Elsőre nem is tudom, hogy mit éreznék, vagy tennék. Mindig is tudtam, hogy láthatlak majd újra, de legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyen módon és ilyen hamar.
A hideg futkos végig a gerincemen. Érzem, ahogy a sós könnyek versenyt futnak az arcomon. Szívem hevesen ver. Újra fénykorodban látlak.
Bőröd csodás, napbarnította. Nem vagy oly' törékeny vékony "kisfiú", mint mikor elmentél. Fehér hosszú ujjú pólód alatt csodásan kirajzolódnak izmaid domborulataid. Fekete hajad újra fényes és egy fél copfba van felfogva. Barna szemeid csillognak a boldogságtól és mosolyod az eget súrolja.
Érzelmek tengere zajlik le bennem. Boldogság, szomorúság, bűnbánat jellemzett legfőképp.
Határtalanul boldog voltam, hogy hosszú idő után újra látlak, hisz nem gondoltam volna soha, hogy a földön újra látlak.
Szomorúság szúrta szívem, hisz tudom, ez mindössze egy álom, nem fog örökké tartani, de én nem is szeretném, hogy vége legyen. Oly' sok problémát, hangulatingadozást oldana meg...
Bűnbánatom lenne, minden egyes kimondott sértő, ellened irányuló szó miatt.
Zokogva omlanék karjaidba és csak nyugtatgatnám magam kellemes parfümöd szagával, és biztonságot nyújtó karjaidban. Csak állnánk ott percekig, és érezném tarkómon szuszogásod és enyhén borostás arcod, közben figyelmesen figyelném szíved minden egyes dobbanását.
Nem engednélek, ölelnélek reggel-este és fárasztó húghoz méltán, nyugtot nem hagyva számodra, kérdeznélek a másvilágról.
Miss you! <3
***
Sziasztok!
Remélem tetszett és követni fogtok!❤️
Mindegyik rész rövidecske lessz, és nem fűződnek teljesen össze. Lessz majd olyan is, amikor kicsit mélyebben bele vetve magam, fogok mesélni arról mi is történt...
Love You all guys!❤️ L.S.
ESTÁS LEYENDO
Üzenetek a bátyámnak
No FicciónEz a történet a bátyámról szól, aki 29 évesen rákban elhunyt. Sosem tudtam megnyílni senkinek ezzel kapcsolatban. El kezdtem írni neki leveleket /mi lenne ha?.../. Anyukám egyszer megtalálta, majd elolvasta. Akkor láttam, hogy végre valamiért teljes...
