Szürke hétköznapok
Újra az igazgatónál. Szerintem már ő is unja, hogy velem kell foglalkoznia, velem és a piti kis ügyeimmel. És hogy éppen mi az apropó? Az hogy nem takarítottuk ki az osztálytermet. Én nem kaptam figyelmeztetőt, érdekes módon Dávid viszont kapott. Miközben Az osztályfőnök Dávidot szidta én jót nevettem magamban. A mintagyerek, aki mindig tanul és kifogástalanok a jegyei a srác, aki már attól összeomlana, ha egy perc véletlenül nem úgy alakulna az életében, ahogy azt ő eltervezte. Azt sem értem miért kell takarítanunk egyáltalán az osztályt, vagyis hogy miért pont éppen nekünk, kettőnknek. A házirendbe sincs benne, mondhatni csak a tanár szórakoztatására szolgál. A takarítónő persze meg sem közelíti a termet. Egyébként is, ha a sok agyhalott annyira szemetelni akar, takarítsanak fel maguk után. Hát, de nem? DE. Miért éppen mi ketten? Ő sem tudná megmondani, a hasára csap és az van, amit ő mond. Van nekem fontosabb dolgom is annál, hogy az ő kedvére tegyek. Tanítás után amúgy sem tarthat itt. Faszság az egész. Szóval figyelmeztető? Rendben, ha ebben leli "Őnagysága" örömét akkor legyen úgy, hiszen a világért sem akarnánk kihúzni a gyufát, ugyebár. Amúgy is pont leszarom. Nem érek rá a tanárok kedvére tenni éjjel-nappal. Meg hát kedvem sincs erre pazarolni az életem "szebbik" felét. Bírom én a Tanár urat, tisztelem is, de valljuk be ez pofára ment. Éppen elég fájdalmas dolgot kell egy diáknak elviselnie nap, mint nap. Nem kell a tanároknak is rátennie egy lapáttal. Na sebaj.
YOU ARE READING
Álarc nélkül 1.
Non-FictionA történet egy lányról szól és az életnek azon részéről amit csak az ért meg aki megéli a pillanatot. Próbáltam minden józan gondolatomat beleszőni a történet kusza szálaiba. Igaz történeten alapszik. Jó szórakozást. :)
