/Vissza emlékezés/
Even mellkasán feküdtem,ő pedig átölelt. Filmet néztünk de egy idő után egyikünk sem a filmre koncertrált hanem egymásra.
Lassan csókoltuk egymást s próbáltuk kiélvezni a pillanatot.
Egy idő után elaludtam a mellkasán miközben ő a hajamat cirógatta.Boldog voltam. Biztonságban éreztem magam. Vele voltam.
//Lihegve ültem fel az ágyon. A telefonomért nyúltam s éreztem,hogy rezzenik. A szemem gyorsan futott át a kijelzőn mikor megláttam az üzenetet.
((fordítás: Kedves Isak. Azon a helyen ülök ahol elöszőr találkoztunk és rád gondolok. Nemsokára 21:21. Ezer dolgot elakarok neked mondani. Sajnálom,hogy elijesztettelek. Sajnálom,hogy megbántottalak. Sajnálom,hogy nem mondtam el,hogy bipoláris vagyok. Féltem,hogy elveszítelek. Elfelejtettem,hogy nemtudok elveszíteni valakit,hisz az emberek úgyis magányosak. Egy másik helyen az univerzumban,együtt vagyunk örökre,emlékezz erre. Szeretlek. Even. ))
YOU ARE READING
infinite [isak & even]
FanfictionEgy másik univerzumban,együtt vagyunk.Örökké. ~ Akkor lehet valami a tied örökké,ha elengeded.