infinite [isak & even]

lonly. 5

Be esteledett,Even haza ment én pedig a szobámban feküdtem.
A laptop kijelzőjét néztem és azt hiszem kissé el is bambultam.

Kopogtatást hallok s nyílik az ajtóm.
-Kész a vacsi.-mosolygott rám Noora.
-Nem vagyok éhes.-motyogtam és ismét a kijelzőre pillantottam.

-Ne hülyéskedj.-ült le az ágyamra Noora.-Kissé lehangoltnak tünsz.

Azonnal lehajtottam a laptop-ot.
-Nem vagyok lehangolt.-köszörültem meg a torkom s felültem.
-Mit rejtegetsz te?-biccentett a készülékre.
-Mi?Miről beszélsz?-játszottam az agyam.
-Na muti.-vette ki a kezemből egyből s felnyitotta.
-Noora..

Meglátta,hogy a régi képeinket néztem amin Even-el vagyok.

Nem mondott semmit csak megölelt. Váratlanul ért de visszaöleltem.

-Hiányzik neked igaz?
Válaszul csak bólogattam s a földet fáztáztam.

-Miért nem beszélsz vele erről?-kérdezte.
-Régen sem működött köztünk ez az egész,most sem fog.-döltem hátra az ágyon és az arcom a kezembe temettem.

Holnap hozom amit még mára ígértem,mivel holnap én dolgozom és aludnom kell. Sorryguysloveyou.

Xoxo
Réka