Csak egy napom...

6

Chuuya a szeme előtt mentette meg egy kiskutyát attól, hogy elüssék.

-Már láttam ezt a kutyát egy plakáton.-változott meg személyisége-Elveszett, szóval én most megkeresem a gazdáját, te pedig visszamész a maffiához!-ment oda Akutagawához Chuuya.

-Miért viselkedsz így egy állattal?

-Tudod, szeretem a kutyákat. Mindig megnyugtatnak.

-Látszik. Akkor én visszamegyek.

„Olyan gyengéden és kedvesen bánik azzal a kutyával. Most akkor melyik az igazi énje? Amelyik az előbb megállította Akutagawát vagy a mostani?"

Chuuya felhívta a plakátról a kutya tulajdonosát, majd elvitte neki az elveszett állatot. Atsushi végigkövette őt, mert érdekelte, hogy milyen is valójában Chuuya. Miután visszavitte a kutyát, észrevette Atsushit.

-Én csak...izé...öhm...

-A kutyák nem hagynak cserben, ezért is szeretem őket, és bánok velük másképp. Egyébként, ha jót akarsz magadnak és Dazaiéknak, akkor minél gyorsabban húzzd el a csíkot Yokohamából.-fogta meg Atsushi vállát, majd elment.

„Amikor egyedül van, akkor egész kedves. De hogy értette, hogy húzzam el a csíkot minél hamarabb?"-fordult meg Atsushi, hogy megkérdezze Chuuyát, ám őt sehol sem látta-"Meg kell találnom őt"-ez volt Atsushi utolsó emléke a mai napról, ugyanis ájultan esett a földre.

Miután Chuuya visszatért a Mafiához, Mori magához is hívatta.

-Köszönöm, hogy végrehajtottad azt, amit kértem tőled. Mára haza mehetsz!

-Köszönöm, akkor jó éjszakát!-azzal kiment az ajtón és a lakása felé vette az irányt.

Miután hazaért, átöltözött és hanyatt feküdt az ágyán.

-Egy nap ennyiszer még nem változott meg a hangulatom...Lehet örökbe kéne fogadnom egy kutyát...akkor talán nem lennék ennyire ideges és labilis...-el is aludt, remélve, hogy a holnapja nem lesz ennyire mozgalmas.

Vége

Remélem tetszett életem első fanfictionja^^ Tervezek még írni, de az hosszabb lesz