Majd rájössz...

2.fejezet

E rövidke beszélgetés után azon kaptam magam , hogy már másnap van és nála vagyok. Apám a válás óta minél messzebb akarta tudni magát a családunktól ,ezért egy napsütötte városba költözött. Mi pedig maradtunk a helyünkön ahol a városban mindig a csontvelőig hatódó hideg uralkodott. Itt az emberek a legvastagabb télikabátban járnak, míg amerre apám él feltehetősen lengén öltözködnek az emberek. Apám itt pont egy strandra néző házat vett,ahol csodaszép a kilátás a tengerre.Mivel csak téli cuccaim voltak apám elvitt a helyi plázába ahol beküldött egy üzletbe mondván válogassak.Hát nem szeretnivaló?Pár perccel és pár random ruhával- amit csak magam elé tartva mértem le - léptem ki az üzletből.Nem volt annyi kedvem vásárolni. Apám kicsit meglepődött miután azt hitte egy egész órát fogok bent tölteni.

-Hát te?

-Végeztem.-vontam meg a vállam nemtörődöm stílusban.

-Ennyi?Nem szeretnél még venni valamit?-nézett hitetlenkedve.

-Igen ennyi...nem szeretnék mást.-hagytam annyiban, mire csak rámmosolygott.Hazafelé az utat csendben tettük meg.Egyszer néztem csak rá , de ő nem is figyelt rám.Nagyon gondolkodott valamin. Rövidesen mire hazaértünk én már rögtön felmentem a szobámba.Rávetettem magam az ágyra és a mennyezetre meredve gondolkodtam.Gondolkodtam, hogy mi lesz ezután.

Mire belemerültem volna a gondolkodásba jelzett a telefonom, hogy üzenetem érkezett.Felkaptam és megnéztem. Ő írt. ,,Szia.Mi van veled?Már rég nem beszéltünk.,,-csak ennyi állt benne.Mintha sima baráti üzenetként írta volna.De nem az.Több annál.Ő mindig ilyen volt. Szeret, de nem az a folytsalakmeg kapcsolatot akarja. Én így tartom helyesnek.Már 6 hónapja,hogy járunk. Nagyon messze lakik ezért csak hónaponta tudunk találkozni,de az a nap mindent felülmúl.

Anyám halála óta csak 1x találkoztunk.Azon a napon nem szólt semmit csak úgy ahogy voltunk átölelt és így maradtunk.Nem próbált semmit kiszedni belőlem, mert tudta.Tudom, hogy tudta.Mi másért akarna az ember lánya az imádott anyjától azért elmenni, hogy azzal az utálatos apjával töltse le élete hátralévő részét aki még pár éves korában elhagyta és apa nélkül nevelkedjen fel? Nem kellett neki ezt elmagyarázni.Megértett és akkor abban a pillanatban ez volt a fontos.