Amnesia-Ashton Irwin FF.

《part three》

/Winter/
-semmi baj! Mindent szépen sorban meg mutatok! Hátha lesz valami..-a végét már halkabban mondta de én még pont hallottam. És a legrosszabb tulajdonságom az hogy mindenen gyorsan felkapom a vizet. Minden apróságon mint például ez.
-Bocs Ashton hogy 2 hete a világomat se tudom és nem tudom hogy egyáltalán ki voltam vagy vagyok.-kezdtem el ordítani és meglepett hogy Ash mind ezt nyugodt szívvel bírta.
-igen tudom bocsánat. És mielőtt kérdeznéd én a legjobb barátod vagyok ugyhogy tudom hogy minden kis hülyeségen fel kapod a vizet és nem, nem vagyok gondolat olvasó.-na jó esküszöm ez a fiú ha nem gondolatolvasó akkor mágus. Vagy lehet hogy csak tényleg ő ismeri minden mozdulatomat.-na mielőtt még annyira nagyon messze mennénk gyere oda ahol legelőször találkoztunk.-Ashton egy eldugotabb helyen lévő padhoz vezetett amikor is megint elkezdtem szédülni és már majdnem a földet értem amikor KÉPSZAKADÁS:
/Ashton/
Tudom hogy ilyenkor az lenne a normális ha elkezdenék aggódni. De most nem tettem. Ugyanis azt mondta az orvos hogyha Win megszédül vagy elájul esetleg mind a kettő akkor az bizony annak a jele hogy kezd visszaemlékezni. Amikor eldöntöttem hogy kihozom ide a padhoz már akkor éreztem hogy ez lesz de valahogy még is meglepett. Az orvos szerint ilyenkor le kell valahova fektetni és amikor felébred egy pohár vizet adni neki hogy ne legyen rosszul. Már amennyire ennél lehet rosszabbul lenni. Pár perc után végre elkezdett ébredezni aminek igazából már nagyon örültem. Remélem nem tervezte ezt minden helyszínünknél mert én akkor esküszöm megőrülök.
-Már megint mi történt? És miért vagyunk kint a padunknál?-kérdezgetett meglepetten de én csak ott vigyorogtam mert hihetetlen nagy boldogság járt át amikor tudta hol vagyunk.
-Megint elájultál. Tessék ezt a vizet idd meg hogy ne legyél rosszul. És mielőtt kérdeznéd azért történt mindez mert ezek a gyógyulásodhoz vezetnek. Reménykedjünk benne hogy pár nap múlva már mindenre emlékezni fogsz.
-Köszönöm Ash!-szökött a nyakamba Win mire kissé meginogtam de végül sikerült megtartanom egyen súlyomat. És mint mindennek ami ebben a pillanatban történ ennek is örültem mert akkor ezek szerint az én drága Winterem visszatért.
/Winter/
Emlékszem. Ez nem lehet igaz. De mindent csak sorjában. Először is mivel Ashal megbeszéltük hogy nincs kedvünk semmihez ezért ott maradtunk a padnál. Ami jó hosszú ideig tarthatott mert egyszer csak azt vettük észre hogy kezd sötétedni mi meg egyre álmosabbak vagyunk. Közös megegyezés alapján haza is mentünk Ashton meg nem akart már hazamenni ezért itt aludt nálunk. Igen sajnos együtt velem az én ágyamba. De mindenki tudja hogy köztünk nem is lesz soha más. Otthon én egyből célba vettem a fürdőszobát és egy gyors tusolás után késznek nyílvánítottam magam. Persze már semmihez nem volt erőm ezért egyből elterültem az ágyamon és lassan elnyomott az álom. És akkor mintha fejbe vertek volna kezdtek bennem gyűlni az emlékek.