Blind Love [Harry Styles FANFIC] - befejezett (2014)

3. fejezet: Ki ő?

    ANGELINA GRAHAM                                                                                 

Másnap reggel korán felébredtem, és felvettem az egyik ruhát, amit a nővérem hozott. Remélem, hogy nem túl kihívó, és nem valami feltűnő színű, mert az nem igazán az én világom. A testvéremmel ellentétben nem igazán szerettem a feltűnést.

- Szia. – hallottam meg a vékony, és általam annyira szeretett hangot az ajtóm felől.

- Szia, Holly. – mosolyogtam felé.

- Nem megyünk ki egyet sétálni?

- Nem lesz vizsgálatod?

- A-a.

- Akkor mehetünk. – bólintottam rá, majd kitapogattam a szekrényemen a napszemüvegemet. Ha mások közé megyek, mindig rajtam van. Tudom, hogy nem látom, ha rám néznek, de érzem, hogy megbámulnak. A napszemüveg pedig olyan érzést nyújt, mintha elbújhatnék a világ elől. – Hozzam a gitárt is?

- Igeeeen. Segítek! – éreztem meg az ujjait a kezemen.

- Köszönöm, édesem. – mosolyogtam felé – Hogy vagy? – kérdeztem, mikor már az udvaron sétáltunk.

- Egész jól. Ma csak délután lesz kezelésem is. És te?

- Hát az én állapotom változatlan. – mosolyogtam rá, mert éreztem, hogy figyel – Na? Ma mit énekeljünk?

- Háááát...

- Várj csak, kitalálom! – mondtam, mikor leültünk a padra, a szokásos helyünkön, a hátsó udvarban. Az ölembe vettem a gitárt, és elkezdtem játszani rajta Holly kedvenc dalát, a kedvenc bandájától.

- Itt van! – hallottam meg a dal közben Holly izgatott hangját.

- Tessék? – kérdeztem értetlenül.

- Szia! – hallottam, hogy felugrik mellőlem, és elszalad. Messzebbről mély hangokat hallottam, majd lépteket, amik felém közeledtek.

- Szia! – hallottam meg magam mellől a hangot, amitől egyből felszökött a vérnyomásom – A barátom elrabolta tőled Holly-t, ha nem gond.

- Nem. Semmi baj. – mosolyogtam felé.

- Mit énekeltél?

- A kedvenc számát. One Direction-től a Story of my life-ot. Ismered?

- Öhm...Igen. – éreztem, hogy mosolyogva beszél. Talán gáznak találja, hogy így tudom az összes számukat.

- Félre ne érts, nem vagyok oda a fiúbandákért, csakis Holly miatt tanultam meg az összes dalszöveget.

- Azt hittem, hogy rajongó vagy.

- Hát...azt sem tudom, hogy hányan, meg kik vannak a bandában. Szóval ezt nem nevezném rajongásnak.

- Értem. Figyelj csak, még nem válaszoltál a tegnapi kérdésemre.

- Tegnapi kérdés? – nem értettem mire céloz.

- Tudod...te meg én...egy vacsora, vagy valami?

- Ó! – rájöttem, hogy miről beszél. Csakhogy azt a kérdést Abbie-nek tette fel, és nem nekem.

- Tehát?

- Figyelj, én... - kezdtem, de ekkor megjelent Holly, és közbeszakított.

- Angie! Képzeld, Niall hozott nekem egy dedikált 1D CD-t.