Kívülről tökéletes

2.

Mikor magamhoz tértem teljes sötétség volt a házban. Apám nincs itthon.

Elmentem a konyhába vizért és hogy bekössem az alkaromon virító sebet.

Nem tudtam elaludni. Csak bámultam a plafont a sötétbe miközben megállás nélkül folytak végig a könnyek az arcomon.

A gondolkodási menetemez a bejárati ajtó csapódása szakította meg. Megijedtem.

- ASHLEY - üvölt apám, én meg bebújtam a ruhásszekrényembe hátha ott nem talál meg.

- ASHLEY -hallottam a trappolását a lépcsőn, és ösztönösen összehúztam magam.

Hallom ahogy nyitódik a szobaajtóm.

"most végem!" "meg fog találni!" ilyesmi gondolatok cikáztak a fejemben.

- HOL VAGY??!!- csukta be a szobaajtóm. Megnyugodtam.

Pár perc múlva abbamaradt a kiabálás.

Óvatosan kimászok a szekrényből és kimerészkedek. Apám a szobájában aludt.

Reggel megpróbáltam halkan készülődni.

Elindultam a suli felé.  A fülhallgatómat csatlakoztattam a telefonomhoz és indultam tovább.

A suliba beérve egyből az osztályomhoz mentem. A padomhoz léptem ami a bal oldalt a legutólsó pad. 

Első óra kémia az ofővel, Mrs.Williams-sel

Már elkezdődött az óra amikor bejött az osztályba az igazgató.

- Kedves 11.D! Örömmel jelentem be, hogy egy új osztálytársuk lesz! Pár perc múlva meg is érkezik!- és ki is ment a teremből.

Elszabadult a pokol. A lányok visítoztak, hogy tuti valami kigyúrt, helyes pasi lesz.

A fiúk meg remélték, hogy valami plázapicsa lesz az új osztálytársunk.

10 perc múlva nyílt az ajtó. Egy magas, nagyon sötétbarna hajú alak lépett be rajta. Majdnem az összes lány szerelmesen felsóhajtott. Az ofő persze egyből letámadta a srácot.

Nemsokat hallottam a beszélgetésből csak néhány szót. Úgy mint "új", "iskola"  "költözés"  vagy éppen "diák". Egyből levágtam a lényeget. A srác valahonnan ideköltözött és ebbe az iskolába fog járni.

Egy "ezt nem hiszem el" sóhajjal dőltem hátra. Gyorsan körbepillantottam az osztályon, szabad helyet keresve. Nem volt... Vagyis de. Mellettem.