Blind Love [Harry Styles FANFIC] - befejezett (2014)

21. fejezet: Szembenézni vele

    ANGELINA GRAHAM                                                                                    

Basszus! Basszus! Már csak pár perc, és lekerül a szememről a kötés. Talán látni fogok. Legalábbis nagyon remélem. Nem akarok megint érzelmileg a föld alá süllyedni.

- Miss Graham? – hallottam meg az orvos hangját – Készen áll?

- Ig...igen. Azt hiszem. – nyeltem egy nagyot.

- Akkor kezdjük. – szólt, és éreztem, hogy elkezdi leszedni a kötést. Először csukva volt a szemem, majd szép lassan elkezdtem kinyitni. A szívem zakatolt, ahogyan egyre nagyobb világosságot láttam, majd a homály tisztulni kezdett, és megláttam a nővérem aggódó, és várakozó arcát. Annyira más lett, mióta utoljára láttam.

- Na? – kérdezte idegesen.

- De szép vagy! – szólaltam meg halkan, és mosolyogva.

- Látsz? – kiáltotta el magát, és a nyakamba ugrott. Elkezdett sírni, és én sem tudtam megállni.

- Rendben van! – szólalt meg az orvos mosolyogva – Ha kimegy az utcára, napszemüveg legyen önön, legalább egy hónapig, ha süt a nap, ha nem. A következő fél évben minden héten jöjjön vissza ellenőrzésre. Ennyi lenne.

- Köszönöm! – mosolyogtam rá, és megöleltem. Egy kicsit szerintem meglepte, de aztán viszonozta.

- Elkészítem a papírokat, addig magukra hagyom önöket, a barátja is odakint vár. – mondta, amire én Abbie-re kaptam a tekintetemet.

- A barátom? – kérdeztem ijedten – Harry itt van?

- Harry? – nézett rám zavartan.

- Hát az orvos szerint ő a barátom, nem?

- Nem hinném. – tekerte meg a fejét – Josh van itt veled minden nap.

- Ó! Igaz! – bólintottam egy kis mosollyal, de ugyan akkor egy kissé szomorú is voltam. Azt hiszem.

- Talán baj van? – kérdezte.

- Nem. Dehogy. – tekertem meg a fejemet, pont, mikor valaki belépett az ajtón. Josh volt az. Ő is más volt, mint mikor utoljára láttam. Nagyobb darab, izmosabb, hosszabb haja lett, és egész jól nézett ki, de valahogy nem keltett bennem nagy érzelmeket.

- Szia, kicsim! – sietett oda hozzám, és szó szerint lekapott. Csókolóztam vele az elmúlt napokban is, de ez most annyira más volt. Azt hittem, hogy nagyobb hatást kelt majd bennem, ha látni fogom, de nem tette. Igazság szerint kezdtem kellemetlenül érezni magam a közelében. De nem mondhatom azt neki, hogy hagyjon békén, elvégre neki köszönhetem, hogy látok.

    ABIGAIL GRAHAM                                                                                    

- Annyira furcsa érzés. – szólalt meg mellettem Angie, mikor hazafelé tartottunk. Pontosabban az otthon felé, hogy összeszedjük a dolgait, és végre hazaköltözhessen velem.

- Tudom. – mosolyogtam rá – De ne vedd le a szemüveget, oké?

- Jóóóó! Tudom.

Éppen egy piros lámpánál álltunk meg, mikor balra néztem, és megláttam egy nagy transzparenst. Gyorsan elfordítottam a fejemet, hogy Angie még véletlenül se vegye észre.

- Mi a baj? – nézett rám kérdőn, majd ő is balra nézett. Ezek szerint észrevette. – A One Direction jótékonysági koncertje. – suttogta maga elé. Láttam az arcán, hogy nem volt még felkészülve arra, hogy szembenézzen Harry-vel, de nagyon jól tudtuk, hogy ez előbb-utóbb be fog következni.