Amnesia-Ashton Irwin FF.

《part two》

/Winter/
Nem sokkal később mát bent is voltunk a lakásban. Mivel emeletes házunk van lassan cammogtam felfelé a meredek lépcsőn. Amikor felértem a szobámba körbe fordultam és valamiért hirtelen rosszul lettem és forogni kezdett a világ. Az utolsó amit láttam hogy Ash beszél hozzám de semmit nem értettem majd minden sötétülni kezdett.
/Ashton/
Amikor bementem Winter szobájába akkor láttam hogy a lány fal fehér arccal majdnem össze esik és össze vissza nézeget.
-Hé Win! Minden rendben?-kérdeztem tőle de totál felesleges volt mert csak értetlen fejjel figyelt-Hallod? Winter?!-alighogy kimondtam összeesett és hála a gyors reflexeimnek így nem esett a földre.
-Nora! Gyorsan gyere!-kiabáltam le és alig tudtam megszólalni annyira le voltam sokkolva.
-Mi történt? Úramisten!
-Hívd ki az orvost! Mondd neki hogy amikor bejöttem akkor sápadt volt és nem hallotta azt amit mondtam neki most meg elájult.-Nora már egyből kapta is fel a telefont és hívta Win orvosát. Amikor letette és elmondta mit mondott egy nagy kő esett le a szívemről:
-Nyugodj meg Ashton semmi baj nincs! Azt mondta Dr.Hill hogy ez csak annak a jele hogy amikor felébred lehet emlékezni fog valamire tehát ennek csak örüljünk. Ja és még hozzá tette hogy ne nagyon hagyjuk egyedül és ha felébred akkor adjunk neki egy pohár vizet!
-Rendben! Itt maradok mellette!-ez tényleg így volt. A nap további részében addig amíg Winter nem kelt fel én ott ültem mellette. De amikor eljött az a pillanat hogy fel kelt hihetetlenül örültem.
/Winter/
Sajgó fejjel keltem fel és fogalmam sincs hogy mi történt velem. Csak azt láttam hogy Ash lehajtott fejjel ül mellettem.
-Ashton minden rendben?
-Jajj Win de örülök! Úgy megijedtem de aztán kiderült hogy ez csak annak a jele hogy fogsz valamire emlékezni. Mondd azt hogy emlékszel rám?!-először meg akartam viccelni azzal hogy fogalmam sincs ki ő de aztán ránéztem meggyötört arcára és át passzoltam máskorra a viccelődést.
-Már miért ne emlékeznék rád te Jeti?!-ja hát igen. Ash és köztem van majdnem 2 fej különbség ami azért nem kicsi. Mármint csak én vagyok az.
-Na mivel látom igen jó kedved van mit szólnál ahhoz ha elmennénk egyet sétálni a parkba?-nagyon boldog voltam Ash lelkesedése miatt ezért nem volt szívem nemet mondani pedig hihetetlenül fáradt voltam így csak bólintottam. Igazából amikor kimentünk fogalmam se volt hol vagyunk vagy merre megyünk.
-ohmm..Ash! Nekem..én nem..én nem tudom hol vagyunk-hajtottam le fejem mert nagyon próbáltam de egyszerűen nem tudtam emlékezni hol vagyunk.