy szexi hímnemű volt a karjaimban, számtalanszor eszembe jutott Louis, mert akármit csinálok, még mindig ő tölti ki a gondolataim eléggé jelentős részét. Véget akartam vetni ennek. Csak egy gyerekkori fellángolás volt, amin ideje túllépnem. Újra felé indultam, miközben rezzenéstelenül álltam a pillantását, és egyenesen odasétáltam melléjük. Lou gyönyörű szemei csak egy pillanatra tükrözték hitetlenkedését, aztán máris rendezte a vonásait, majd hatalmas vigyorral szólított meg:
– Szia, Harry! De rég láttalak... Azóta igazi férfi lett belőled – nézett végig rajtam szemérmetlenül, amitől máris forrni kezdett a vérem. Nem törődtem a testem reakcióival, csak megköszörültem a torkom, és én is hasonlóan udvariasan köszöntöttem:
– Szép estét, Louis! Három éve nem találkoztunk – jelentettem ki az egyértelműt, de amikor felcsillant a szeme, máris megbántam.
– Talán hiányoztam? Számoltad a napokat?
Liam felhorkant mellette, és csak találgatni tudtam, hogy Louis-ra mérges az egoista beszólás miatt, vagy azért, mert egyáltalán odamentem hozzájuk.
– Elfoglalt voltam – válaszoltam flegmán.
– Megértem. Gondolom, mint azzal a csajjal, ott – bökött a fejével Gina felé.
YOU ARE READING
Fuck harder, love deeper (Larry Stylinson ff.)
Fiksi PenggemarEgy rövid, négy részes Larry Stylinson fanfiction. "Louis tekintete rám villant, és azonnal az arcomon állapodott meg. Aztán még arra is volt ideje, hogy végignézzen rajtam és elmosolyodjon... A fenébe a lábaim remegésével! A fenébe azzal, hogy...