infinite [isak & even]

him. 2

Egy éve most beszéltem ismét Even-el.  Kissé szíven szúrt mikor köszölte,hogy mennie kell mikor csak pár szót váltottunk.

Hazaérve utam a konyhába vezetett és letettem a szatyrokat a pultra.

- Minden rendben? -jött mellém Noora és segítetett pakolni.
-Persze..csak,találkoztam Even-el..-motyogtam neki.
Kissé hátra hökkölt, s mosolyogva rámnézett.
-Újra van valami..?-kérdezte.
-Mi? Nem,nem,dehogy is. Mi csak,barátok vagyunk.-jöttem zavarba és nem tudtam mit mondani.
-Figyelj Isak. Látszik rajtad,hogy nem vagy túl rajta. És ez megérthető,lehet,hogy ő is rosszul viseli ezt az egészet. Beszélj vele. Egyikőtök se hülye,megtudjátok beszélni. Még a végén lehet lesz is belöle megint valami.

Tudtam,hogy Noora-nak igaza van. Lehet beszélnem kellene vele.

Elmentem egy közeli parkhoz,s leültem a padra. A telefonomat nézve gondolkoztam. Pár perc után fogtam magam,s rámentem Even nevére,s elkezdett kicsöngeni a telefon.