Álarc nélkül 1.

Október 9.

Még mindig nem találkoztunk. Néha nem is értem mi tart még össze minket. A fájdalom szinte mardos belülről. Miért nem láthatlak? Végülis 142km nem is olyan nagy távolság. Anya nagyon ellenzi ezt az egészet, attól fél ami már 5 hónapja bekövetkezett, hogy elrabolod a szívem. A lelke mélyén ő is tisztában van vele, hogy nem tud tenni semmit ez ellen. Elfogadni mégsem képes. Én megígértem magamnak, hogy adok neki időt. Időt arra, hogy elfogadja ezt az egész helyzetet. De mégis mennyi időre lesz szüksége? Lassan összeroppanok a súly alatt...
A hihetetlen az, hogy 142km képes megfosztani majdnem minden boldogságomtól.
Na és most jön még csak a csattanó, még soha életemben nem találkoztam vele. Láttam képeken, ismerem minden porcikáját, ismerem a titkait, ismerem a gondolatait, a félelmeit, előnyeit és hátrányait. De azt nem ismerem ami a legfontosabb lenne. Az ölelése, a csókja és az érintése, teljes valójában. Ez az egész olyan mintha egy álom lenne amiből nem vagyok képes felébredni.

Az a legszebb az egészben, hogy kitartok a bizonytalan mellett, és hiszek a talánban. A talánban, hogy talán egyszer majd az enyém lesz. Hű vagyok hozzá hosszú hónapok óta pedig lehet, hogy amint meglát meghátrál. Lehet, hogy a világon semmi sem fog úgy alakulni ahogy elterveztem. Hiszen az élet is csak véletlenek egymásra halmozása. Végül pedig a nagy halom véletlen tetejéről az egyetlen biztos dologba ugrunk. A halálba.

A szép ebben az, hogy ő érte elhagytam mindent ami valaha éltetett. A nikotint és az alkoholt. Így jobban belegondolva megmentette az életem. Hihetetlen igaz? Hogy egyetlen üzenetből ő lett az életem. Az egyetlen dolog ami tényleg kitölti az űrt a szívemben amit papám hagyott rám. És szinte varázsütésre eltörölte az összes fájdalmam amit azért éreztem mert apa nélkül nőttem fel. Az egyetlen dolog amiért őszintén köszönetet kéne mondanom az tényleg ő. Mert mellettem marad. Minden balhé és gyötrelem után amit nap mint nap átélünk, amit a családtól kapunk emiatt... ő kiállja. Azthiszem mindezekből tudom csak igazán, hogy enyém a világ legcsodálatosabb lánya.