A mélyből a csúcsra

2.

Nagyon fájt mindenem. De nem ezzel voltam elfoglalva. Felálltam és körbenéztem. Megszeppent tömeget láttam. Sírva szaladtam ki a színpadról, felkaptam Salome mellől a cuccomat, kivágtam az ajtót és futottam az ideiglenes lakásomig. A könnyeim patakokban folytak. Leroskadtam az ágyba és a fejemet a párnámba fúrtam. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Megnéztem ki az. Anya nevét jelezte. Felvettem.
-Na hogy ment Kicsim?-kérdezte izgatottan.
-Mi...mindent elrontottam...-szipogtam, majd letettem és hangosan sírtam tovább. Valaki kopogott.
-Mi az már megint?!-kérdeztem gorombán.
-Én vagyok. Salome. Mi a baj?
-Nem sikerült a szaltó...
-Semmi baj! Jövőre újra felvételizhetsz.
-Milyen megnyugtató...-forgattam a szemem.-Téged felvettek?
-Hát... Az úgy volt... Vagyis... Igen.-mondta félve.
-Nem baj. Tudom, hogy mindenki jobb nálam. Én sohase leszek jó... Most légyszi magamra hagysz?
-Persze...-mondta, majd elment.
Már nem tudtam sírni. Csak ültem és néztem az Eiffel tornyot, a boldog embereket, a szép házakat, a szerelmespárokat és utáltam, hogy mindenki boldog rajtam kívül. A telefonom rezegni kezdett, mivel lehalkítottam, így jelezte a hívást. Ismeretlen szám. Mindegy felveszem.
-Halló, itt Caroline Waitsh, a balettintézet igazgatója. Még egy esélyt ajánlunk, amennyiben előadja ugyanazt a darabot, hiba nélkül. Látjuk Önben a tehetséget. Tíz perc múlva legyen az intézet színpadán. Viszontlátásra.
Köpni-nyelni nem tudtam meglepetésemben. Mrs. Waitsh letette, szóval nem tudtam válaszolni. Lefutottam az intézethez, és beálltam a helyemre. A zene elindult. Elkezdtem táncolni. Eggyé váltam a zenével, mozdulat mozdulatot követett tökéletes kitartással. Majd jött a szaltó... Ami...ami sikerült! Megkönnyebbülve folytattam. A végén meghajoltam. A zsűrik állva tapsoltak. Én mosolyogtam az örömtől.
-Csodálatos volt! Magában megvan a tehetség! És a kitartás. Holnaptól kezdve ide fog járni. A tankönyveket, mivel tanulni is kell egy iskolában, felveheti a könyvtárban a többi dologgal együtt. Gratulálok, itt a hivatalos papír, amit le kell adni.
Ujjongva szaladtam a könyvtárba. Komolyan, már hobbim lesz ez az örökös szaladgálás.
Megkaptam a könyveket, és a cuccaimat, amik jobban érdekeltek. 3 új pár spicc-cipő, kettő indigókék egyendress, és egy ajándék hajfánk. Boldogan kezdtem felfedezni az iskolát, amikor beleütköztem valamibe... vagy valakibe?